2010. január 23., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 11. (874.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A cigány meg a lova

Ilja Mecsnyikov bakteriológus, Szajmon Kuznyec közgazdász, Heorhij Sarpak fizikus és még hosszasan sorolhatnánk a neveket. Mi köti össze ezeket a zseniális elméket? Nos, elárulom. Mindannyian Ukrajna szülöttei, itt végezték iskoláikat, szereztek diplomát, kezdték el kutatómunkájukat. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy mindnyájan más ország állampolgáraiként kaptak Nobel-díjat.

Ukrajna számára bizony igencsak keserűen ért véget a legutóbbi Nobel-díj kiosztó is. Hivatalosan egyetlen ukrán sem érdemesült erre a magas elismerésre. Ugyanakkor az elmúlt évek során számos díjazottról kiderült, hogy gyökereik ide kötik őket, ám ilyen-olyan okok folytán külföldre települtek. Szomorú felismerés, de tény, hogy számos okos elménk ma már más országok jó hírét öregbíti.

Nem arról van szó, hogy nem lennének tehetséges, rendkívüli meglátásokra és felismerésekre képes fiataljaink, vagy valamilyen oknál fogva már nem születnek nálunk zsenik. Az oktatási rendszer tökéletlensége ellenére a gyerekek ma is jó helyezéseket érnek el az informatikai, matematikai, sakkvilágversenyeken. A gond ott kezdődik, hogy nem tudjuk géniuszainkat itt tartani és fejlődésüket támogatni. A fő probléma természetesen ezen a téren is az anyagiakban keresendő. A tudomány alacsony finanszírozása révén tudósaink munkáját igen szegényes anyagi-műszaki bázis segíti, jobban mondva lehetetleníti el. Csak összehasonlításképpen: míg az USA 6-7, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország 4-5, Japán költségvetése 3 százalékát fordítja a tudományra, addig Ukrajnában ez az arány 0,4 százalék. Pedig a könyvtárak, mikroszkópok és íróasztalok kora lejárt. Ma már centrifugák, drága komputer tomográfok, részecskegyorsítók kellenek a kutatásokhoz, melyek milliókba kerülnek. Így aztán hiába vannak kiváló ötletek, ha kivitelezésükhöz nincsenek meg a szükséges eszközök.

Egyik fizikus ismerősöm szerint kutatóinkkal és a tudománnyal az utóbbi időben úgy bántak, mint a cigány a lovával, melyet megpróbált leszoktatni az evésről. Sikerült volna is, ha közben, a cigány legnagyobb meglepetésére, nem múlik ki. Az elmúlt évtizedben úgy látszik, ez senkinek sem tűnt fel. Csak remélhetjük, hogy az ország élére álló új elnök és csapata sok egyéb mellett ezen a téren is változásokat hoz. Különben úgy járunk, mint az a bizonyos ló.

Magyar Tímea

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó