2010. február 25., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 29.-30. (892.-893.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Az elveszett légiók

A történészeket régóta izgatja a kérdés, mi lett a sorsa a hatalmas római birodalom több ezer katonájának, akik mintha egyszerűen köddé váltak volna valahol Európában. Rendkívül furcsa ugyanis, hogy az ókori bürokraták, akik minden említésre méltó dolgot feljegyeztek a hadseregről, tökéletesen megfeledkeztek néhány légióról. Mintha csak szándékosan tették volna. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a katonáknak korunk régészei sem lelik a nyomát.

Egy-egy légió persze sokféleképpen szűnhetett meg. Tudunk olyanokról, amelyek háborúkban vesztek oda, másokat átkereszteltek és új sorszámot kaptak, és akadtak, amelyeket feloszlattak például parancsmegtagadásért, engedetlenségért vagy kegyvesztettek lettek. Csakhogy ezeket az eseményeket mind feljegyezték a korabeli hivatalnokok, és napjainkban a régészeti leletek nyomán azt is követni tudják a történészek, ha valamelyiket áthelyezték egyik tartományból a másikba.

Néhánynak azonban képtelenek nyomukra akadni. A Legio XXI. Rapax sorsát például a Krisztus előtti első század végéig lehet követni, amikor Pannóniában a dunai határszakasz mellett állomásoztak. Ekkor azonban megszűntek róluk a feljegyzések, mintha sosem léteztek volna. A kaszárnyákat elhagyták, de egyetlen másikba sem költöztek be sehol másutt, csatát nem vívtak többé, a régészek a sírjaikat sem lelik.

A Legio IX. Hispana részt vett Julius Caesar alatt a galiai hadjáratokban, később állomásoztak Hispániában, jártak a Balkánon, végül Britanniába vezényelték őket, ahol több mint húsz évet töltöttek, majd hirtelen nyomuk veszett. Nincsenek feljegyzések, mi történt velük, sem arról, hogy keresték volna őket. A birodalom anélkül nyugodott bele katonái elvesztésébe, hogy egyetlen sorban is megemlékezett volna róluk. Az i. sz. első század végére csupán egy helyi legenda maradt utánuk, amely szerint egy római légió menetelt a skóciai ködbe, melyből többé nem bukkant elő...

A történelem nemcsak elveszett, hanem hirtelen, a semmiből előbukkant légiók rejtélyével is szolgál.

Nem tudni például arról, hogy valaha akár egyetlen hivatásos római legionárius eljutott volna Kínába, nemrégiben a Góbi-sivatagban mégis megtalálták nyomaikat. Rejtély, hogyan és miért kerültek oda, de úgy tűnik, a sivatag szélén várost is emeltek maguknak, ami arra utal, hogy tudták, sosem térnek vissza hazájukba.

Licsien férfijainak többsége ma is szőke, zöld szemű és sasorrú, ami ugye nem jellemző arrafelé. A város lakóinak titokzatos eredetére először az 1950-es években keresett választ Homer Dubs, az Oxfordi Egyetem ókori kínai történelmet oktató professzora. Szerinte Licsient a kínaiak és hunok közt a Krisztus előtt 36-ban vívott háborúban foglyul ejtett római légiósok építették, akik Marcus Crassus hadvezér egykori légióiból származtak. Crassus serege korábban a parthusokkal vívott háborút, melynek során mintegy tízezer legionárius került fogságba, akiket aztán a mai Üzbegisztán területére hurcolták. A katonákat később eladták, legtöbbjük a hunok seregébe került, s egy újabb vereséget éltek át Kr. e. 36-ban. Dubs professzor szerint a korabeli források az ütközetről azt örökítették meg, hogy 150, teknőc-alakzatban küzdő hun katona is a kínaiak fogságába esett. Minden bizonnyal ők lehettek a római legionáriusok. A katonák később felépítették saját városukat, amelynek neve – Licsien – a kínai nyelven Alexandriának felel meg.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó