2010. január 26., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 12. (875.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Összekötő kapocs
A Dobó-kultusz és a határátkelő jelentheti a szebb jövőt

Palágykomoróc és Dobóruszka egy ugrásra fekszik egymástól. Bárki könnyűszerrel átsétálhat egyik településről a másikra. Illetve csak sétálhatna. Az úton szögesdrót jelzi: errefelé csak a madárnak nem kell útlevél, a halandónak igen. S ha van, egy kis szomszédoláshoz akkor is kerülnie kell Ungvár vagy Kisszelmenc irányába.

Nem volt ez mindig így, s a két polgármester: a palágykomoróci Illár József és a dobóruszkai Lakatos László azon van, hogy változtasson a mostani állapoton.

– A határátkelő létrehozása régi vágy, s a szívemhez nagyon közel álló téma – mondja Lakatos László. – Úgy veszem észre, hogy ha Szlovákiában meg tudnánk mozdítani a közméltóságokat – s látok rá esélyt, hogy ez bekövetkezzen –, akkor egy-két éven belül megnyílhat a határátkelő. Ehhez persze rengeteg utánajárás, meggyőzés szükséges, és hát magas körökben kell pártolókat szerezni ennek az ügynek, amit most teszünk.

– Milyen előnyökre számítanak?

– Ez természetesen anyagi javakkal járna együtt, s az egész régióban fejlődést generálna. Mi ugyanis nemcsak kishatárátkelőben gondolkodunk. Azt szeretnénk, hogy személygépkocsival is át lehessen menni. Ez egy új világot nyitna. Dobóruszka igencsak el van zárva, éppen úgy, mint Palágykomoróc. Olyan, mintha a két településnél lenne a világ vége, ahonnan nincs tovább. A Szlovákia – s ezzel együtt az Európai Unió – és Ukrajna között átmenő forgalom akkora fejlődést hozhat, amire most még tulajdonképpen nem is tudunk gondolni, elvégre Ungvár néhány kilométerre van. Új cégek, vállalkozások települhetnének ide, anyagi javakat tudnánk hozni a községünkbe. Ugyanez vonatkozik a kárpátaljai településre is.

Dobóruszkának 601 lakosa van. Örömteli, hogy a lakosság száma nő. Mint a polgármester megjegyzi, többgyermekes családok vásároltak házakat a településen. Három éve az önkormányzat majdnem kénytelen volt bezárni az óvodát. Szerencsére a majdnemből nem lett valóság. Jelenleg pedig annyi a gyerek, hogy bővíteni kellene.

E pozitívum mellett negatívum, hogy nagy a munkanélküliség. Az emberek közel 60 százaléka állástalan, ami igencsak hátráltatja a település fejlődését. Ezek a családok kénytelenek állami segélyekből megélni. Nehéz kiutat találni, különösen, hogy munkahelyek szűnnek meg. Ezt a környéket nagyon leépítették. Az Európai Unió fejlettségi szintje Dobóruszkán egyáltalán nem érezhető, Kassa és Pozsony pedig messze van, mondja a polgármester. Van egy réteg, amely ugyan elmehetne, de a külföldi munkavállalásnál elengedhetetlen, hogy legalább egy idegen nyelvet beszéljen, mert másképp rossz vége lesz a történetnek. 15–20 főre tehető a külföldön munkát vállalók száma. Ők vagy kiválóan értenek valamihez, vagy jól beszélik a nyelvet. A mezőgazdasági szövetkezetben már csupán néhány ember dolgozik. Vállalkozások pedig nincsenek. De a jövő az szebb lesz, mondja Lakatos László.

– Dobó kultuszának ápolása terén is lenne hozadék, hiszen könnyebben ápolhatnák a kapcsolatokat Szerednyével.

– Itt vagyunk egymástól néhány kilométerre, így néhány perc alatt át tudnánk menni a másik oldalra. Végre szomszéd falvakká válhatnánk. Mert most, sajnos, még nem vagyunk azok. Megismerhetnénk egymás hagyományait. Mi például nagy hangsúlyt fektetünk Dobó István egri várkapitány kultuszának ápolására. Ez egy olyan feladat, ami apáról fiúra száll. Még szüleink kezdték 1972-ben egy emléktábla avatásával. Ez akkor igencsak kuriózumnak számított, hiszen magyar nyelven, s a magyar történelem egyik legismertebb hősének emléket állítani nem volt egyszerű dolog. Az emléktábla jelenleg a művelődési ház falán van. Az újabb generációk, mivel számukra a mai napig nagyon fontos, továbbvitték az ügyet.

Közel két évtizede emléknapot szentelünk Dobó Istvánnak, amire sok érdeklődő érkezik. A 2010-es rendezvényt négynaposra tervezzük, amire magyarországi művészeket várunk. Bízom benne, hogy sikerül fesztivállá fejleszteni az eseményt, amely Dobóruszkát kulturális központtá teszi, s amire több ezer ember gyűlik össze. Úgy gondolom, így tovább tudjuk ápolni a hagyományt, fejleszteni a kultúrát és azt átadni gyermekeinknek.

Örömteli, hogy Kárpátalján is komoly lépések történtek a várkapitány kultusza kialakítása céljából, gondolok itt a Sislóci Dobó István Középiskolában tartott emléktábla-avatásra és konferenciára. A hagyományaink közösek, így azok ápolása egyrészt egy igen erős összekötő kapcsot jelenthet, másrészt erősítheti az érdeklődést egymás dolgai iránt.

A határátkelő megnyitását Palágykomoróc vezetése is régóta várja. A település lakossága 850 fő – 80 százalékuk magyar nemzetiségű –, s a polgárok közel fele munkanélküli. Ők állás hiányában a háztájiban megtermelt zöldségfélék piaci értékesítéséből próbálnak megélni.

– A kérdés kárpátaljai fogadtatásával kapcsolatban azt tudom, hogy Mihajlo Kicskovszkij, a megyei tanács vezetője levélben fordult a szlovák parlament elnökéhez, hogy tegyék lehetővé a határátkelő megnyitását. Válasz tudtommal még nem érkezett – mondja Illár József, Palágykomoróc polgármestere. – Dobóruszka és a vele szomszédos települések polgármesterei pedig közös nyilatkozatban fordultak az ukrán félhez. Reménykedve várjuk a fejleményeket.

– Mi táplálja ezt a reményt?

– Az optimizmus és a pozitív példa. 2005 decemberében a két Szelmenc között megnyílt a kishatárátkelő, ami új vállalkozások indulását generálta, s nemcsak a helyieknek, hanem a környező települések lakosainak is munkalehetőséget biztosít.

Aki jelenleg át akar menni a túloldalra, az Ungvár–Felsőnémeti átkelőn megteheti, csak éppen mintegy 100 km-es kitérővel. Amennyiben pedig megnyílik a Tiszasalamon–Tiszaágcsernyő átkelő, arrafelé 60 km-es körutat kell majd tennie. A Palágykomoróc–Dobóruszka közötti határnyitás ezt a problémát megoldaná, s jelentősen tehermentesítené a salamonit. S bár esetünkben a tehergépjárművek nem, de a buszok átkelhetnének, ami a turizmus szempontjából – ami errefelé még igencsak gyermekcipőben jár – komoly fellendülést hozhatna. A palágyiak ma nem ismerik a ruszkaiakat. Ez is megváltozna, kulturális és baráti, esetleg üzleti kapcsolatok alakulnának.

Mint azt Illár József megjegyezte, az átkelő egy másik problémát is orvosolhatna: a töltőállomások hiányát. Jelenleg egy benzinkút sincs a környéken, s ha egy-kettő épülne, az 40–50 embernek biztosítana munkalehetőséget. A másik elképzelés szerint egy nagy bevásárlóközpont épülne a településen, helyet biztosítva a kisvállalkozóknak.

Tóth Viktor

ZUNKO BARNABÁS FELVÉTELEI

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó