2010. február 3., szerda Országos közéleti lap Különszám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Az emberek egészsége – jövőnk záloga

Az elmúlt öt év tapasztalata alapján elmondható, hogy a narancsos forradalom idején tett választási ígéretek ellenére sajnos nem hogy javult, inkább tovább romlott a medicina egyébként sem rózsás helyzete. Megpróbálom röviden alátámasztani kijelentésemet.

A falusi egészségügy technikai ellátottságát ugyan némileg javította a kormány, viszont hiányoznak a hozzáértő szakemberek különösen a vidéki orvosi rendelőkben. Városainkban, talán Munkács kivételével, azonban minden maradt a régiben. Számos nélkülözhetetlen diagnosztikai felszerelés hiányzik, a kórházi ellátás már csak papíron ingyenes. A beteg saját költségén szerzi be a műtéthez szükséges legelementárisabb segédeszközöket, gyógyszereket, mivel a hiányos költségvetés nem finanszírozza azt.

A regnáló kormányfő idején soha nem látott magasságokba röppentek a gyógyszerárak, melyeket senki sem szabályoz, nem ellenőriz. Ezáltal megbénul az ambuláns kezelés, az orvos ugyanis hiába írja fel a szerinte leghatékonyabb készítményt, a páciens annak csak olcsóbb alteregóját tudja megvásárolni, ezáltal gyógyulása is hosszabb időt vesz igénybe, olykor kétségessé is válik.

A régiókban található kórházak állami költségvetését "felülről" szabályozzák, olyan emberek, akik nincsenek tisztában a helyi sajátosságokkal és igényekkel. A finanszírozásból ezáltal legfeljebb a dolgozók bérére és a kommunális díjak fedezésére futja. Munkaruhára, gyógyszerekre, étkeztetésre, benzinre már régóta nem különítenek el pénzt, azt az egészségügyben dolgozóknak egymaguknak kell kigazdálkodniuk.

Finanszírozás hiányában sajnos számos országos, elsősorban a megelőzés érdekében életre hívott egészségügyi program – pl. HÍV/AIDS, "Kórházak a gyerekekért" – is veszélybe került. Elakadt az iskolások antistruminnal való ellátása, rendszeres sztomatológiai ellenőrzése is. A legmegrendítőbb, hogy a daganatos betegek gyógyszerellátására sem jut pénz, holott egy-egy ilyen páciens kezelésének költsége több tízezer hrivnyára rúg.

A jelenlegi gazdasági körülmények közepette szégyenletes az egészségügyben dolgozók számára megállapított munkabér. A medicina napszámosainak fizetése gyakorlatilag a szegénységi szint alatt van, egy nővér kezdő fizetése 790, egy orvosé 992 hrivnya. A Timosenko-kormány idején négy alkalommal kecsegtettek bennünket fizetésemeléssel. Valójában azonban – csak indexálták a fizetéseket, valahányszor nőtt a minimálbér. Ugyan született egy rendelet, melynek értelmében pluszjuttatás jár a ledolgozott évek után, e rendelet végrehajtása azonban – ugyancsak pénz hiányában – szintén nem történt meg. A jelenlegi bérekből nyilvánvalóan igen nehéz megélni, főképp a városban szolgálatot teljesítő munkatársainknak, akiknek ennyiből kell kigazdálkodniuk a lakbért – hisz az állam régóta nem biztosít munkásszállót –, a rezsit, a közlekedést, a munkaruhát stb. Nem véletlen, hogy a szakmában nagy a migráció, a képzett szakemberek másutt keresik a megélhetést.

Ugyancsak fájó gond, hogy a lakosság legvédtelenebb rétegének, a kárpátaljai gyerekeknek nincs lehetőségük a szanatóriumi ellátásra, mivel ezekben nem biztosítanak helyet a kicsik számára. Miközben megyénket második Svájcként emlegetik és az egész országból ide igyekeznek a betegek ízületi, emésztőszervi, szívbetegségük kezelésére, addig a mi gyerekeink kénytelenek a Krímre és egyéb távoli vidékekre utazni a jobbulás reményében, ami pluszkiadás a szülőknek.

S ez csak néhány a medicinát ma mételyező gondok közül. A Viktor Janukovics vezette kormány idején az akkor is szűkös pénzügyi lehetőségek ellenére a mutatók sokkal jobbak voltak. Logikusan várhatjuk: az ő elnöksége alatt egészségesebben élhetünk.

dr. Ljáh Erzsébet,

az Ungvári Városi Gyermekpoliklinika vezetője

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó