2010. január 26., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 12. (875.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Történelmi árrobbanás

Történelmi árrobbanás szenvedője ezekben a napokban a kárpátaljai élelmiszerpiac. Az alapvető áruféleségek – a tej és a tejből készülő többi termékfajta, az étolaj és a cukor – árai olyan magasságokba szöktek, mint eddig még sohasem. Mindezt a hideg időjárásra fogni, gyenge érv. Valószínűleg más mozgatóerők vannak a háttérben, amikről sejtéseink már ma is vannak. Lehet, hogy két hét múlva derül ki a teljes igazság? Addig nézzük a mai árakat.

A hazai tejtermékpiac, beleértve a kárpátaljait is, egyrészt az alapanyaghiánynak, másrészt a belföldi és külföldi befektetőknek, harmadrészt pedig az utóbbi években megjelent hipermarket-láncoknak köszönhetően lényegesen átalakult, amelyhez nem minden szereplő tudott kellőképpen alkalmazkodni. Illetve úgy próbált teret nyerni, hogy a szuperminőségre hivatkozva az egekig srófolta az árakat. A jelenlegi kormány ölbe tett kézzel nézi az egyre kritikusabbá váló helyzetet, nem tesz, sőt, nem is ígér semmit az elszabadult élelmiszerárak megfékezése érdekében.

A legtöbb probléma a legelső faktornál jelentkezett, mivel az alapanyaghiány csak viszonylagos, hiszen a kis- és magántermelők az állatállomány csökkenése ellenére nagy mennyiségű tejet produkálnak. A gond azonban többnyire mégsem a megtermelés, sokkal inkább az értékesítés körül jelentkezik. A felvásárló leverné, a termelő pedig feljebb tuszkolná az árakat, amiből egy olyan patthelyzet alakul ki, amelyet a piac szereplői ma még képtelenek kezelni, a hatalmi szervek pedig úgy tesznek, mintha a probléma nem is létezne. Pedig minél tovább, annál húsbavágóbb.

Mivel mindkét prominens szereplő valamiképpen próbál a kialakult új piaci helyzethez alkalmazkodni, vidékenként akkora árkülönbségek alakulnak ki, mint néhány évvel korábban a húsiparban. Akkor száz kilométert is érdemes volt megtenni a nyersanyagért, mert a szállítás költségeit is belekalkulálva az árba, olcsóbban kapta meg a húst, mint helyben.

Nos, miután a felvásárlók továbbra sem hajlandók engedni a huszonegyből, a tejhozamot amúgy is csökkentő téli hetekben-hónapokban a tejtermékek piaci árai jelentősen megugrottak. A házi tej ára utolérte a házi borét, ami abszurdum. Az ungvári piacokon a napokban már nyolc hrivnyát kértek az eladók egy liter házi tejért. Munkács és Beregszász valamivel olcsóbb a maga hétötven, illetve hatötven-hét hrivnyájával.

Drága a takarmány és kevés a haszon, a tejet még így sem lehet olyan pénzért eladni, hogy azzal elégedett legyen a gazda.

– Ha őszinte akarok lenni – ecseteli a helyzetet a beregrákosi Korponai Tibor –, a kétségbeesés határára kerültem. Azt hiszem, abba kell hagynom a szélmalomharcot, mert sem a tej, sem a hús nem hozza vissza az árát. Állami támogatás nélkül egyetlen országban sem bővül az állomány. Nálunk viszont ez ismeretlen fogalom. Hiába bombázzuk kérelmeinkkel a mezőgazdasági minisztérium illetékeseit, legfeljebb alamizsnát dobnak nekünk, hogy ideig-óráig elhallgattassanak, mert a kapott összegből talán még csirkéket sem lehet nevelni.

Hosszasan elgondolkodik, majd hozzáteszi:

– Tudja, az az igazság, hogy sajnálom levágni a jószágot. Várok még vele, hátha az új államfő és kormányfő végre megembereli magát...

A faluközösségek vezetői is hasonló véleményen vannak:

– Csak az elmúlt egy évben száz tehénnel csökkent az állatállomány Beregrákoson – konstatálja a tényeket Kohutics Dezső polgármester. – Sem a tejből, sem a húsból nem keletkezik annyi haszon, amiért érdemes lenne állatot tartani. A legutóbbi összeíráskor 758 szarvasmarhát számlált a falu. Két éve még a duplája volt. Úgy gondolom, ez a számadat mindennél beszédesebb, nem is kell hozzátennem semmit – summázza véleményét az elöljáró.

Beregszászban egy bögre túróért tizenhat, egy liter tejfölért húsz-huszonkét hrivnyát kérnek a kofák. Ráadásul kevesen érzik úgy, hogy ez már a csúcs, ennél feljebb már nem kúszhatnak az árak.

– Minél tovább, annál kevesebben tartanak jószágot, ugyanis a termény ára is az egekbe szökött. Lassan egyáltalán nem lesz érdemes állattenyésztéssel foglalkozni – panaszkodnak az őstermelők. – Hozzánk már csak az ínyencek és a tehetősebbek járnak vásárolni.

Viszont nem mindenki teheti meg, hogy huszonkét hrivnyát adjon egy liter tejfölért, ezért inkább az üzletekben vásárol, ám ott sem sokkal olcsóbb. A tej literje zsírtartalomtól függően 4,70 és 5,50 között mozog, a tejfölért pedig legalább tizet fizet a vásárló, a sajt kilójáért huszonöt-harmincat. Ám még ez is lényegesen alacsonyabb az ungvári áraknál, ahol legalább ötvenkilenc hrivnya egy kilogramm ebből az áruféleségből.

Munkácson is megkérik a tejtermékek árát.

– Egy hete a magántermelők még negyvenöt hrivnyáért hoztak egy kilogramm sajtot, ma már ötvenötöt kérnek érte – állítja az egyik eladó. – Ha ráteszem a saját hasznomat, el sem tudom adni. Nincs az a vásárló, aki hatvan hrivnyát adna ma egy kilóért.

A házi tej sem olcsóbb kilenc hrivnyánál.

– Három tehenem van – mondja Vaszil Kurilco. – A széna ára a tavalyi duplája, a védőoltásért hatvan hrivnyát kért az állatorvos, de a jószág ezt nem tudja, csak érzi, hogy itt a tél. Harmadannyi tejet ad, mint nyáron, hát, hogyne lenne drágább a tej. A három állattól együtt alig fejek le naponta tíz litert.

A falusi ember úgy gondolkodik, hogyha a boltokban drágul az élelmiszer, akkor természetes, hogy ő is emeli az árakat. Abból az élelmiszerfajtából, amit nem képes megtermelni, most is ugyanannyit kell vásárolnia, mint eddig, az pedig csak akkor lehetséges, ha ő is többet kér a saját termékéért.

– Részben a kormány tehetetlensége, részben pedig a karácsonyi és újévi nagy bevásárlások legalább huszonöt-harminc százalékkal megdobták a tejtermékek árait a megyében – vonja le a következtetést a beérkezett számadatokból Ljubov Sztebnicka, a Megyei Árellenőrző Felügyelőség vezetője. – Persze a pénzügyi és gazdasági válság e téren is érezteti hatását, s éppen ennek következtében valószínűsíthető, hogy az előttünk álló hetekben-hónapokban a csúcsra srófolt tejalapanyagú termékek árai nem esnek majd vissza a korábbi szintre. A tehéntejet illetően például a decemberi négy hrivnya hatvan kopijkás megyei átlagár nemcsak elérte az öt hrivnyát, hanem a hetet is meghaladta. Ekkora árrobbanásra még sohasem volt példa Kárpátalján! A szakemberek többsége is értetlenül áll a jelenség előtt, csupán sejtésük van, amire minden bizonnyal csak a februári árváltozások – ha ugyan lesznek ilyenek – adhatják majd meg a választ.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó