2010. február 2., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 16. (879.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Böllérverseny – negyedszer

A disznóölés, s az utána következő disznótor a téli hónapok jelentős és várt eseménye. Régen a gyermekek sem mentek aznap iskolába. Még alig pitymallott, s már zörgetett a kapun a koma vagy sógor, mert a saját disznóját senki sem vágta le szívesen. A perzselés után pontos rendben haladt a munka.

Mindenkinek megvolt a feladata: az asszonyok sütötték a vért reggelire, tisztították a fokhagymát, mosták a belet, töltötték a hurkát, aprították a zsírnak való szalonnát. A böllér bontotta fel a disznót, készítette a kolbászt, sózta a szalonnát. Ebédre orjalevest és paprikás húst főztek az asszonyok. A nap fénypontja a disznótor volt. Meghívták rá azokat, akik egész nap segédkeztek, de másokat is, elsősorban a közeli rokonságot, a szomszédokat és a jó barátokat.

A Beregszászi járás kistelepülésén, Mezőgecsében, szép hagyománya van a disznóvágásnak. Négy évvel ezelőtt rendezték meg az első böllérversenyt, akkor még csak helyi versenyzőkkel, majd hagyomány kerekedett belőle. Idén, a négylábúak legnagyobb bánatára, hét csapat jelent meg a helyszínen.

Mielőtt leszúrták volna a sertéseket, a böllérek a kemény mínuszokban forralt borral és fogópálinkával melegítették fel testüket-lelküket. A csapatok bemutatkoztak, röviden ismertették disznóvágási szokásaikat, majd nekiláttak a szúrásnak-perzselésnek.

Az egybegyűlt nem "szakemberek" sem sokat tétlenkedtek, kivették részüket a munkából is.

– Hadd csinálják! – szólt az egyik böllér. – Látom, ha egy kicsit sután is, de szívesen kapargatják és mossák a jószág bőrét. Persze csak néhány percig engedjük nekik, mert sürget az idő! Ha lazsálunk, estig sem leszünk készen.

Három magyarországi és négy kárpátaljai csapat vállalta be a nem éppen könynyűnek ígérkező feladatot. Öt kategóriában szálltak "ringbe": értékelték a fogópálinkát, a forralt bort, a hurkát, a kolbászt és az egytálételeket, amibe beletartozott a toroskáposzta, a bográcsgulyás vagy orjaleves, a pörkölt, plusz a házi sütemények.

Közben a helyi kultúrosok szórakoztatták a nagyérdeműt, de ott ropták a Tiszaújhelyből, Péterfalváról, Haláborról, Mezőváriból és a határon túli Csarodáról érkezett táncosok is.

– Örömmel látom, hogy a böllérverseny meghirdetése annak idején nem volt rossz ötlet, évről évre egyre többen jönnek el. Köszönet illeti a helyieket és a járás vezetőit, akik bőven kivették részüket a szervezésből – állapította meg nem kis büszkeséggel Csizmár Sarolta, a Beregszászi Járási Falusi Szövetség elnöke.

Bojtor Tibor királyi főszakács és Csányi Sándor, a Magyar Gulyás Gasztro-Turisztikai Egyesület elnöke most is ott volt a zsűriben és szintén elégedett volt a látottakkal.

– Olyan ételek készültek itt, amiket többnyire már csak az öregek ismernek, titkukat pedig átadhatják a fiataloknak. Azt szeretném, ha ezek a régi receptek szerint elkészített ételek visszakerülnének a vendéglők étlapjaira – mondta Csányi Sándor, aki, miközben kézjegyével látta el a kiosztásra kerülő okleveleket, azt is megjegyezte, hogy a csapatok évről évre felkészültebbek, igyekeznek ápolni, megtartani a tradíciót.

H. Cs. – M. B.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó