2010. február 11., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 21.-22. (884.-885.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"... hiszek az igaz szerelemben..."

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A rovat mai vendége Mészáros Tímea, az Aknaszlatinai Országos Allergológiai Kórház gyermekosztályának rehabilitológusa.

– Az egészségügyben dolgozik, ám hamarosan magyar filológusi diplomát kap. Hogyan egyeztethető össze a két szakirány?

– Így hozta az élet. Középiskolai tanulmányaim alatt még történész szerettem volna lenni, de idővel rájöttem, sokkal jobban szeretem a verseket, mint az évszámokat. Jómagam is próbálkoztam a rímfaragással. Hobbiból verseket írok, már összegyűlt vagy ötven. Az egyik helyi lapban meg is jelent néhány. A helyi Bolyai középiskolát képviselve gyakran vettem részt szavalóversenyeken, Kazinczy Szépkiejtési Versenyen, tantárgyi olimpián magyar nyelv és irodalomból, és mivel valamennyin sikeresen szerepeltem, a magyar filológia mellett döntöttem. Jelenleg az Ungvári Nemzeti Egyetem levelező tagozatán tanulok, és közben a kórházban dolgozom. Két évig tanultam az Aknaszlatinai Iskolaközi Tankombinát ápolónői szakán és ugyanitt szereztem masszőri szakképesítést. A szakmai gyakorlatomat az aller-gológiai kórházban töltöttem és mivel munkát ajánlottak, ottmaradtam. Édesanyám is ott dolgozik, csak ő egy másik osztályon.

– Ezek után logikus döntés lett volna, hogy az orvosi kart választja.

– Irtózom a vértől. Én az egészségügynek azon részén tevékenykedem, ahol már a betegség utáni felépülés a feladat. A rehabilitáció, amikor a legyengült, megviselt szervezetet felerősítjük.

– Beteg gyerekekkel dolgozik, akik sokkal több törődést és odafigyelést igényelnek.

– Az osztályunkon tíz–tizenhat éves korig vannak gyerekek. Nagyon sok türelem kell hozzájuk, hiszen különböző korúak és más-más a lelki alkatuk. Vagyis ha csintalankodnak, nem emelhetem fel a hangom, nem dorgálhatom meg őket, csupán szép szóval figyelmeztethetek, hogy ne zavarják a többieket.

– Tehát a pedagógiai pálya csak álom marad?

– Ha magyartanári állást ajánlanának valahol a szórványban, szívesen elvállalnám. Legjobban Rahó vonz, de az ottani iskolának már van magyartanára, aki szintén aknaszlatinai. Szeretem Beregszászt és környékét, édesapám egyébként a Vérke-parti városból származik, rokonaim révén kötődöm a helyhez. Ha úgy adódna, szívesen dolgoznék ott valamelyik iskolában.

– A munka mellett mennyi szabad idővel rendelkezik?

– Igyekszem kivenni részem a közösség életéből, tehát szívesen vállalok társadalmi munkát. Próbálok maximálisan teljesíteni mindenben, amibe belevágok.

– Barátok, komoly kapcsolat...

– Túl vagyok egy komoly szakításon. Két évig voltam menyasszony, aztán végül kiderült, a sors mégsem egymásnak szánt minket és felbontottuk az eljegyzést. Azóta óvatosabb és megfontoltabb vagyok. Viszont hiszek az igaz szerelemben, hogy valahol mindenkire vár valaki, akinek őszinte, tiszta érzései vannak. Nagy a baráti köröm, de önzetlen, igazi lelki társra még nem sikerült rátalálnom.

– Vannak irigyei?

– Bizonyára, de nem foglalkozom különösebben velük.

– Meg tud bocsátani?

– Igen, de nem felejtek. A tüske bennem marad.

– Jó emberismerő?

– Sajnos nem. Mindenkiről csak a szépet és a jót feltételezem. És bizony egy idő után rá kell jönnöm, hogy nagyot tévedtem.

– Ad a hiedelmekre?

– A kárpátaljai falvakban még ma is nagyon sok babona él. Hívő emberként nem hiszek bennük. A horoszkópomat viszont elolvasom, és várom, hátha a leírtak teljesülnek.

– Mit kérne a jó tündértől?

– Először is egészséget a családom minden tagjának, és azt, hogy napvilágot lásson első verseskötetem.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó