2010. február 6., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 19. (882.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Az állam szorításában

1998-ban a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola bázisán a római katolikus egyház felekezeti osztályokat hozott létre. A kezdeményezés 2001-ben önálló intézménnyé nőtte ki magát, s az egyházmegyei Szent Márton Caritas Jótékonysági Alapítványnak sikerült bejegyeztetni a Szent István Római Katolikus Líceumot, de csupán önfenntartó alapon.

– Ez az állapot 2004-ig tartott, amikor az önkormányzat támogatni kezdte intézményünket – mondja Kristofori Olga igazgató. – Igaz, a pedagógusok csak a kötelező óraszám szerinti bért kapták meg, ezenkívül mindent egyedül kellett előteremtenünk. A jelenlegi épületet 2003 óta használjuk, megvásárlását a magyarországi püspöki kar támogatása tette lehetővé. Érdekesség, hogy 1946-tól az 1960-as évekig szintén magyar középiskola működött benne. Sajnos, folyamatosan javításokra szorul, ami pluszkiadást jelent. Gondot okoz, hogy nem rendelkezünk kollégiummal. A lányok az egyház tulajdonában lévő vendégházban vannak elszállásolva, a fiúk pedig egy bérelt ingatlanban, ami sok kívánnivalót hagy maga után. A jövőben ezt a kérdést is rendezni kell, de csak azt követően, ha megoldódik a tornaterem és az étkezde problémája. Viszont 2005-ben nagy beruházásba kezdtünk a teleken, ami ezt orvosolhatja. Mára a "doboz" elkészült, tető alatt van, de most jön a java: a belső munkálatok.

Az intézmény számára nagy érvágás volt, hogy múlt év szeptemberétől az önkormányzat jogszabályokra hivatkozva megszüntette a támogatást. Beadványokat írtak, de hiába. Ebben a helyzetben különösen örömteli, hogy az anyaország felvállalja a kárpátaljai egyházi líceumok segítését. Faramuci a helyzet, mondja az igazgató, hiszen ukrán állampolgárokat tanítanak, s bocsátanak ki, és az ukrán költségvetésbe fizetik be az adót. Ráadásul tankönyvhiány van, ami még vásárlás útján sem oldható meg. Ezekből ugyanis csak any-nyit nyomtatnak, amennyire megrendelés van.

– Jelentkeznek-e református vallásúak?

– Nem is olyan ritka jelenség, elég sokan vannak. Kitétel, hogy a közös lelkigyakorlatokon, amire évente kétszer kerül sor, részt kell venniük, mint ahogy a hittanórákon és a szentmisén is. De ebből még soha semmilyen gond nem volt.

Intézményünk szakiránya egyébként a kezdetektől a számítástechnika és az idegen nyelv, melyeket emelt óraszámban tanítunk. Ezenkívül művészettörténetet, Magyarország történelmét, hitismeretet is oktatunk. Nagyon sok fakultatív óránk van, szinte minden tantárgyból, ahogy a gyerekek igénylik. Nagy probléma az emelt szintű érettségi. Tudvalevő, hogy idén már kizárólag ukrán nyelven tehetik le a diákok, ugyanakkor a vidékről jött gyerekek – hiszen az egész megyéből jelentkeznek intézményünkbe – ukrántudása igen sok kívánnivalót hagy maga után. Három év alatt nem tudunk csodát művelni, bár kötelező jelleggel fakultatív foglalkozásokat tartunk azok számára, akiknek nehezen megy az államnyelv elsajátítása. De még ez sem elegendő, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe az ukrán anyanyelvűekkel szemben.

Aggodalomra ad okot, hogy a bolognai rendszer miatt egyre több gyerek indul el Magyarország felé. Jobban félnek az ukrajnai, mint az ottani emelt szintű érettségitől. Úgy gondolom, az a szótár, amit itt biztosítani fognak, semmit nem ér. Nagyon csodálkozom a "demokratikus" Ukrajnán, hogy ilyen helyzetbe hozza állampolgárait, nemzeti kisebbségeit. Hol beszélhetünk akkor esélyegyenlőségről, demokráciáról, alkotmányosságról, amikor ilyesmit megenged magának...

A bizonytalanság az, ami Kristofori Olga tapasztalata szerint sokakat visszatart attól, hogy gyermekeiket ebbe az irányba elindítsák el. Ez okozza a diáklétszám csökkenő tendenciáját. Persze, a gazdasági válság is rátesz egy lapáttal. A szülő inkább a lakhelyéhez közelebbi iskolában taníttatja gyermekét, hiszen költséges a beutaztatás, az étkeztetés, és a kollégiumi férőhelyért is fizetni kell. Ugyanakkor megjegyezte: számukra nem a mennyiségi, hanem a minőségi szempontok a fontosak. Aki bekerül, de nem állja meg a helyét, vagy a magaviselete okoz problémát, ahhoz nem ragaszkodnak.

– Hozhat némi változást az, hogy a 12 éves oktatási modellre való átállással a középiskolában is három évet fognak tanulni a gyermekek?

– Tapasztaltunk olyan jelenséget, hogy a tanulót a második évfolyam felénél átvitték a középiskolába. Jelenleg 15–18 fős osztályaink vannak, s bízunk abban, hogy az új modell javuló tendenciát jelenthet számunkra, azaz több gyerek fog jelentkezni.

Az intézmény igazgatója szerint a magas oktatási színvonal az, ami a jelenleginél még több fiatalt vonzhat a Szent István Líceumba. Például szakkollégium keretében turisztikával is foglalkoznak. Az e célra megpályázott összegből a tanulókat el tudják vinni Kárpátalja különböző helyeire. Megismerik szülőföldünket, s Kristofori Olga úgy gondolja: jobban meg is szeretik. S talán kevésbé fognak elvágyni innen. S ha el is mennek, talán visszajönnek. Az intézmény öt éve testvériskola-kapcsolatban van a Nyíregyházi Szent Imre Gimnáziummal. Az együttműködésnek köszönhetően ellátogathattak számos nevezetes helyszínre.

– Igyekszünk minden olyan lehetőséget kihasználni, ami a gyerekek jóra nevelését, okulását, talentumuk fejlesztését szolgálja – folytatja az igazgató. –Tantárgyi heteket tartunk, megüljük nemzeti ünnepeinket. Tanulóink bekapcsolódtak a Kezünkben a Jövő Alapítvány kórházmissziós programjába. Aki idejön, s nem ijed meg a problémáktól, az halad. A harmadik évfolyam után már felnőtt módon gondolkodó fiatalokat bocsátunk ki. Már két olyan kollégánk van, aki a líceumot fejezte be, s annak is örülünk, hogy diákjaink nagyon szépen megállják a helyüket ott, ahová kerülnek. Mert mi talán még a tananyag teljesítésénél is fontosabbnak tartjuk a nevelést. Nem lesz mindenkiből kutató vagy akadémikus, de hogy mindenki ember legyen, az nagyon fontos dolog.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó