2010. február 2., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 16. (879.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Eltévedtünk!

Két évtizede reménykedik az ország lakossága abban, hogy a szovjet éra kommunista béklyóját lerázva végre európai módon élhet. A narancsos forradalom napjaiban meg is volt erre minden esélye, hiszen az akkori zászlóvivők azt ígérték, megmutatják a Kánaánba vezető utat.

Egyetlen bökkenő volt csupán, hogy ámítottak és a fellegekben jártak, amikor pedig leértek a földre, a széthúzás dominált, mindenki másképp csinálta. Akinek feladatuk lett volna az életszínvonal emelése, próbálkoztak ugyan, no de mire lett elég?

Szegény ember – és pláne politikus – az, tartja a mondás, aki már ígérni sem tud. Ígéretekből persze sosem volt hiány. Hitegették a kétkezi munkást és a kisnyugdíjast, hogy holnap már magasabb bért és járandóságot kap. Ami látszatra meg is történt, csakhogy az infláció következtében ma már a több is kevesebbet ér. Azt már nem is említve, hogy nemzeti valutánk vásárlóértéke lassan már a felét sem éri a két évvel ezelőttinek.

Ígérték továbbá, hogy a gazdasági világválság ellenére megmaradnak a gyárak és a munkahelyek. A falak megmaradtak, csak az erő szállt el, pontosabban vándorolt külföldre olyan mennyiségben, mint korábban még sohasem. Akik pedig nemzeti öntudattól fűtve dacoltak a tényekkel és hittek a fogadkozásoknak, ma jobbára kegyelemkenyéren élnek. S amennyiben ehhez még hozzátesszük a legutóbbi élelmiszerár-robbanást, helyzetük egyre reménytelenebb.

De bárhová nézünk, hasonló falakba ütközünk. Kárpátalja mezőgazdaságának például tavaly hatvanhétmillió hrivnya támogatást ígért a kormány. S mennyi lett belőle? Nyolc és fél, vagyis a nyolcada! Ebből és másból is, nem nehéz megjósolni, hogy beláthatatlan következményekkel járhat, ha továbbra is azok kezében marad a kormányrúd, akik ma irányítanak. Hol a garancia arra, hogy nem szabadul el a pokol a választások után, ha ma, a döntés legfontosabb napjaiban sem képesek megzabolázni az inflációt?

Aggodalmainkat az országos statisztikai adatok is alátámasztják: Ukrajna gazdasága egyetlen év alatt közel negyven százalékot zuhant! Példátlan antirekord az egész térségben. Az állam működése szinte csak a külföldi kölcsönöknek köszönhető. Csakhogy azoknak bizony ára van. Nagyon drága ára.

A további példálózásokat mellőzve, mind többen érzik, hogy alaposan bent vagyunk az erdőben. Lesz-e ember, aki megmutatja a kivezető utat?

Még van válaszadásig néhány nap gondolkodási időnk.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó