2010. január 26., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 12. (875.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Baromfi a felkelő nap országából

A világ legtöbb vidéke rendelkezik őshonos állatfajtákkal, amely alól Kárpátalja sem kivétel. Az elmúlt évszázadok során közülük több is más vidékekre került és honosodott meg. Az utóbbi húsz-harminc évben azonban mintha megfordult volna az irány. Divattá vált a szűkebb pátriánkra korábban nem jellemző fajták behozatala, elterjedése. Közéjük tartozik a japán baromfi.

– Nem ma kezdtem a szakmát, ezért nyugodt szívvel állíthatom, hogy nincs egészségesebb húsú baromfi a japán fajtánál. A test- és a tojásmérete ugyan lényegesen elmarad a kárpátaljai fajtáktól, ám bizonyított tény, hogy mind húsuk, mind a tojások, az emberi szervezet számára több fontos hasznos nyomelemet tartalmaznak, mint a vidékünkön korábban tenyésztett fajtáké – fejtegeti a Munkács egyik peremkerületében élő és gazdálkodó Jaszevics Mónika.

A tapasztalt baromfitenyésztő udvarán ma is két tucatnál több apró termetű szárnyast számlálhat az oda látogató:

– A szívemhez nőttek ezek a kedves kis jószágok. Amikor etetem őket, nem arra gondolok, mi lesz belőlük a fazékban, illetve hány tojásukat kell feltörnöm a francia krémes elkészítéséhez. Egyszerűen gyönyörködöm bennük, színpompás tollazatukban, bicebóca futkározásukban. A vonzalom kölcsönös, hiszen ők is kedvelnek engem, szelídek, mint a kezes bárányok.

Bizonyítékként meg-megfog egyet-kettőt, örömmel emeli fel, babusgatja őket, mintha gyermekei, unokái lennének.

– Nem mondom, hogy mindegyik mindennap tojik, ám a havi hozam a legtöbbjüknél eléri a huszonöt darabot. Nem "bélpoklosak", kevés eledellel is beérik. Amikor eljön a keltetés időszaka, kitartóan ülnek a tojásokon, néha még a táplálkozásról is megfeledkeznek. Persze, furcsaságok is előfordulnak néha. Egyik nyáron két kotlósom is eltűnt egyszerre. Hiába kerestük őket. Majd az egyik tizennégy, a másik tizennyolc csirkével jött elő. Pedig tizenegy tojásnál több nem fér egy alá. Valahogy mégis megoldották...

A "japán" történet azzal kezdődött, hogy Mónika évekkel ezelőtt Odesszában járt és kapott tíz tojást, amelyeket már itthon keltetett ki egy szokványos nagyságú kotlós alatt. Ezeket szaporította tovább, s azóta nem ritka eset, hogy egyszerre ötven-hatvan darab nevelkedik a keze alatt.

– Bármennyire is a szívemhez nőnek, eljön az idő, amikor kénytelen vagyok megválni tőlük, hiszen a szaporításukhoz bevételre, pénzre is szükségem van. Ilyenkor kiviszem őket a piacra, akad is vevő rájuk egy-kettőre. Amikor arról kérdezgetnek, mit csináljanak velük télen, bírják-e a fagyot, azt tanácsolom, hogy óvni kell őket a hidegtől. Nyugodtan tarthatják őket a konyhában vagy a nyári lakban. Kedvesek, nyugodtak, nem tesznek kárt a berendezésben. Szeretik a szemes terményt, de nem igényelnek sok eledelt. Ha megoldható, kapjanak télen is zöldet, kukoricát, korpát, főtt zöldségfélét. Amint lehetőség van rá, kiengedem őket az udvarra. Szeretnek futkározni a szabadban, így válnak még egészségesebbé saját maguk és az ember számára is.

Jaszevics Mónika állítja, a japán tyúkok egy év alatt saját testsúlyuk hússzorosát adják vissza tojás formájában, míg a kárpátaljai fajták csak a nyolcszorosát.

– A japán tyúkokat akár gazdasági válságkezelő fajtáknak is tekinthetjük, hiszen két-három hónap alatt érik el teljes testsúlyúkat, évente mintegy háromszáz tojást tojnak, naponta százötven gramm eledelt esznek, testsúlyuk kilencvenhét százaléka hús. Tojásaikban kétszer annyi foszfor, háromszor több vas, hatszor annyi B-vitamin és jelentősen több A-vitamin, réz és kobalt van, mint a hagyományos tyúktojásban. Fogyasztásuk fokozza a szervezet ellenállóképességét, erősíti az idegrendszert, javítja a látást.

Szíjjártó Erika

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó