2010. február 25., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 29.-30. (892.-893.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Népboldogító

Manapság ha betérek a boltba, vagy épp hétvégén kilátogatok a piacra, azt veszem észre, hogy a pénztárcám tartalma nem áll egálban az árakkal. Tény, hogy a nyersanyag- és az élelmiszerárak nemcsak Ukrajnában, hanem a világban is elkezdtek száguldani. Mégis mi valahogy mindig jobban szenvedünk tőle. Az országnak szánt IMF-hitelek feneketlen kútkávájánál buzgólkodóknak nincs félnivalójuk. Hazamenni lesz hova, és kenyérre is jut majd. Viszont vannak, akiknek mindez nem adatik meg.

Beavatkozni lehet, ám kérdés, van-e értelme. Eredményt csak akkor érhetünk el, ha a bajok eredőjét szüntetjük meg. Mivel ez a világgazdaságban rejlik, így az ukrán kormány és az ellenzék csak látszólag tesz valamit. A kozmetikázott számok országában néha megmosolyogtató gazdasági elemzések születnek. Persze az adók csökkentése mérsékelheti az árat, de meddig? Amíg a világpiaci változások miatt tovább emelkedő árak utolérik, majd ismét lehagyják.

Persze a népboldogítókat ez nem érdekli. Ők abban tetszelegnek, hogy megvédik a népet, az ő szeretett népüket a zsarnoktól. Hogy ezzel semmit nem oldanak meg, legkevésbé sem zavarja őket. Nem is a valóban rászorultakat akarják támogatni, csak gyors népszerűséget szeretnének elérni. Amennyiben az igazán hátrányos helyzetűekre gondolnának, nem az árak – átmeneti – leszorításával kísérleteznének. Ezzel a megoldással éppen a tehetősebbeket, a többet fogyasztókat támogatnák a közösből.

Gondoljunk csak bele, a megugró benzinárak hatását alig érezzük. Az ungvári utak zsúfoltsága nem csökkent, az egy autóban ülők száma se emelkedett. Tehát itt sincs fordulat.

Ha azt vizsgáljuk, milyen hatásokkal járna az élelmiszerek adójának csökkentése, nagyon gyorsan kiderülhet, ez csak átmeneti enyhülést hozhat, ha a világgazdaságban folyó áremelkedés tovább tart. Sokszor még ennyit sem. Legfeljebb a termelők árbevételét fogja vissza, miközben a fogyasztóig el sem ér a hatása. Manapság a sajt ára a húséval, a déligyümölcsé a kárpátaljai kertekben termett portékáéval van párhuzamban. Vagyis az adók csökkentését a felvásárlók azonnal érvényesítenék a termelők felé, akik a mai árak mellett is lassan tönkremennek. Mire is mennénk mindezzel, kedves népboldogítók?

Szabó Sándor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó