2010. február 4., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 17.-18. (880.-881.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Megszületett a magyar egység!

Nem kísérte fanfárok zúgása, sem közös, hetedhét országra szóló sajtóértekezlet, de ennek ellenére állíthatjuk: az ukrajnai elnökválasztás első fordulója az eredmények mellett Kárpátalján megteremtette a magyar egységet is. Történt ez annak ellenére, hogy a két magyar érdekvédelmi szervezet ez alkalommal sem képviselt egyazon álláspontot.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) irányítói a kezdetektől Viktor Janukovics támogatása mellett törtek pálcát, s minél nagyobb aktivitásra szólították fel a választópolgárokat. Döntésüket konkrét szerződéssel és az államfőjelölt választási programjával indokolták.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöksége kivárásos álláspontra helyezkedett, mintegy elszabotálta az első fordulót, azt sugalmazva ezzel, hogy az emberek maradjanak távol a voksolástól. Beszédes bizonyítéka ennek, hogy a szövetség január 15-i dátummal megjelent hetilapja egy fél betűvel sem említette, hogy két nap múlva urnához szólítják Ukrajnában az állampolgárokat.

Nos, az első forduló eredménye önmagáért beszél. A számok azt mutatják, az UMDSZ üzenete bizonyult erősebbnek, szimpatikusabbnak, pozitív eredménnyel kecsegtetőbbnek. A magyar településeken a szavazóhelyiségeket a demokrata szövetség hívei mellett tömegével keresték fel a kulturális szövetség valaha a narancsosok táborát gyarapító szimpatizánsai, és szavaztak bevallottan a jogegyenlőséget hirdető ellenzéki elnökjelöltre, azaz Viktor Janukovicsra.

A magyarság aktivitása messze meghaladta a megyei átlagot: míg Kárpátalján összességében a választásra jogosultak 56,7 százaléka adta le szavazatát, addig a Beregszászi járásban például ez 67,44 százalékot tett ki. Szép számmal akadtak olyan települések, ahol az ott lakók közel nyolcvan százaléka kereste fel a szavazóhelyiségeket. A végeredmény pedig egyértelműen azt bizonyítja, hogy a magyarság az UMDSZ álláspontját fogadta el: míg a megyében Viktor Janukovics megközelítőleg 29–26 százalékos arányban nyert Julija Timosenkóval szemben, addig a magyar településeken ez az arány 47 százalék a csekély 18 százalékkal szemben.

Egyelőre úgy néz ki, a második forduló sem robbant ki "testvérháborút" a magyarság körében, hiszen az UMDSZ továbbra is kitart Janukovics mellett, míg a KMKSZ vezetése Julija Timosenko "csábítása" ellenére is megmarad el nem kötelezettnek.

A demokrata szövetség magatartása nem szorul magyarázatra. A szerződés tartalmából kiindulva jelenleg az ő térfelén pattog a labda, azaz neki kell biztosítani, hogy az ellenzéki elnökjelölt minél magasabb számarányban nyerjen a magyar lakta településeken. Janukovics győzelme esetén csak ezt követően kérheti számon a megállapodás ráeső részének teljesítését, vagyis a közösségünket sújtó negatív intézkedések visszavonását.

Valójában azt sem kell indokolni, hogy a kulturális szövetség miért nem sorakozott fel a kormányfő-államfőjelölt zászlaja mögé. Timosenko neve egybeforrt a Majdannal és minden mással, ami az után következett. Így egyet jelent a szélsőséges erők megerősödésével (szoborrongálás Vereckén, Petőfi szobrának leöntése festékkel Ungváron, támadások a nemzeti lobogónk és nemzeti egyetemünk magyar kara ellen stb., stb.), oktatási intézményrendszerünk alapjainak megrendítésével Vakarcsuk miniszter által, és persze nemzetiségtől immár függetlenül, az ország gazdasági lejtmenetével, az amúgy is gyenge szociális háló gyakorlatilag teljes megszűnésével. Mindezek tükrében kisebbfajta csoda lett volna, ha a KMKSZ vezetése felvállalja a kormányfő melletti agitációt, ahhoz pedig óriási csodára lenne szükség, hogy a kiábrándult magyarság bedőljön egy effajta rábeszélésnek. Annak ellenére is, hogy látva a végeredményt Timosenko január 8-án állítólag arra utasította hírhedt miniszterét, vonja vissza diszkriminatív rendelkezéseit. Ám azt, hogy csupán választási fogásról van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az a levél, melyet Igor Liharcsuk, az ivano-frankivszki regionális vizsgaközpont igazgatója küldött január 14-i (!) dátummal Román Erikának, a Gáti Középiskola igazgatójának, melyben leszögezi: a rendszer kitűnően működik, semmilyen változtatásra nincs szükség. (E levéllel és magával a témával bővebben lapunk 5. oldalán foglalkozunk).

Sokkal érdekesebb tehát megvizsgálni, miért nem vállalja fel nyíltan Viktor Janukovics támogatását a kulturális szövetség. Annak ellenére, hogy megszületett egy, általa is ellenjegyezhető, gyakorlatilag minden bajunkra gyógyírt ígérő szerződés, az első forduló eredménye és a tagság által kifejtett nyomás ellenére, illetve régi szövetségesük, Viktor Baloga Janukovics melletti kiállása ellenére.

Nos, megítélésünk szerint ennek a magatartásnak legkevesebb három oka lehet.

Az első a személyes sértődöttség, ami Kovács Miklósban munkál a 2002-es általa elbukott parlamenti választás óta. Csakhogy régen rossz, ha egy politikusban magánérzések kerekednek felül, hisz ez egyértelműen azt jelenti, hogy a közösség érdekeit még vészhelyzetben sem tudja önös érdekei fölé helyezni. Megjegyzendő: ez a magatartás már nem csupán a tagságban szül ellenérzést, de értesüléseink szerint az elnökségben is bizonyos feszültséget okoz.

A másik ok, hogy nyíltan be kellene vallania az elnökségnek, öt évvel ezelőtt rossz lóra tettek, kisebbségellenes erők mögé sorakoztatták fel híveiket. Ám ez sem indok a semlegességhez. Nem indok egyrészt azért, mert Kovács Miklós – burkoltabb formában – nyilatkozataiban már megtette a maga mea culpáját, tehát elismerte, hogy akkori szövetségeseik nem teljesítették szerződéses kötelezettségeiket, másrészt akkori lépésüket nem csupán híveik, de talán még politikai ellenlábasaik is elnézik nekik. Azért is, mert 2005-ben még ők sem tudhatták, hogy a fennen meghirdetett demokráciaépítés és európai integráció helyett a győztes narancsosok a totális nemzetállam kiépítésébe kezdenek, és azért is, mert – Churchill gondolataival élve – egy népnek, egy országnak, és főleg egy kisebbségi közösségnek nem lehetnek örökös barátai vagy ellenfelei, csakis örökös érdekei léteznek.

A harmadik okot Budapesten kell keresni. A KMKSZ vezetése, és ezt Kovács Miklós mind nyíltabban hangoztatja, abban bízik, tegyük hozzá – joggal, hogy Magyarországon rövidesen kormánycserére kerül sor. És bár meglehet, Ukrajnában kiszorulnak a hatalomból, de az új Fidesz-kormány egyedül őket tekinti majd a kárpátaljai magyarság hiteles képviselőinek. Ez pedig, reményeik szerint, egyet jelentene azzal, hogy, akárcsak 2002 előtt, ismét ők lennének a kizárólagos elosztói a Magyarországról érkező több százmilliós forinttámogatásoknak. Ráadásul mindenfajta külső ellenőrzés nélkül. És ilyen egzisztenciális lehetőségek mellett kit érdekel már, hogy vannak-e és hányan képviselők a különböző szintű önkormányzatokban, töltenek-e be híveik vezető beosztást az állami apparátusban.

Csakhogy nem vesznek figyelembe néhány tényezőt. Azt például, hogy az utóbbi nyolc évben igencsak átrajzolódott a kárpátaljai magyarság politikai palettája és a kialakult status quo-t még számukra a legbarátiabb magyar kormány sem hagyhatja figyelmen kívül hazai és kárpátaljai közfelháborodás nélkül. Az sem mellékes, hogy azok a személyek, akik ugyan a KMKSZ kvótája szerint kerültek vezető beosztásba, ám inkább tartják magukat szakembernek, mint pártpolitikusnak, nem szívesen válnak meg posztjaiktól, óhajtanak áldozataivá válni, amennyiben bekövetkezne, ideológiai tisztogatásoknak, mint történt ország- és megyeszerte a narancsosok győzelme után.

És végül, de nem utolsósorban: figyelmeztető jel kell hogy legyen a mostani elnökválasztás első fordulója is. Közösségünk felismerte, valójában egy a zászló bármelyik szervezet emelje is azt a magasba. Ez a lobogó pedig a piros-fehér-zöld. A magyarság egyértelművé tette, jelen pillanatban melyik jelöltet és ezáltal mely magyar politikai szervezet álláspontját tekinti elfogadhatónak. Világossá vált az is, amit az UMDSZ régtől képvisel, hogy ha a magyarság egységesen lép fel, akkor a közösségünk sokkal több szavazatot tud a jelképes asztalra letenni, hisz lám, Kárpátalján elnökválasztó tényezővé is előléphet.

Az első forduló kimondta az összefogás, a trikolóros lobogó mögé felsorakozás szükségességét. Egyben egy újabb, a korábbinál is szebb eredményt vetít előre.

KISZó-elemzés

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó