2010. február 23., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 28. (891.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kinek a bőre?

Mondták a politikáról, hogy úri huncutság, orosz rulett, népámítás, többszereplős sakkjátszma. Előfordulnak csúnyább kifejezések is, ám ezeket általában a politikusok használják ellenlábasaik tevékenységének minősítésére, így aztán idézésük csak trágárkodó hatásvadászat lenne.

Tény, a társadalmi csatározások fő- (bizonyos esetekben mellék-) szereplői minden lelkifurdalás nélkül használnak olyan módszereket, praktikákat, melyek az úgymond hétköznapi életben elfogadhatatlanok, sőt elítélendők lennének.

Erre mondják ugyebár, hogy a cél szentesíti az eszközt, a szerelemben és a politikában mindent szabad és minden előfordulhat. Hogy mindez mennyire helytálló, mi sem bizonyítja ékesebben, mint Julija Timosenko választási (és azt követő) kacskaringói.

Most – az okafogyottság miatt – hagyjuk, ha tudjuk, felejtsük el plakátjai kecsegtető, behízelgő tartalmát. Immár nem sok értelme van felemlegetni azt sem, hogy a narancsos gáz hercegnője csupán az elnökválasztás második fordulója előtt fedezte fel, hogy Ukrajnában szép számmal élnek más nemzethez tartozók is. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, ehhez bizony kellett az is, hogy Kárpátalján alulmaradjon az első fordulóban, s megsúgják neki, hogy nyugati hegemóniájának ha nem is végzetes, de jelzésértékű csorbulásában jelentős szerepet játszottak a magyar szavazatok.

A legtitokzatosabb huszárvágását a bukás utánra tartogatta. Előbb bíróságon támadta meg a végeredményt, aztán nagylelkűen visszavonta a keresetet.

A lépéssorral kapcsolatban több vélemény, magyarázat született. A naivabbak azt bizonygatják, hogy mégiscsak karakán, az ország sorsát szívén viselő hölgy ez a Timosenko. Lám, felfogta, a köz érdekét az új vezetés mielőbbi felállása szolgálja. Sutba dobta hát ambícióit, s teret nyitott a változásnak. A politikában jártas realisták a dolgot egészen másképp értékelik. Szerintük Julija Timosenko osztott, szorzott, s kiszámította, nem szerencsés a választási kudarcot még egy vesztes perrel is tetézni, mivel tovább csökkentené politikai hitelességét. Vannak, akik egyenesen azt állítják, a végjáték már a következő politikai csata előkészítése volt. A BJUT vezetője a kudarcból előnyt és erényt kíván kovácsolni, s már a helyhatósági választásokra gyűjt híveket.

Nos, mint már említettem (bár egyetérteni vele igazából nem tudok s nem is akarok), a politikában állítólag mindent szabad, minden megengedett. A baj csak az, hogy ezekben a csatározásokban a főszereplők a legritkább esetben viszik a saját bőrüket a vásárra. Ők általában anyagilag felvértezettek, s van biztos hátországuk, visszavonulási stratégiájuk.

Már csak ezért is lenne üdvös, hogy végre egy olyan vezetés jöjjön, amelyik nem harcol, nem ígér, hanem tesz.

Horváth Sándor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó