2010. február 2., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 16. (879.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nemcsak felnevelni, eladni is nehéz

Állattartóink egyre kevesebb állami támogatást kapnak, miáltal nemcsak az állatállomány, de a gondozók száma is évről évre fogy. Ráadásul a kínkeservesen megtermelt áru a magas árak miatt többnyire eladhatatlan. Az elmúlt években előállt helyzetet Jánosi György mezővári hentessel jártuk körül, aki tizenhat éves korában kezdte a szakmát.

– Hány állatot tart évente?

– Mostanában már csak hármat-négyet. Hozzávetőlegesen egy hektáron gazdálkodom. Egy ekkora földterületről származó terménymennyiségből és bevételből reálisan ennyi disznót tudok kinevelni 100–130 kilósra gazdaságosan úgy, hogy a család konyháját is el tudom látni hússal, és az eladásból származó bevétel nagyjából fedezi a talaj-előkészítését és a vetés költségeit.

– Régebben vagy manapság könnyebb a gazdálkodók helyzete?

– Megítélésem szerint ma sokkal nehezebb, mint a rendszerváltás előtt volt. Az üzemanyagköltség, a vetőmag ára, a szükséges tápanyag-utánpótlásból származó kiadások nagyon megnövelik a ráfordítási költséget. Korábban ugyanekkora területről származó bevétel jobb anyagi lehetőséget teremtett az állatnevelők és a családok számára is.

– Milyen esélyekkel indul, aki ma szeretné kezdeni ezt a valamikor nagyszerűen jövedelmező szakmát?

– Kezdőtőke nélkül manapság gyakorlatilag lehetetlen bármilyen gazdálkodásba belekezdeni. Megítélésem szerint egyetlen módja van az eredményességnek. Mégpedig az, ha több gazda összefog, és egymást segítve próbál valamiféle hasznot termelni.

– Nevelni nehéz. És értékesíteni?

– Azok, akik évek óta gazdálkodnak, azt tapasztalják, hogy minél tovább, annál nehezebb az értékesítés is. Az önköltségi ár megnövekedése miatt drágábban kerül piacra is a portéka. Sajnos a mai világban az emberek többsége alacsony jövedelmű és kétszer is meggondolja, mikor és mennyi disznóhúst vásároljon, inkább az olcsóbb húsféleségeket keresik. Ez érthető, ám ugyanakkor azt is be kell látni, hogy a gazdának és a hentesnek is sok kiadásába kerül, mire az állat a húsos standokra kerül.

Folytatva, az előző gondolatmenetet, az elhangzottakról ifjabb Molnár László gyakorló hentest is megkérdeztük.

– Hogyan látja a szakma jelenét és jövőjét?

– Egyre több a probléma. Nehezebb a húst eladni, sok hentes fontolgatja, hogy felhagy a szakmával és valami másból próbál megélni. Jelenleg élősúlyban nagyjából húsz hrivnya körül mozog a disznóhús kilogrammja, az értékesítés pedig negyvenöt hrivnya körüli. Tudni kell, hogy az állatnak mindössze egyharmad része a színhús. Ebből már nagyjából ki is derül, mennyire éri meg hentesnek lenni manapság. Ha az árrés nem változik, nem sok jövője lesz e szakmának. A hústermelők gondjai elsősorban abból adódnak, hogy mind nagyobb kiadást jelent egy állat felnevelése. Az alacsony felvásárlói és értékesítési árak miatt igen sokan nem eladásra nevelik az állatokat, hanem csak szűkebb család igények kielégítésére.

Molnár Bertalan

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó