2010. február 13., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 23. (886.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Egy énekes pálya könyvelése

Nemrégiben, amikor Budapesten jártam, az egyik rendezvényen hallottam először énekelni Holozsi Imrét. Csak annyit tudtam róla: kárpátaljai. Azt viszont álmomban sem gondoltam, hogy nem profi énekes, hanem könyvelő. Felkerestem hát, hogy megtudjam, miért könyvel egy ilyen jó hangú fiatalember?

– Nyolcévesen kezdtem el zenét tanulni. Szaxofonon játszottam, de az énekkarnak is tagja voltam – mondja. – Ám mégsem lettem zenész, bár a szívem nagy részét még mindig ez tölti ki. A Benei Általános Iskola után a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában tanultam, majd felvételt nyertem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola földrajz-történelem szakára. Miután ezt is befejeztem, munka után kellett néznem. És mit ad a sors: újra a zeneiskolába kerültem, de nem mint zenész, hanem mint könyvelő. S hogy a kép még teljesebb legyen: verselni is szeretek, és szívesen vőfélykedem.

– Elég hosszú a felsorolás: zenész, tanár, könyvelő, még vőfély is?

– Azt mondják, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Másfél évvel ezelőtt valami okból eljöttem a zeneiskolába, ahol felajánlották nekem a könyvelői állást. Persze, nem ez az életem nagy álma, ám egyelőre elfogadható. Van egy érdekes dolog, amit otthon a mai napig is megmosolygunk. Ugyanis anno arról beszéltem a szüleimmel, hogy ha a zenét választom, akkor nem valószínű, hogy szülőfalumban, Benében el tudok helyezkedni, mindennap be kell majd utaznom Beregszászba. És lám: ugyan nem lettem zenész, mégis mindennap a városba kell jönnöm.

Nagyon sok "ha" van még mindig az életemben. Sokszor felteszem a kérdést mintegy önmagamnak: mi lett volna, ha...? Nehéz a válasz. Ha nem lettem volna jó tanuló az iskolában, akkor nem lehetnék könyvelő. Ha zenei pályán tanultam volna tovább? Abban az esetben is itt dolgoznék, csak mint zenetanár. És mi lett volna, ha a hangommal "kezdek valamit"? Akkor lehet, hogy már megasztár lennék.

– Soha nem is próbálta a hangját kamatoztatni?

– Római katolikus vagyok, több mint tíz évig ministráltam a templomban: zsoltárokat, valamint húsvétkor gregorián énekeket énekeltem. Kérdezgették tőlem, miért nem próbálom ki magam valamilyen versenyen. Az az igazság, hogy kissrác korom óta mindig mindenhol tagja voltam az énekkarnak, szólóban is felléptem. Soha nem izgultam.

– És a versenyek?

– Több megmérettetésen vettem rész. A középiskola befejezése után egy kisvárdai zenei találkozón előadtam a Honfoglalás betétdalát, a Kell még egy szó-t, s a produkcióval elhoztam a különdíjat. 2005-ben a Kárpátaljai Magyar Dalversenyen Caramell Szállok a dallal című, akkor nagyon nagy slágernek számító dalát adtam elő, amivel első lettem.

Persze sokszor eszembe jutott, ha nem, akkor meg mások noszogattak, hogy meg kellene próbálnom a Megasztárt. Megmondom őszintén, mind a mai napig ott motoszkál bennem, de azt hiszem, félek. Hogy mitől? Nem tudom. Szembesültem azzal, milyen tehetségtelen emberek mentek oda, és akár simán lehetnék megasztár. Ha mégis elszánom magam, szólok...

Többen tanácsolták, próbálkozzam Magyarországon, de végleg átköltözni nem szeretnék. Sok barátom tanult Magyarországon, de mindegyikük visszajött. Ne csodálkozzon: Benének varázslatos ereje van, amit azok, akik itt születtek, másutt nem találnak meg.

– Van kedvenc dala?

– Maximálisan mindenevő vagyok. Nagyon szeretem például a magyar nótákat. Sajnos nem sokat tudok, de amit igen, azt szívesen éneklem. Ám ugyanúgy kedvelem a könnyűzenét, az operettet és az operát is. Hogy mikor mit éneklek szívesen, az a hangulatomtól függ. Talán ebből is látszik, mennyire nem ismerem a saját hangomat, nem tudom, milyen műfajhoz a legjobb. Mindenesetre addig nem halok meg, amíg meg nem hallgattatom magam egy komoly szakemberrel.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó