2010. február 18., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 25-26. (888.-809.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nyelv-őr
Az anyanyelv napja elé

Lassan elterjed a köztudatban, hogy február 21-e az anyanyelv napja, hiszen 2000-től méltatjuk világszerte. Az utóbbi években már a televíziós csatornák, az iskolák is megemlékeznek róla, rendezvényeket tartanak szerte a világban, hangsúlyozzák az anyanyelv fontosságát az egyén, az ember életében. Kiemelik, hogy használatának joga az egyetemes emberi jogok közé tartozik. Éppen ennélfogva érdemes visszatekinteni a múltba, tudatosítani azt, miért éppen február 21-e lett az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 1999-es határozata értelmében az anyanyelv nemzetközi napja.

1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították hivatalos nyelvvé, holott a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak a döntés ellen, összetűzésbe keveredtek a rendőrséggel, aminek következtében öt diák meghalt. A bangladesiek ekkor ezt a napot nyilvánították az anyanyelv napjává.

Az ENSZ határozata csaknem fél évszázadot váratott magára, de megszületett, mert a XXI. század elején minden kultúrember tiszteletben tudja és akarja tartani más emberek és népek kultúráját, szokásait, hagyományait, anyanyel-vét, másságát. Ma már több tudományág által is bizonyított tény, hogy az anyanyelvnek erőteljes érzelmi és értelmi kisugárzása van, anyanyelvén álmodik az ember, anyanyelvén önti szavakba örömeit, fájdalmait, anyanyelven alapozódik meg az egyénben a fogalomalkotás, a gondolatfűzés. Ebből következőleg más nyelvek, idegen nyelvek elsajátítását is csak szilárd anyanyelvi alapra lehet építeni.

Idegen nyelveket jól meg lehet tanulni, de órákon át felszabadultan csevegni, alkotó módon gondolkodni és hallgatni anyanyelven lehet igazán. Illyés Gyula, aki tökéletesen beszélt és írt franciául így vall erről:

"Megyünk, de hozzánk csatlakozik feleségével egyik kedves és okos francia ismerősünk is... Az órákig tartó társalgás őt valóban csak formába lendítette. Szellemessége javát most adja ki... Végre, kellő udvariaskodás után ... elrebegjük a búcsúszavakat; elválunk.

Letelepszünk egy utcai padra, miután némán hellyel kínáltuk egymást. Kinyújtjuk lábunkat, arcunkat a téli ég felé fordítjuk, s egy jó félóráig nem művelünk egyebet, csak egy jót és alaposat hallgatunk, de már magyarul."

Igen, az anyanyelvet az is jellemzi, hogy rajta hallgatunk, válunk emberré értelmileg és érzelmileg egyaránt.

Őrizze, becsülje, adja tovább ki-ki a saját anyanyelvét! Tartsa tiszteletben, tanulja minden kultúrember és kultúrnép mások anyanyelvét! Erre figyelmeztet az anyanyelv nemzetközi napja.

Horváth Katalin docens

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó