2010. február 16., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 24. (887.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Grúz vihar a színpadon

Ungvár, s azon túl Kárpátalja szereti a művészetet, ennek ellenére ritkán lépnek fel szűkebb pátriánkban a szó nemes értelmében világsztárok. E hét végén azonban nem akármilyen előadásban és előadókban gyönyörködhetett a megyeszékhely zenei-drámai színházában a nagyérdemű. Telt ház előtt a Szukhisvili Grúz Nemzeti Balett művészei tartottak közel kétórás fergeteges előadást.

A grúz művészek szólóban, párban és csoportban adták elő táncaikat, mindegyikük alárendelte magát az együttmozgás elvárásainak és kifejezéseinek. Ugyanakkor nem veszítették el egyéniségüket sem, mivel több táncban is megnyilvánult az egymás közötti "versengés", "rivalizálás" a kitartásban, fürgeségben, levegőbe szökellésben és merész ugrásokban. A néző számára a különböző táncok láttán szinte beigazolódik az a sztereotípia, ami olvasmányai és a mások által elmondottak alapján belevésődött e kaukázusi nép fiairól, lányairól: az ilouri, szimd, adzsaruli nézése közben a nők utánozhatatlan kecsessége, bája, a zekari, handzsluri, hevszuruli hatása alatt a férfiak gáttalan, de nem gátlástalan vadsága, ügyessége.

Az együttest 1945-ben alapította két nagyszerű grúz balettművész, Iliko Szukhisvili és Nino Ramisvili, akik nem csupán a színpadon, hanem az életben is összekötötték életüket. Páratlan karriert futottak be: öt kontinens mintegy kilencven országában több mint 10 ezer koncertet adtak, előadásaikat több mint 50 millióan látták eddig. Egyes sajtóvisszhangok a világ nyolcadik csodájaként, a színpad viharaként aposztrofálják őket, de nevezték az együttest a folklór klasszikus foglalatba ágyazott drágakövének is. 1990-ben fellépésüket a New York-i Broadwayn az év show-jának ismerték el. Külön érdekessége történetüknek, hogy a társulatot jelenleg az alapítók unokái irányítják.

Visszatérve az ungvári előadásra – melynek látványát és hangulatát képtelenség írásban visszaadni –: nem véletlenül jutalmazta több alkalommal is a táncosok csodát súroló előadását vastapssal, a végén felállva a hálás közönség. Alighanem azon is túltették az emberek magukat, hogy a színházat csak lábszárközépig érő latyakban lehetett megközelíteni, s a nézősereg – a három meglévő dupla ajtó helyett – egy fél ajtószáron keresztül volt kénytelen magát bepréselni az épületbe. Ám erre a gondatlanságra, figyelembe véve a fellépők személyét, még az sem lehet magyarázat, hogy Ungvár nem New York.

K. E.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó