2010. január 26., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 12. (875.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A kollegialitás megcsúfolói

Nemhogy rosszindulatú, de egyenesen aljas, becsmérlő, magát a szakmaiságot semmibe vevő, s azt durván megcsúfoló, rágalmakra építő írás jelent meg a megyénk nevét viselő hetilap előző számában. Rég volt rá példa – jómagam nem is emlékszem ilyenre! –, hogy kárpátaljai médium, függetlenül a megjelenési nyelvtől, ilyen brutális módon próbáljon beavatkozni egy másik szakmai műhely életébe.

Most akár pontról pontra vehetném az ominózus cikk azon részeit, melyek csúsztatásokra, részigazságokra, de legtöbbször egyszerűen csak hazugságokra alapulnak, s kimerítik a becsületsértés fogalmát. Ám ehelyett – a szégyenteljes írás tartalmi és médiatörténeti részét illetően múltkori lapszámunkban már egyébként is reagáltunk szerkesztőségi reflexiónkban – most inkább szakmaetikai szempontból fogalmaznék meg magánvéleményt.

Sajnos, nem először fordul elő, s félő, távolról sem utoljára, hogy az említett hetilap durván felrúgja az újságírás alapelveit, ami független az adott sajtóorgánum politikai beállítottságától. Aki már a zsurnalisztika nem mindig hálás területére tévedt, annak legalább nagyvonalakban illene tisztában lennie, mit illik és mit nem. Azt például semmiképp, hogy ha egy kiemelt rendezvényen a szerkesztőség számára kevésbé szimpatikus társadalmi-politikai szervezet képviselője is jelen van, arról következetesen ne tegyen említést. Az sem dívik, ha egy fotóra "oda nem illő" személy téved, hogy azt nemes egyszerűséggel kiiktatják. Az meg végképp nem szakmai erény, hogy a másik fél által szervezett eseményekről még rövidhír szintjén sem adnak tájékoztatást, ha mégis, kizárólag lejárató szándékkal. Az ilyen és ehhez hasonló példák alapján a szakmaiatlanságot a lehető legmagasabb szinten űző – antipéldaként már-már tanítani való – hetilap azonban a múlt heti, a Kárpáti Igaz Szó kilencven évét eltiporni akaró zavarodott írásával még a saját maga által felállított célon is túllőtt.

Politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és még sok más területen lehet, sőt kell vitatkozni a lapok hasábjain. Ez egyben feladat is, hiszen a korrekt kritikák, a nézetek, szempontok ütköztetése, az alternatívák felkínálása csak előreviszi a közösség ügyét. Ám a megengedett módszerek vonatkozásában illene tisztában lenni az újságírói etika minimumával. Például tudni azt, hogy egy másik önálló szerkesztőség belügyeibe való beavatkozás soha, semmilyen körülmények között nem megengedett, s nem fair. A Kárpáti Igaz Szón kívül két hetilapot, televíziót és rádiót, internetes híroldalt, három járási, egy városi lapot és több ún. réteglapot foglal magába az itteni magyar nyelvű médiapaletta. Talán nem véletlen, hogy a felsoroltak közül csak és kizárólag a Kárpátalja ragadtatja rendre magát sajtóetikai szélsőségekre. S noha a többi írott és sugárzott médium sem ért egyet feltétlen a másikkal, sokféleképpen látják a körülöttünk zajló, vagy éppen hogy az egymásnál uralkodó állapotokat, ám az említett hetilapon kívül mégsem engedi meg senki magának, hogy beletiporjon a kollegialitás bár íratlan, de a papírra vetettnél is erősebben kötelező szabályaiba.

Jóindulatú, kompromisszumkereső, segítőkész kollégáim nevében is mondhatom talán: remélhetőleg ezeket a szakmai gyermekbetegségeket idővel kinövik újságírótársaink. Az alapvető újságírói etikai normákból kiindulva, s a jól ismert, ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel elv alapján jómagam a következőkkel zárom a Kárpáti Igaz Szó kilencvenéves jubileumi "méltatásukra" írott válaszom: erőt, egészséget, bővelkedő szakmai erényeket a tízéves Kárpátalja minden egyes tagjának, még zzz-nek is!

Dunda György

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó