2010. február 2., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 16. (879.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Öröm az ürömben...

A 2004-es ukrajnai választásokon is élesen látható volt az ország megosztottsága. Ez a választási preferenciák mentén is kirajzolódott: a nyugati ukrán többségű lakosság Juscsenkóra, a keleti oroszajkú többség az oroszbarát Janukovicsra szavazott, állapítja meg az erdélyi Szabadság című lapban az államfőválasztás témának szentelt írásában Herédi Zsolt újságíró. Az alábbiakban a teljes cikket közöljük.

Juscsenko népszerűsége ezúttal drasztikusan visszaesett, a nyugatbarát vezető helyét Julija Timosenko vette át. (A politikus asszony 2004-ben még Juscsenko szövetségese volt, most ellenfelek. Kissé hasonlít a helyzet az itthonira, Tariceanu és Basescu szövetségéhez, majd szétválásához). A mostani ukrán államfőválasztáskor viszont úgy tűnik, hogy a nyugatbarát vezetőnek nem sok esélye van a győzelemre, mert az elmúlt öt évben a lakosság körében a narancsos forradalom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az említett országon belüli éles különbség a mostani választásokon is megmutatkozott, van viszont szembeszökő módosulás is: a helyzet az ország egyik régiójában igencsak megváltozott, méghozzá a legnyugatibb országrészben, Kárpátalján. A Moszkva-barát Viktor Janukovics Kárpátalja egész területén megelőzte Timosenkót! Első látásra úgy tűnik, hogy a nyugati civilizációs értékrend helyett ezúttal a keletit választotta Kárpátalja. A valamivel több információ birtokában lévő szemlélő számára viszont egyértelmű, hogy csapdahelyzetbe került a helyi lakosság, ugyanis az ukrán hatalom volt az, amelyik egyáltalán nem a mai nyugati értékrend szerint járt el az itt lakó kisebbségek tekintetében (sem). Ők duplán csalódtak a narancsos forradalom győzteseiben.

Az elmúlt évek ukránosító politika célzottai a szovjet időkben betelepített nagy számú orosz lakosság volt, de megsínylették a kárpátaljai őshonos kisebbségek is. A magyarok, a ruszinok, a románok is. A többséget kitevő ruszinokat nem is ismerik el, mint nemzetiséget, nyelvüket is az ukrán egy dialektusának tartják, és ez a szemlélet nem változott meg az elmúlt években sem. A tanügyi törvény súlyosan korlátozta, de akár úgy is fogalmazhatunk, hogy ellehetetlenítette az anyanyelvű oktatást. Például az emelt szintű érettségi, egyben egyetemi felvételi vizsgafeladatainak nyelve a minisztériumi rendelet értelmében csakis az ukrán lehet. A nemzetiségi tankönyvek sok esetben csak papíron létező jog maradt, és a sor még folytatható. Cernicskó István szavaival: "Kimondatlanul az a cél, hogy Ukrajna középtávon gyakorlatilag egynyelvű, mégpedig ukrán nyelvű állammá váljék. Ennek eléréséhez ideális eszközt látnak az oktatásban." "A szovjet internacionalizmus köntösébe bújtatott oroszosítás után az álcázott ukránosítás következik."( Csernicskó István: Az ukrajnai oktatáspolitika a nyelvi asszimiláció szolgálatában, Korunk, 2009/2). Az oktatáspolitikát nemzet- és nyelvpolitikai célok érdekében aktivizálták. A magyarság (és a többi kisebbség) levonta a következtetéseket. Úgy gondolják: nemzeti érdekeik azt kívánják, hogy az ipari vidékeken élő betelepített oroszokkal együtt szavazzanak. Ami nekik jó lesz nemzeti szempontból, az számukra sem lehet rossz.

... vagy eső után köpönyeg?

Miután az elmúlt években a kárpátaljai magyarok is hiába kérték számtalanszor a tanügyi törvény módosítását, a választások első fordulója nyomán hirtelen változás állt be. A Julija Timosenko Blokk (BJUT) párttömörülés parlamenti frakciójának kárpátaljai képviselője, Olekszandr Kemenyas megkereste a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget, s felajánlotta: közbenjár a kormányfőnél az ukrajnai magyarok anyanyelvű oktatásával kapcsolatos problémák megoldása érdekében. Azzal, hogy az első fordulóban átszavaztak, a magyar választók megtörték a jeget. A választások első fordulójában kiderült a hatalom képviselői számára is, hogy a kisebbségek éles helyzetben akár hatalombuktató tényezővé is válhatnak, hiszen a 46 milliós lakosságon belül jelentős a nemzetiségek aránya: 77,82% ukrán (ideszámítva a ruszinokat is), 17,28% orosz, 4,90% más nemzetiségű (0,6% fehérorosz, 0,5% moldován, 0,5% krími tatár, 0,4% bolgár, 0,3% magyar, 0,3% román, 0,3% lengyel, 0,2% zsidó, 1,8% egyéb). Viszont ha anyanyelv alapján nézzük, akkor Ukrajna lakosainak már csak kétharmada (67,53%) ukrán, csaknem harmada (29,59%) orosz, 2,88 százaléka pedig egyéb anyanyelvű (forrás: Csernicskó István i.m., illetve Wikipédia).

A hírügynökségek szerint az ukrajnai nemzetiségek anyanyelvű oktatását korlátozó intézkedések sürgős felülvizsgálatára és a kisebbségek szempontjából kedvező módosítására utasította Ivan Vakarcsuk oktatási minisztert Julija Timosenko ukrán kormányfő. Utasította, hogy haladéktalanul vizsgálja felül az emelt szintű érettségire vonatkozó minisztériumi rendeletet, továbbá intézkedjen, hogy a vizsgafeladatokat fordítsák le a nemzetiségi iskolák végzőseinek nyelvére. A Timosenko aláírásával, 2010. január 8-ai dátummal ellátott dokumentum felszólítja az oktatási tárca vezetőjét, hogy "gondoskodjon az ukrajnai nemzetiségi iskolák anyanyelvű tankönyvekkel történő maradéktalan ellátásáról, valamint szükség esetén tegyen javaslatot a kormánynak a kérdéssel kapcsolatos pénzügyi problémák megoldására". Kérdéses, hogy ez az utolsó pillanatbeli kapkodás mennyire javít Timosenko február 7.-ei, második fordulós esélyein. Valószínűleg nem sokat. Egyrészt azért, mert bár hasznosak, szükségesek, de túl későn jött kényszerajánlatok ezek, s ez már eleve leleplezi a gesztus érdekjellegét, és nem baráti/partneri voltát. Másfelől kérdés, hogy mit ajánl a ruszinoknak (országos szinten pedig az oroszoknak), hogyan igyekszik bizalmukba férkőzni. Ha egyáltalán lehet bizalmat nyerni az ilyen utolsó percben jött kényszergesztusokkal...

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó