2010. március 2., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 32. (895.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Közös múlt és jelen

A magyar–ukrán közös múlt és jelen összekötő és elválasztó "fehér foltjai" címmel nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek Beregszászban, az Európa–Magyar Házban.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) szervezte konferencia résztvevőit Kincs Gábor, az UMDSZ alelnöke, Beregszász alpolgármestere köszöntötte, kiemelve: a Vérke-parti város soknemzetiségű, mégis az együttélés mintaképe.

A kárpátaljai kutatók közül az egyik legismertebb Botlik József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történésze, aki tanítványaival és a doktoranduszokkal új kutatási eredményeket villantott fel Kárpátalja történetéből, többek között – ruszin vagy ukrán címszó alatt – Bródy Andrásról, a Podkarpatszka Rusz miniszterelnökéről, illetve Avgusztin Volosinról, a Kárpát-Ukrajna vezetőjéről. Bicsák Péter doktorandusznak köszönhetően nagyon tartalmas előadást hallhatott a nagyérdemű a Rongyos Gárda 1938–1939-es kárpátaljai harcairól. Egy másik doktorandusz, Bánszki Hajnalka Szlovákia és Kárpátalja történelmi összefüggéseiről tartott előadást, rávilágítva a független Szlovákia és Kárpátalja 1938-as, illetve 1939-es kialakulására.

Olekszij Korszun történész ukrán szemszögből vizsgálta Avgusztin Volosin és Bródy András rehabilitációjának körülményeit. Kiderült: 1989-ben Bródy András volt az a lakmuszpapír, amely szerint fel lehetett mérni, hogyan viszonyul az akkori szovjet társadalom ezen politikusok ügyéhez. És éppen Bródy – aki viszonylag semleges személyiségnek számított – ügye vitte előre a többiek, többek között Fenczik és Volosin rehabilitációját is.

Olekszandr Pahirja, a Kijevi Sevcsenko Nemzeti Egyetem doktorandusza a magyar hadsereg és az ukrán felkelő hadsereg (UPA) közötti, részben informális, majd a későbbiekben hivatalos együttműködés körülményeit boncolgatta. 1943 és 1944 között a magyar haderő a megszállási hátországban – Volinyban és Galíciában – látott el feladatokat, és a beszámolók szerint nagyon konstruktív együttműködés alakult ki köztük. Olyannyira, hogy amikor szovjet csapatok zártak körül egy magyar harcoló alakulatot, az UPA mentette ki őket az átkaroló hadműveletből. Tehát nem csak békés együttélésre törekedtek, hanem hallgatólagos együttműködés, közös hírszerzés, illetve fegyverszállítások is voltak. Nem legendák azok a korabeli beszámolók, amelyek szerint a magyar hadsereg ugyan berendezkedett a megszállt területeken, viszont nem számított olyan igazi megszállónak, mint például a német.

– A találkozón a jelenlévők menet közben is rákérdezhettek, pontosíthattak. Az adott kérdések megvitatása sokszor hozott új elemet a kutatásokba – fejtette ki Zubánics László történész. – Sajnos, ilyen konferenciák az elmúlt időszakban nemigen voltak, de reméljük, most egy új korszak kezdetén vagyunk.

Botlik József szerint a magyar–ukrán történelmi kapcsolatokban, különösen a XX. században nagyon sok a "fehér folt", az eltérő értékelés. Egy ilyen tanácskozásnak az a lényege, hogy azokat a pontokat találják meg, amelyek összekötnek, nem pedig elválasztanak. A történész éppen erről tartotta előadását is, mely szerint Avgusztin Volosin ugyanúgy volt a magyaroké, mint a ruszinoké vagy az ukránoké. Vagy Bródy András, akinek szintén kettős, ruszin–magyar identitása volt.

– Sokkal árnyaltabban kellene megítélni az 1938–1939-es korszakot, hiszen elmúlt több mint 70 év. Nem ragaszkodhatunk a sok évvel ezelőtt kialakult politikai koncepciókhoz. Most már ukrán történészek is elismerték, hogy Volosin anyja magyar volt. Innen kellene kiindulni. Örülök, hogy a magyar történészek mellett itt voltak az ukránok is, és meghallgatták egymás előadásait – mondta Botlik József.

A konferencia anyaga magyar és ukrán nyelven könyvalakban is kiadásra kerül, és várhatóan március második felében lát napvilágot.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó