2010. február 11., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 21.-22. (884.-885.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Mit kíván a magyar érdek?

Veszíteni tudni kell. Emelt fővel, egy esetleges reváns tudatában és reményében. Kártyában, sportban és politikában egyaránt. Julija Timosenko és szűkebb környezete nem akar, tehát nem tud méltósággal veszíteni. Nem ismeri el a végkifejletet, vagyis a népakaratot, s legalább ezer választókörzetben akarja megóvni az eredményeket. Amennyiben nem sikerül, akkor mindent elkövet, akár a néptömegek utcára szólítását is, hogy kierőszakoljon egy harmadik fordulót. Ezzel azonban azt kockáztatja, hogy míg most emelt fővel ismerhetné el a választás végeredményét, gratulálhatna az újonnan megválasztott államfőnek és foglalhatná el helyét a konstruktív ellenzék padsoraiban, a későbbiekben ezt újabb, immár morális vereség után már nemigen teheti meg.

Merthogy aligha sikerül neki forradalmat "csinálni", hisz Budán is csak egyszer volt kutyavásár. 2010 merőben különbözik 2004–2005-től. Először is nincs forradalmi, azaz leváltási hangulat. S ha van is helyenként, az éppenséggel az ellenzékiek táborában érzékelhető. A belső támogatottság mellett erősen hiányzik a külföld szolidaritása. A nagyvilág már megcsömörlött az utóbbi öt évre jellemző állandó ukrajnai belpolitikai acsarkodásoktól, s nyugalomra vágyik. Nem véletlen tehát, hogy a külföldi megfigyelők és az őket delegáló szervezetek egyhangúlag jelentik ki: Ukrajnában a választás rendben zajlott, a kisebb-nagyobb, egyébként mindkét oldalon előforduló kihágások nem befolyásolták a végkifejletet. A vezető nagyhatalmak és szövetségek pedig a hivatalos eredmény kihirdetése után fenntartások nélkül gratulálnak majd Viktor Janukovicsnak.

Az új államfőnek nem lesz könnyű dolga, és ezzel bel- és külföldön egyaránt tisztában vannak. A hatalom megszilárdításához és a választási program végrehajtásához ugyanis erős politikai háttértámogatásra lesz szüksége. Magyarán: parlamenti többségre. Ezt kétféleképpen teremtheti meg: vagy a mostani törvényhozást próbálja átalakítani, vagy feloszlatja a parlamentet és előrehozott választást ír ki. Az első lehetőség ingatag, a második pedig bizonytalan eredményt szülhet. A régiósok egyelőre az első irányban tapogatóznak. Nem is sikertelenül, hiszen Lucenko leváltása pozitív lakmuszpapírként szolgált. A tárgyalások erőteljes ütemben zajlanak: a kommunisták és a Litvin-tömbhöz tartozók mellett a nasaukrajinások jelentős hányada is jelezte, kész együttműködni Janukovics pártjával. Veszélyt ebben az esetben az jelenthet, hogy a hozzájuk csapódó képviselők bármikor megzsarolhatják a régiósokat, s alkalmasint le is válhatnak róluk. A parlament feloszlatásának is van két hátulütője. Egyfelől nem biztos, hogy a remélt eredményt szüli. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezekben az esetekben egy korábbi választáson alul maradt politikai erő – esetünkben a BJUT – kerekedik felül. Ráadásul új tömörülések is megjelennek, például a ma még parlamenten kívül lévő Tihipko- és Jacenyuk-párt, s velük külön alkudozást kell folytatniuk.

Bárhogy is alakulnak a dolgok, az ország érdeke azt kívánná meg, hogy mihamarabb csendesüljenek el a kedélyek, Ukrajna végre kezdjen normális életet élni. És ez lenne a kárpátaljai magyarság érdeke is. Közösségünk, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség hívó szavának eleget téve teljesítette feladatát, és nemet mondott az országot csontig eladósító, a befagyasztott betétek visszafizetését és profi hadsereget ígérő, menekülttábor-építő, iskolarendszerünket felszámolni óhajtó kormányfő-elnökjelöltnek. Mostantól a másik térfélen pattog a labda, ám ahhoz, hogy játékba is tudják hozni, klasszikust idézve "kell egy csapat". Minél előbb és minél erősebb, annál jobb.

Kőszeghy Elemér

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó