2010. január 30., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 15. (878.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Vilma és Irma

A cserfes ősungvári Irma néni és az Ugocsából elszármazott Vilma néni szokásuk szerint ismét előszeretettel köszörülik nyelvüket a politikusokon, szűkebb pátriánk közéleti személyiségein, ki nem hagyva semmilyen nemű napi hírt és jóízű zaftos pletykát.

– Haj-haj, igencsak zord időjárás köszöntött ránk az idei télen, Irmám! Ilyen hideg, fagyos, mínuszokka’ teli, zimankós tél uto’jára jánykoromba vót. De akkor nemigen törődtem vele, mert ott vótak az ugocsai széplegények, azok meg mindég megmelengettek a subájuk alatt. Azt mondja a fiam, hogy mamika ez azér’ van, mer’ itt van a nyakunkon a második választás és annak a forrófejű asszony politikusnak kell egy kis hidegzuhany. Mit szól hozzá, hát nem észrevette, hogy magyarok is vannak ebbe’ az országba’. Meg oroszok, rományok, meg még egy pár kisebbség, osztán most ígér fűt meg fát nekik, hogy most mán jó lesz az iskolába, meg lesz tankönyv, na ja, meg toronyóra láncostu’, csak éppen igen e’késett vele. Kapkod, mint Bolond Mari a kontyáho’. Igencsak kéne neki az a pár ezer szavazócédula, amit a másik jelölt kapott.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, nem hidegzuhany kéne neki, hanem jeges fürdő. És pont a kontya alá. Akinek ilyen múltja van, mint ennek a Juliskának? Hogy nem sül le a bőr a képéről, huszonhat hrivnyával emelni a nyugdíjat, a tejet meg a többi tejterméket pedig majdnem a duplájára. Az ember lassan pucér fenékkel marad, olyan nagy a drágulás.

– Haj-haj, Irmám, nem tetszik nekem, ahogy nyomul az a fejércseléd. Nem lesz annak jó vége, ha a bársonyszékbe ül. Mindenképpen ki ke’ valahogy iktatni, még a politikábu’ is. Egy ilyen szélhámos, karéjista, akarnok, agresszív némbert nem szabad oda engedni az ukrán balramentnek még a környékire se’. Most nagyon okosnak ke’ lenni a második fordulóba’, mer’ ha az a fejércseléd elnök lesz, még inkább a béka seggi alá kerül az ország. Pedig mán igen ott vagyunk. Vajon tuggya-e a jónép, hogy mibü’ van az a sok ruhája? Még nem jelent meg úgy se sajtos tájékoztatón, se a jó nép előtt, hogy ne lett vóna új kosztümje, bundája és valamilyen drága nyakbavalója. Az ország adóssága meg mán milijárdokra rúg. Összeáll mindenkive’, eladná az a lelkit, meg az országot még tán az ördögnek is, ha abbu’ haszna lenne.

– Tudja, Vilmám, csodálkoztam is rajta, hogy az első fordulóban annyi szavazatot kapott. Aztán beszélgettem az egyik volt ismerősömmel, aki ráadásul még professzor is, és azt mondta, hogy csak a szép nőt látja benne, azért szavazott rá. Mondanom sem kell, hogy férfiről van szó, hát ilyen buták az ukrán pasasok, mégha nagydoktorijuk is van.

– Haj-haj, tudja, Irmám, mer’ egy pár kis- meg nagydoktor is úgy szerezte a címét, hogy összelopkodta disszerstációját. Itt van most is a beregszászi főjiskola esete. Ott van az a Gombóda fiju, aki lebukott. Szép kis pedagógijai tanár az olyan, aki úgy áll ki a puja elibe, hogy kivagyok, én vagyok, osztán közbe meg szerezte a tudományát. Emlékszem, habár mán nagyon régen vót az, hogy az e’nökaszszonynak is problémáji vótak a péjádéja körü’. Azér’ taná’tak ki neki főigazgatóji címet, mert nem tudta megfele védeni a disszerstációját. Így lett Soós a rektor, de amént látom, mán inkább savanyodik ez a főiskola.

– Igaza van, Vilmám. De ami a legérdekesebb, hogy eddig ilyen soha nem volt még a kárpátaljai tudományos életben, és a mellét veregető főiskola ezzel most nagyon lejáratta magát: egy tanszékvezető lopta a tudományos címét, a disszertációját.

– Haj-haj, Irmám! Én meg még azt is hallottam, hogy az egyik kollégájától lopta, aki szemet hunyt rá, mert hát majdnem falubelije volt. De egy másik, aki mán valódi falubélije, meg nem hagyta annyiba’.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, ha még jobban megkotornánk egy pár dolgot, más hamisság is kiderülne. Mi lesz itt még? Csak most kezdődött el. Mert a másik magyarságszervezet lapítása igencsak sunyiságnak tűnik. Valahogy nem fér a fejembe, hogy a máskor mellét veregető pártvezér most, egy ilyen fontos döntésnél, mint az elnökválasztás, kifogyott az ötletekből. Van nekem egy olyan érzésem, hogy ő is a nagy Donnal szimpatizálna, de mivel a másik magyarságszervezet sokkal szemfülesebb volt ebből a politikai szempontból, már nem akar másodhegedűs lenni.

– Igaza van, Irmám. Én már el is döntöttem, hogy a mostani választásokon csak azért is a derék férfiemberre szavazok, mert megígérte, hogy a nyugdíjasoknak annyi lesz a járandósága, mint némely falusi pógármesternek, hogy minden évben ingyen utazhatok majd az ugocsai ángyomékho’ a disznótorosra, meg a málétörésre. Azt még nem ígérte meg, hogy minden hetven feletti öreganyót a születésnapján csippendél fiúk szórakoztatnak majd, de az már csak idő kérdése.

– Ejnye-ejnye, Vilmám, magának mindig csak a huncutságokon jár az esze, hát mégse melegítették meg eléggé azok az ugocsai legények lánykorában? Na jöjjön, menjünk be a Bélához, egy kis jó forralt borocskája biztosan akad.

– Jó, hogy mondja, Irmám, a szatyromban meg van egy kis gyulai sütőtök, azt csemegézzük majd hozzá. Közbe szotyolázhatunk is mellé. A Béla ilyesmivel már nemigen tud kínálgatni minket. Mánmint jó kis tökkel, meg annak a magjáva’... De nehogy megint rosszra gondojjon, mer’ most tényleg csak melegedni akarnék.

F. Deák Netti

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó