2010. február 16., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 24. (887.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Odébb még a Kánaán

Az államfőválasztás eldőlt, a győztes táborában akár ünnepelhetnének is, ám jól tudják, nem ez a legmegfelelőbb időpont a fiesztára. A neheze csak most következik. Az ország gazdasága ugyanis valóságos romokban hever. A kampány során erről ugyan kevesebb szó esett, de attól még tény: az egyébként is gyenge lábakon álló ukrán gazdaságot végképp padlóra küldte a hozzánk is begyűrűző világkrízis, s a még mindig hivatalban lévő kormány válságmenedzselés helyett kizárólag csak populizmusra épülő káros politikája.

Hiú ábránd azt hinni, hogy a várható kormányváltás után azonnal beköszönt a Kánaán. Ugyanakkor égetően szükség van a Miniszteri Kabinet mielőbbi és teljes cseréjére, mert már azok a bizonyos utolsó percek ketyegnek. Julija Timosenko "kézzel vezérelt" kabinetje a csőd szélére sodorta az országot. A valóságos helyzetről kiszivárgó információk ijesztőek. S a felelősséget ebben az esetben nem lehet a világméretű recesszióra hárítani, mert az a térség többi országát ugyanúgy érintette, ám ott mégsem ürült ki az államkincstár, nőtt horribilisan az adósság, nem fenyegeti csőd az ellátórendszert, sőt, szomszédjainknál már a javulás, növekedés kezdetének időpontja kezd körvonalazódni.

Ezzel szemben nálunk európai rekordot döntő, 14 százalékos volt tavaly a gazdasági visszaesés. Az államadósság soha korábban nem tapasztalt ütemben nőtt, mára elérte a hazai GDP 35 százalékát. A reálkeresetek 10 százalékkal estek vissza. A gazdasági antirekordok további sorolása helyett legyen elegendő az állami számvevőszék elnökének sokkoló ténymegállapítása. Valentin Szimonenko közölte: a kincstárban jelenleg két és fél milliárd hrivnya van, szemben a 28 milliárdra rúgó kifizetési kötelezettséggel. A katasztrofális pénzügyi mérleg legfőbb oka, hogy a Timosenko-kormány, egyébként a fiskális politikára vonatkozó törvények megkerülésével, az államkincstár terhére fedezte a kormányzása során egy jól jövedelmező állami mamutcégből mára csődtömeggé lett Naftogaz milliárdos nagyságrendű havi deficitjeit, valamint a gazdaság meggyengítése miatt kötelezettségét ellátni képtelen Nyugdíjalapot.

A fentebb jelzettek ugyan csak az adóssághalmazból álló jéghegy csúcsát képezik, de arra elegendőek, hogy érzékeljük, milyen pokolian nehéz feladat vár az új elnökre, közvetlenül pedig a miniszterelnökre, akinek munkájáért ő is felelősséget visel majd. A gazdasági válsággal Ukrajnával ellentétben okosan és tisztességesen, s ami a leglényegesebb, eredményesen birkózó országok példája mutatja, fájdalommentesen képtelenség kikászálódni a méretes kátyúból. Téved az, aki egyik napról a másikra bekövetkező csodát remél. Éppen ezért igen nagy lesz a felelőssége az új kabinetnek, hiszen várhatóan fájó lépések megtételére kényszerül.

A koalíciós háttértárgyalások javában zajlanak, már konkrét neveket is hallani. Az esélyesek között említik Szerhij Tihipkót és Arszenyij Jacenyukot. Biztatónak tűnik, hiszen mindketten olyan, a gazdaság modernizálására építő programmal vágtak neki az elnökválasztásnak, ami kellő politikai akarattal, a hatalmi ágak közötti stabilitással jó eséllyel vezethet eredményre. Az pedig csak megerősíti, ha úgy tetszik, legitimitást biztosíthat a két új arc bármelyikének, hogy az első körben együttvéve közel ötmillióan mondtak igent reális, valódi reformokra támaszkodó gazdaságpolitikájukra.

Dunda György

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó