2010. január 30., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 15. (878.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Jégvitorlázás

Tükörsima jégen, szikrázó napsütésben száguldani a széllel szabadon, óránként száz kilométer fölötti sebességgel, félelem és fék nélkül – igazi kihívás bármely fiatal számára.

Nézzük, mi szükségeltetik eme élvezetek átéléséhez?

A jégvitorla teste olyan, mint egy jobb formájú koporsó, állítják, akik már ültek benne. Maga a sportág amúgy halál vidám, hiszen ki ne szeretne különböző, jégen csúszó járművet eszkábálni, amelyen ekkora sebességgel lehet száguldozni.

A jégvitorlások általában fekve közlekednek a járművükben, annak teste nem készülhet más anyagból, csak fából. Ezzel együtt a sportág nem új, csak évtizedekig Csipkerózsika álmát aludta és alussza majd tovább is, ha a telek továbbra is oly jégmentesek lesznek, mint a mögöttünk hagyott évtized legtöbbje.

A vitorlatest alá általában három korcsolyát szerelnek. A legjobb megoldás, ha hátul van kettő, elöl pedig egy, amely kormányozható. A nemzetközi szövetség szabályai szerint a test csak fából készülhet, ám egyes helyeken megengedett az üvegszálas erősítés. A divatosabb anyagokat, például a karbont, az árbocnál használják. Ennek az a sajátossága, hogy rendkívül könnyű, ami nagyon fontos szempont, ugyanakkor roppant rugalmas, így amikor a szél megfújja a szintén meghatározott méretű vitorlát, az árboc szinte meglendíti a könnyű, hatvan-hetven kilós hajótestet.

A három pengén suhanó szerkezet olykor 140–150 kilométeres sebességre képes. Gyorsan megállni lehetetlenség. Fékre, vagy valamiféle lassító szerkezetre senki nem pazarolja az energiát, így a száguldásnak akkor van vége, ha a súrlódás miatt leáll a vitorlás, felborul vagy szembe jön a part, esetleg hirtelen elolvad a jég...

A nagy sebesség miatt a versenyeknek sokkal szigorúbb szabályai vannak, mint a vízi vitorlázásnak. Nem lehet például túl közel menni a hajóhoz egy másikkal, nem lehet elévágni, a bójákat csak meghatározott módon lehet kerülni, szóval óriási fegyelemre és figyelemre van szükség, hiszen a nagy sebességnél könnyen előfordulhatna baleset. És érthető okokból nem az sérülne, aki a hajóban ül, hanem akin az átmegy. Ezenkívül természetesen nagyon kell tudni irányítani a vitorlást. Ez a magyarázata annak, hogy nincs, aki kölcsön adná a járművét olyannak, aki egy körre kéri, kipróbálni.

A nemzetközi szövetség egy idényben több versenyt is rendez a DN osztályban, ami a nemzetközileg elfogadott versenyosztály. Itt jelennek meg a sportág legjobbjai, akik többnyire az észak-európai országok képviselői, és a nagyszerűen megépített vitorlásaikkal simán leiskolázzák a többi próbálkozót.

N. Sz.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó