2010. január 28., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 13.-14. (876.-877.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Videotékától a gázhercegnői címig

Julija Timosenko gazdasági és politikai pályafutása

Julija Timosenko. A világ egyik legszebb női politikusának tartják, és bár pályafutását egy dnyip-ropetrovszki gépgyárban kezdte, 2004-ben Ukrajna miniszterelnökévé vált, majd néhány év szünet után most is ezt a posztot tölti be. Több bírósági per is indult ellene és börtönben is ült.

Az első tizenegy milliárd

Leánykori nevén Julija Vlagyimirovna Grigjan 1960. november 27-én született Dnyipropetrovszkban. Az iskola elvégzése után szülővárosának egyetemére ment 1979-ben, a közgazdasági karra, amelyet 1984-ben végzett el vörös diplomával. Az egyetem befejezése után, még ugyanabban az évben a leendő politikus a dnyipropetrovszki gépgyárba került közgazdász-mérnökként.

Julija 19 évesen házasodott, és 1980-ban Alekszandr és Julija Timosenkónak lánya született, akit Jevhenyijának neveztek el. 1988-ban a pár videotékát nyitott és magánvállalkozásba kezdett. A sikert számára a kőolaj hozta meg – Timosenko 1990-ben szállt be az olajüzletbe, amikor az orosz nyersanyag-tőzsdén keresztül kezdett kereskedni. 1991-ben már az ukrajnai üzemanyag-forgalmazó vállalat kereskedelmi igazgatói székében találjuk, 1995-ben pedig az Egységes Ukrán Energetikai Rendszerek vezetője lett, mely az előző cég jogutódja és 20 ipari és kereskedelmi vállalatot tömörített magába. Ez volt Ukrajna legnagyobb földgázimportőr cége abban az időben, és ekkor szerezte magának a 35 éves Julija a "gázhercegnő" becenevet.

Julija és férje cége évi 11 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, annak köszönhetően, hogy megkapták az orosz földgáz kereskedésének monopol jogát, amit valószínűleg elősegített az is, hogy a házaspár jó viszonyt ápolt Pavlo Lazarenkóval, Ukrajna akkori miniszterelnökével.

Lazarenko védőszárnya alatt

Lazarenko a Hromada vezetője volt, és a miniszterelnök mellett Julija 1997-ben előlépett a párt helyettes vezetőjévé. Kettőjük szoros kapcsolatát, illetve kapcsolatukat az ukrán földgázpiaccal legjobban az bizonyítja, hogy miután La-zarenkót menesztették, maga Timosenko is elvesztette pozícióit a földgázüzletben.

Lazarenko ekkor pártjával ellenzékbe vonult. 1998-ban több büntetőeljárás indult ellene korrupció és az ukrán államnak okozott különösen nagy összegű vagyoni károk miatt. Az ENSZ adatai szerint a volt miniszterelnök 200 millió dollárt lopott Ukrajna államkincstárából (ezzel a Világbank által összeállított listán a legkorruptabb politikusok közé került). 1998-ban Lazarenko eltűnt, majd 1999 elején bukkant fel a New York-i repülőtéren, ahol azért tartóztatták le, mert vízummentesen akart bejutni az Egyesült Államokba. Lazarenko politikai menedékjogot próbált kérni, ám 2000-ben az amerikai kormány csalásért, sikkasztásért és pénzmosásért letartóztatta. Kiderítették, hogy legalább 114 millió dollárt utalt át az USA-ba, és Kaliforniában villát is vásárolt magának. Végül az ukrán politikust 2006-ban kilenc év szabadságvesztésre és 10 millió dollár pénzbüntetésre ítélték.

Julija Timosenko földgáz-üzletének a tetőpontján kezdte meg politikusi pályáját is. 1996-ban megválasztották parlamenti képviselővé, 1998-ban pedig a költségvetési bizottság elnöke lett. A bizottság Julija elnökségével ekkor kidolgozta a "100 hét a tisztességes életig" programot.

1999-ben Lazarenko szökése és a Hromada szétesése után a párt volt tagjaiból egy új csoportosulás alakult, a Batykivscsina. Ennek az új pátnak lett vezetője 1999. december 18-án Julija Timosenko.

Bársonyszékből zárkába

Ugyanebben az évben Julija disszertációt véd (a témája "Az adórendszer állami szabályozása") és a közgazdasági tudományok doktorává válik. Személyes weblapja szerint azóta a politikusnő több mint 50 tudományos munkát írt, de ezek sem az internetes adatbázisokban, sem Timosenko weboldalain és két blogoldalán nem találhatók. 1999 decemberében a gázhercegnő Viktor Juscsenko kormányában lett a miniszterelnök helyettese, ebben a tisztségében az állami energetikáért felelt. Ekkor dolgozta ki a politikusnő a "Tiszta energia" című antikorrupciós programot, amelynek Timosenko szerint az volt a célja, hogy megszabaduljanak a korrupciótól Ukrajna energiaszektorában. Egy évvel később sikkasztás vádjával letartóztatták.

Szabadulása után Timosenko bejelentette, hogy küzdeni fog az ukrán elnök, Leonyid Kucsma menesztéséért, és azt is közölte, hogy indulni fog a 2004-es választásokon. Ennek megfelelően 2002 nyarán létrehozta a Julija Timosenko Blokkot, amely a 2002-es parlamenti választásokon 7,26%-ot szerzett (ami 22 mandátumot jelentett). Az orosz Legfőbb Katonai Ügyészség 2004-ben emelt vádat Timosenko ellen és nemzetközi körözést adott ki ellene. Ám mindeközben Ukrajnában elkezdődött a narancsos forradalom, és a Főügyészség az orosz nyomás ellenére lezárta az ügyet, mivel az ukrán forradalmi politikai erők bejelentették, hogy Kucsma elmozdítása miatt az oroszok politikai, kitalált vádakkal támadnak vissza.

A helyezkedés nagymestere

2004-ben felgyorsultak az események, Julija mégsem jelöltette magát elnöknek, inkább Viktor Juscsenkót támogatta a Kucsma utódjának számító Viktor Janukovics ellen.

Timosenko aktív közszereplésével, tüntetőakcióival és jó retorikai érzékről tanúskodó beszédeivel a narancsos forradalom egyik vezetőjévé vált. Jelentős szerepe volt a november 23-ai választási csalások elleni fellépésben és az új választások kiírásában. A forradalom győzött, az államfő pedig Juscsenko lett – és az sem okozott meglepetést, hogy maga mellé miniszterelnöknek Julija Timosenkót jelölte, akit 2005. február 4-én hagyott jóvá a Rada. Tetézte a politikusnő sikerét, hogy 2005 júliusában az amerikai Forbes magazin közzétette "a világ 100 legbefolyásosabb nője" listáját, és ebben Julija 3. helyezett lett. A hatalomra került ellenzéki erők tábora közel sem volt egységes, és az ellentétek hamar megmutatkoztak. Juscsenko és Timosenko konfliktusa egyre mélyült, és az utóbbi menesztésével zárult 2005. szeptember 8-án. Julija távozása után az államfő egy interjút adott az "Associated Press" hírügynökségnek, ahol azt nyilatkozta, a politikusnő arra használta fel a miniszterelnöki pozícióját, hogy leírja cége tartozásait 8 milliárd hrivnya értékben. Timosenko nem kommentálta az ügyet és a dolognak jogi folytatása sem lett. Az ukrán sajtó azonban saját nyomozást indított az ügyben. Kiderítették, hogy az említett összeg 5,2 és 8 milliárd hrivnya között mozog, és valójában nem tartozás, hanem pénzbüntetés, amit a Timosenko cége elleni ellenőrzések során szankcionáltak. Még ugyanebben az évben Julija lánya, Jevhenyija férjhez ment Sean Carr angol rockzenészhez, aki a Death Valley Screamers frontembere. A 2006-os parlamenti választásokon a Julija Timosenko Blokk (BJUT) 129 mandátumot szerzett a 450-ből (22,29%). Annak ellenére, hogy a győztes Viktor Janukovics Régiók Pártja lett (185 mandátum), Timosenko koalícióra lépett a Mi Ukrajnánkkal (81 mandátum) és a Szocialista Párttal (33 mandátum) és így ismét pályázott a miniszterelnöki székre. Ám rövidesen a koalíció felbomlott és az ukrán belpolitika egyik legnagyobb válságát okozta 2006-ban. Juscsenko próbált lavírozni a válságban lévő politikai életben és sokáig ellenállt annak, hogy kinevezze a győztes párt vezetőjét, Viktor Janukovicsot. Végül is 2006 augusztusában a parlamenti frakciók egyezségre léptek – amelyből Timosenko Blokkja kimaradt –, és Viktor Janukovics megkapta a kinevezését.

A "szerelem" vége

Ám a belpolitikai krízis Ukrajnában ezzel nem ért véget, és a következő egy év során is folytatódott. A Juscsenko és Janukovics közötti hatalmi harcra az államfő tett átmenetileg pontot, amikor 2007. április 2-án feloszlatta az alig egy éve ülésező ukrán parlamentet. Az eleinte 2007. május 27-re kiírt választásokat többször is elhalasztották, míg végül 2007. szeptember 30-án tartották meg.

A választásokon ugyancsak Janukovics pártja került ki győztesen, de a gázhercegnő meg tudott egyezni az államfővel, és a Timosenko Blokk, illetve a Mi Ukrajnánk koalícióra lépett, és 2007. december 18-án Julija megkapta a miniszterelnöki kinevezést. Talán az sem okozott meglepetést, hogy a politikai válság itt sem ért véget, hanem 2008-ban is folytatódott. Timosenko és Juscsenko viszonya megint megromlott, a mélypont pedig akkor következett be, amikor a miniszterelnöknő vezette párt a Régiók Pártjával együtt olyan törvénycsomagot szavazott meg a parlamentben, amely jelentősen korlátozta az elnöki hatalmat. A "narancsos koalíció" ezek után 2008. szeptember 16-án felbomlott és Juscsenko ismét a parlament feloszlatásával próbálkozott, de Julija a bírósághoz fordult és az államfő rendeletét hatályon kívül helyezték. 2009 során Timosenko és Juscsenko viszonya nem javult, sőt még inkább romlott. Az államfő sérelmezte például, hogy az őszi jaltai konferencia során, ahol Putyin találkozott az ukrán miniszterelnöknővel, Timosenko a kormányfőt nevetség tárgyává tette, mivel nem védte meg Putyin viccelődéseitől, sőt maga is vele nevetett.

Öt villás hajléktalan

Az év során egyébként maga Juscsenko is többször megsértette a kormányfőt, amikor például hajléktalannak nevezte, miután a vagyoni nyilatkozatok során Julija azt vallotta, hogy semmilyen ingatlanvagyonnal nem rendelkezik. Az "Ukrajinszkaja Pravda" Timosenko nyilatkozata után egy magánnyomozást indított, és kiderítették, hogy a politikusnőnek és családjának öt villája van Kijev egyik előkelő negyedében, és több ingatlannal rendelkezik szülővárosában, Dnyipropetrovszkban is. Október 24-én Julija pártja hivatalosan is jelölte őt az elnöki pozícióért folytatott küzdelemre és október 31-én regisztrálták a jelölését.

Fél évvel a kinevezése után, 2000 augusztusában állami vagyon eltulajdonításának vádjával letartóztatták a férjét, és a cégük ellen is eljárás indult. 2001. január 19-én Julija Timosenkót is menesztették hivatalából, egy hónapra rá pedig letartóztatták. A vád szerint Julija egymilliárd dollárt sikkasztott, amikor 1995–1997 között az energetikai cég igazgatója volt. Julija önéletrajzában ezt úgy kommentálta, hogy letartóztatását "a társadalom úgy értékelte, mint az ország demokráciájának a sárba tiprását". A nyomozás a politikusnőt az Egyesült Államokban letartóztatott Lazarenkóval kapcsolta össze, és azt állították, hogy az Egységes Ukrán Energetikai Rendszerek tevékenysége során 1996–1997-ben 1,1 milliárd dollár került külföldre, és iratokkal azt is igazolták, hogy ebből 100 millió dollár Lazarenko személyes számláira került, írta a polit.ru. A Financial Times is azon a véleményen volt, hogy Timosenko közreműködése nélkül ezek a pénzügyi manőverek nem valósulhattak volna meg. A "gázhercegnő" tagadta az összes vádat.

2001. március 27-én a politikusnőt szabadon engedték, mert a bíróság nem találta megalapozottnak az ellene felhozott vádakat. A következő évben a kijevi-szvjatosinszki bíróság minden vád alól tisztázta Juliját és férjét.

Keretbe

Moszkvában a nyomozást még 2000-ben indították az ügyben, ám ekkor Timosenko csak tanúként, majd lehetséges gyanúsítottként szerepelt. Így kizárhatóak az ellenzék vádjai, miszerint a Kreml 2004-ben politikai pert akart kreálni az ukrán ellenzéki vezető ellen.

Az orosz ügyészség szerint az ukrán "gázhercegnő" le akarta fizetni az orosz hadügyminisztérium vezető hivatalnokait, hogy szerződést kössenek ukrán építőanyagok "feltűnően magas áron" való beszerzésére. Ez szerintük úgy zajlott, hogy 1996–1999 között az ukrán és orosz kormány szerződést kötött, amelyben a Timosenko vezetése alatt álló cég, az "Egységes Ukrán Energetikai Rendszerek" vállalta, hogy földgáz-tartozását az orosz hadügyminisztériumnak főleg építőanyagok formájában, 700 millió dollár értékben fogja visszafizetni. Ám a lefizetett orosz hivatalnokok megemelt áron számolták be az ukrán árukat, és ezzel a becslések szerint 98 millió dollár kárt okoztak az orosz államnak.

Ebben az ügyben Timosenkót többször is kihallgatták, majd a nyomozás újabb fordulata során 2004 szeptemberében megint kihallgatásra invitálták, de ezt az ukrán politikusnő visszautasította, és az orosz főügyésznek azt írta válaszlevélben: azt kéri, ne akadályozzák "az ukrán népet felszabadító harcában". Később az ügyet maga Ti-mosenko is politikai provokációnak nevezte.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó