2010. február 25., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 29.-30. (892.-893.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...a polgármester nem lehet szégyellős..."

Rovatunkban ezúttal Kilb Józseffel, Tiszaújlak polgármesterével beszélgetünk kicsit másként.

– Az ismerősei még a becenevén szólítják?

– Már egyre ritkábban hívnak Lalának. Gyerekkoromban az öcsém becézett így, mert nem tudta kimondani a nevem.

– A gyerekek többsége valamilyen egzotikus hivatásról álmodozik.

– A nagyszüleim és a szüleim orvost szerettek volna belőlem faragni. Engem viszont csak a sport érdekelt. Mégis engedtem a rábeszélésnek, és egészségügyi szakközépiskolába jelentkeztem, ahová fel is vettek, csakhogy a tanulás helyett minden energiámat és időmet a focinak szenteltem. Így hamarosan búcsút kellett vennem a tanintézménytől. A Huszti Erdőipari Technikumba vitt az utam, ott szereztem képesítést. Majd a Lembergi Erdőipari Főiskolán folytattam a tanulmányaimat. A harmadik évfolyam után azonban abbahagytam.

– Nem bánta meg?

– Természetesen idővel rájöttem, hogy nem volt bölcs döntés, túlzottan azonban sosem keseregtem miatta.

– Mivel foglalkozott, mielőtt a község első emberévé választották?

– Tizenkét évvel ezelőttig a helyi fafeldolgozó üzem főmérnöke voltam.

– Több mint egy évtizeddel a háta mögött hogy látja: a polgármesternek mindenhez kell értenie, vagy elég, ha rátermett és jó szakemberek segítik a munkáját?

– Meggyőződésem, hogy minden témában – divatos szóval élve – képben kell lennie. Nem hiába neveznek bennünket a köz szolgáinak, hiszen az emberek panaszukkal, kérésükkel előbb a polgármestert keresik meg, neki kell a döntést meghozni, intézkedni, utasítást adni. Ez pedig tájékozottság, jártasság nélkül nehezen megy.

– Képeznie kellett magát?

– Szerintem nem is a tanulás a lényeg. Úgy vélem, az ember sok mindent a szülői házból hoz magával. Ha azt látta és abban nőtt fel, hogy a családban rend és fegyelem volt, tisztaság vette körül, akkor ehhez a munkájában is ragaszkodik. Számomra első perctől természetes volt, hogy az épületet, amiben dolgozom, rendbe tegyem, felújítsuk az óvodát, hozzánk is eljusson a vezetékes gáz, töltés védje a települést stb. Reggelente mind a mai napig végigjárom a községet, megnézem, minden rendben van-e.

– A sportnak végképp búcsút mondott?

– A foci iránti rajongásom mit sem változott, de már csak mint drukker nézem a meccseket.

– Mindig hangot ad a véleményének, megvédi az igazát?

– Igen, még akkor is, ha ennek kellemetlen következményei is vannak rám nézve.

– Gyakran kell beszédet tartania, tárgyalást folytatnia, delegációkat fogadnia. Ilyenkor izgul?

– Eleinte volt lámpalázam. Ma már bátran ülök le tárgyalni parlamenti képviselőkkel is, legyen az ukrajnai vagy külföldi. A felszólalásoktól sem tartok. Állítom, hogy a polgármester nem lehet szégyellős, sem félénk, mert akkor nem sok mindent tud kiharcolni azoknak, akik bizalmat szavaztak neki. Ám az sem jó, ha heveskedik, meggondolatlanul tesz vagy ígérget. Elvem: a siker titka az alapos előkészítés és tájékozódás. Ezt szem előtt tartva értem el, hogy egy évben két iskolát avattunk a községben, és két miniszterelnököt láthattam vendégül.

– A munkája stresszel jár. Miként birkózik meg vele?

– Néha bizony nehezen uralkodom magamon. Ennek legtöbbször a családom a szenvedő alanya. Hiszen azzal, hogy délután bezárom magam mögött a hivatal ajtaját, nem fejeződött be a napom. Probléma, baj esetén még éjszaka is mennem kell. A fejemben szinte megállás nélkül kavarognak a gondolatok, számba veszem a másnapi terveket, teendőket.

– Hogy kezeli a család az éjszakai panaszosokat, a rosszkedvét?

– Be kell vallanom, hogy nem nézik jó szemmel. A feleségem naponta szóvá is teszi, és a szemrehányások sem maradnak el.

– Gyerek, unoka?

– A lányom az ukrán tannyelvű iskola igazgatója. Két unokám van. Az idősebbik az Ungvári Nemzeti Egyetem fogorvosi szakán tanul, a fiatalabb még középiskolás.

– Hisz a babonákban?

– A fekete macska az egyetlen, amitől tartok. A többivel nem foglalkozom.

– Ha már nem lesz polgármester, mivel szeretne foglalkozni?

– Először is a családomra szentelek majd több időt. Az viszont biztos, hogy nem fognak semmittevéssel telni a napjaim. Már most is több munkaajánlatot kaptam.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó