2010. január 28., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 13.-14. (876.-877.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nyelv-őr
A mindennapok nyelvi hordalékából

"Hűséggel ... egyes-egyedül a nyelvnek tartozom, a magyar nyelvnek" – vallja Esterházy Péter. Napjaink nyelvhasználatában ez a kötelezettség egyre többször és egyre többeknél merül feledésbe. Következzenek a nyelvi "hűtlenségek"!

1. "Miként értékelné ennek a két napnak a hozományát?" – kérdezi a riporter az interjúalanyától a rádióban. Pedig bizonyára nem ’a menyasszony vagyonára’ gondol, hanem annak a bizonyos kétnapos tanácskozásnak az eredményére, hozadékára. – "Nálunk a családban a gasztronómia mindig erős vonalat képviselt" – adja tudtunkra egy borász a nyilatkozatában. Az effajta fogalmazásról Lőrincze tanár úr szellemes példája jut az eszembe: "Otthon disznóhúst eszünk krumplival, de a vendéglői étlapon sertéshús van burgonyával."

2. További szóhasználati pontatlanságok: "A törvény üzemel" – nyilatkozza a rádióban egy jogász szakember. Holott ez az ige csak gép, intézmény működésének megnevezésére használatos, a törvény hatályos, vagyis hatályban, érvényben van. – "Az épület meggyengülhetett a robbanás következtében" – olvasom egy újsághírben. Meggyengülni csak élőlény (ember vagy állat) szokott, a ház, az épület csak megroppanhat. "Megborult szerkezet"-ről írnak egy újságcikk címében. Csak találgatni tudok, milyen jelentésben használhatták. Mert nem mindegy, hogy csak megbillent valami, vagy fel is borult.

3. Se szeri, se száma az újabb és újabb igekötős igéknek szóban és írásban egyaránt. Mintha a ma embere az alapige jelentését mindenáron erősíteni akarná, megtoldva különféle, szinte találomra kiválasztott igekötőkkel. A példák többsége a rádióból vagy a televízióból való: "Mindenkit meg kellene tesztelni"; "Beújított a Magyar Televízió"; "A férfi egyedül akarja levadászni legjobb tanítványát"; "Én amikor lesminkelek" (ezt egy operaénekesnő mondta); "Ez le van papírozva"; "Folyamatban van a tisztségek leosztása" (inkább szétosztásról szokás beszélni); "Két állam van itt összekényszerítve"; "A fogyasztói őrületet csak így lehet elcsitítani" (pontosabban: lecsillapítani); "Átalakítás előtt áll a három éve becsődölt légitársaság". Teljesen fölösleges viszont az igekötő a következő két példában: "Akkor sem tudta személyét beazonosítani"; "Drasztikusan leromlott a magyar cégek fizetési morálja."

Hasznos tanácsként idézhetjük Vas Istvánnak Nyelvtani kérdések című verséből: "... az igekötők bezzeg határozottak: / Jól válogatva cselekedni tudnak. / Az sem mindegy nekünk, hogy – teszem azt – / Az alany meghalaszt vagy elhalaszt."

4. Szóhasználati ficamok (súlyosbító körülmény, hogy mindhárom példánk írásban fordult elő): "A medve bőrére való korai koccintás megfordíthatja a rokonszenvet" (a medve bőrére inni szoktunk, amikor olyan eredménynek, sikernek örülünk, amit még nem értünk el); "Ebben az évben is nagy hangsúlyt fektettek a szakmai felkészülésre" (átvitt értelemben helyesebb a helyeztek igealak használata); "Az írás végül is arra a következtetésre lyukadt ki, hogy..." (ha már ragaszkodunk ehhez a mesterkélt formához, akkor is következtetésre jutott, vagy egyszerűen azt állapította meg, azt fejezi ki).

5. A szólások nem kellő ismeretéről árulkodik utolsó példánk: "Az eset balul sült el" (eredetileg: rosszul sült el, illetve balul ütött ki). Sajnos, balul sültek el a most idézett mondatok is. Különösen aggasztó, hogy legtöbbjüket nem a nyilatkozók, hanem hivatásos újságírók, riporterek mondták ki vagy írták le.

Kazinczy intelmével búcsúzunk: "Legyünk rajta, hogy a hazát rosszabbul ne adjuk által gyermekeinknek, mint atyáinktól vettük." Ezt alkalmazhatjuk a nyelvre, a nyelvhasználatra is!

Graf Rezső

(Édes Anyanyelvünk)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó