Munkája jellegéből fakadóan az újságíró a választások idején nemcsak alkotmányos jogaival élő állampolgárként keresi fel a szavazóhelyiségeket, hanem a hiteles helyszíni tudósítás, információközlés miatt is. Ám egészen más érzés és feladat beülni a szavazóbizottság tagjai közé és az asztal túloldaláról szemlélni az eseményeket.

Jómagam Csapon, a megyei jogú város bejelentett lakosaként kerültem be a 124. számú szavazókörzet választási bizottságába. Már az értesítők kézbesítése sem akármilyen esemény. Mert bizony ez is a feladatok közé tartozik. A rám bízott egyik külvárosi utcában valóságos nyomozói munkát kellett folytatnom a szavazásra invitálandó polgárok felkutatására. Se utcanévtábla, se házszám. Térdig érő hó, acsarkodó kóbor kutyák...

...A szavazás napjának reggelén izgatottan latolgattuk, vajon eljönnek-e a polgárok? Nyitáskor néhány idősebb személy már az ajtó előtt toporgott. A hozzám lépő, hetvenéves öregúr büszkén mondta: ő mindig az elsők között van.

Vártuk a rohamot, de az csak nem akart elkezdődni. Nagy a hó, mondták a kollégák. Csap utcáit pedig a többi kárpátaljai településhez hasonlóan senki sem tisztítja. Két órája ülünk, ám még ötvenen sem járultak az asztalomhoz. A többi bizottsági tagnál is hasonló volt a helyzet. No, majd a mise, az istentisztelet után. És valóban: déltájban megindul az élet, sorban állnak a szavazni kívánók.

Idős ukrán asszony markolássza az értesítőt. Amikor kézhez veszi az urnába bedobandó lapot, méltatlankodva mondja: de hát ezen nincs rajta Juscsenko neve. Márpedig ő azért jött, hogy rá szavazzon...

A voksolók rohamainak szüneteiben mód van megfigyelni a megfigyelőket. A BJUT megbízottjaként egy testes hölgy vizslatja a termet és a bizottságot. Akik ismerik a bizottsági kollégák közül, kötekedő stílusát emlegetik. Hogy valóban így van, tapasztaljuk. Erősen csökkent látású fiatalember édesanyja kíséretében lép az asztalomhoz. Segítség nélkül nem menne semmire. A szavazófülkébe is anyja vezeti be. A megfigyelő hölgy rögvest botrányt csap, informál valakiket a "törvénytelenségről". A bizottság elnöke nyugalomra inti: hölgyem, ne háborogjon, minden szabályos. A "félrefaragott" információ azonban már elment.

Csendes és eseménytelen a nap. Derültséget legfeljebb az a néhány analfabéta kelt, akik szavazni jöttek, de a nevüket sem tudják leírni semmilyen nyelven, nemhogy a szavazócédulák ukrán szövegét elolvasni. A voksok számlálásakor sejteni lehetett: ők firkálták tele különféle ákombákommal a szavazólapokat.

Balogh Csaba