2010. február 4., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 17.-18. (880.-881.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Ki jó Budapestnek?

Ukrajna Magyarország legnagyobb szomszédja. Már csupán ez a tény is elegendő ahhoz, hogy az anyaország politikuma kiemelt figyelemmel kísérje az elnökválasztást, s akkor még nem is említettem a kárpátaljai magyarság helyzetét.

Nehezen vitatható, hogy Magyarország egy olyan Ukrajnában érdekelt, amely gazdaságilag stabilnak és megbízható partnernek számít. Ezt kívánja a kétoldalú kereskedelmi kapcsolat, ez az érdekük az ide érkező magyar tőkebefektetőknek is. A kiszámíthatóság – s ezt az elmúlt évek pontosan érzékeltették – rendkívül fontos már csak az Európai Unióba irányuló energiaszállítások maradéktalan biztosítása terén is. Egy politikailag-gazdaságilag instabil Ukrajna akár az orosz piac kínálta lehetőségeket is veszélyeztetheti, holott azok egyre fontosabb teret jelentenek a magyar gazdaság számára. Tehát az eljövendő magyar kormány egy olyan ukrán vezetés megalakulásában érdekelt, amely garantálni tudja a stabilitást.

Az elmúlt évek tapasztalata szerint Julija Timosenko vezetése alatt ez nem sikerült, sőt mind Magyarország, mind Európa kénytelen volt megismerni a "gázháború" fogalmát, s valósággal menekültek az országból a beruházók. Viktor Janukovics miniszterelnöksége viszont mentes volt az efféle szélsőséges eseményektől, s ma már az is nyilvánvaló, hogy kormánya sokkal inkább vállalkozásbarát politikát folytatott.

A kétoldalú kapcsolatrendszer terén meghatározó jelentőséggel bír a másik kérdés, azaz a kárpátaljai magyarság helyzete. Az elmúlt évek enyhén szólva e téren sem mondhatók konfliktusmentesnek. A kisebbségellenesség kormányszintre emelkedett. A vezetés hol nyíltan, hol burkoltan támogatta a nacionalista szélsőségeseket, rendeleteivel maga is ártott a nemzetiségeknek. E tendencia olyannyira elhatalmasodott, hogy több hivatalos és civil fórum mellett a magyar Országgyűlés is például határozatban foglalt állást közösségünk anyanyelvi oktatása biztosításának kérdésében. Amennyiben Julija Timosenko kerül az elnöki székbe, a személye és az őt támogató nacionalisták a nemzetiségi feszültség további fokozódása, illetve a meglévő problémák konzerválódása terén is igen komoly kockázatot jelentenek.

A hivatalos Budapestnek most is, de az elkövetkezendőkben is elvileg az az érdeke, hogy az új ukrán vezetés kisebbségbarát legyen, hogy a partneri viszonyt ne terheljék nemzetiségi problémák. Márpedig a mindenkori magyar kormánynak a kárpátaljai magyarság érdekeinek képviseletekor bármilyen kérdésben sokkal könnyebb lesz megállapodnia azzal a Viktor Janukoviccsal, aki egyébként szerződésben vállalta az oktatásban mesterségesen létrehozott esélyegyenlőség felszámolását – és egyéb dolgokat is –, mint az éppen a jelenlegi helyzetért felelős Julija Timosenkóval, aki az őt támogatókkal együtt a nemzetállam kiépítésén munkálkodik.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó