2010. február 27., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 31. (894.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A biztonság az biztonság

Amikor Ildikó először járt Gézáéknál, alig tudott szóhoz jutni a csodálkozástól, pedig barátnője, Edit felkészítette a várható látványra:

– Fullextrás a kégli! Fullextrás, érted?!

Ildikó úgy tett, mintha értené, de tulajdonképpen nem sokat törődött vele.

Örült, hogy egy kis mellékkeresethez juthat. Edit két és fél évig volt Gézáék bejárónője, aztán férjhez ment és elköltözött a városból.

– Nem szívesen bíznám a házat egy ismeretlenre – említette búcsúzáskor Editnek Géza. – Ajánljon valakit maga helyett.

Így került képbe Ildikó, aki csak annyit tudott, hogy az ötvenes éveit taposó férfinak és feleségének jól menő vállalkozásai vannak. A férfi szivarozik és klasszikusokat hallgat, a felesége pedig szívesen tölti szabadidejét a kertben.

Házuk kívülről nem hivalkodó, belül két szinten hat szoba. A nappali tágas, akár egy kisebb lagzit is lehetne tartani ott. Az ablak előtt sziklakert, körülötte tuják, úgy, ahogy az egy elegáns helyen illik. Selyemtapéta, márvány járólap, antik bútorok, padlófűtés, légkondi, nívós festmények stb.

Miután Ildikó kiámulta magát, megegyeztek, hogy hetente háromszor jön takarítani. A huszonhat éves, kissé dundi, szemüveges lány a mosást és vasalást is elvállalta.

László, Ildikó élettársa, nem örült annak, hogy Ildikó diplomás létére bejárónőként kulizik, ám látva a munka hozadékát, nem tiltakozott.

Karácsonykor Géza és felesége elutaztak Egyiptomba, és arra kérték Ildikót, hogy távollétük két hetében mindennap nézzen be a házba.

– Ha akar, hosszabban is maradhat – mondta a férfi. – Tévézhet, megvacsorázhat, akár itt is alhat – vetette fel Géza. – És a bárszekrényből is nyugodtan kiszolgálhatja magát.

Ildikó pluszpénzt is kapott az őrködésért.

Néha László is elkísérte, és, bár talált néhány ízlésficamra utaló jelet a szobákban, ő sem győzött betelni a látvánnyal.

– Irigy vagy! – froclizta egyik alkalommal Ildikó a párját.

– Dehogy! – sértődött meg László, de később a nappali egyik kerevetjén

Ildikóval összebújva kiengesztelődött.

Géza és felesége megköszönték Ildikónak, hogy vigyázott a házra, aki felajánlotta, hogy máskor is szívesen megteszi.

Néhány napja erre szükség is lett. A házaspárnak Párizsba kellett utaznia.

– Ildikó, most is aludhat nálunk – mondta búcsúzáskor Géza. – De lehetőleg ne a nappaliban! Mert tudja... – húzta a szót a férfi –, be van kamerázva!

(tréfalvi)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó