2010. január 23., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 11. (874.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Egyesítheti-e az új elnök Ukrajnát?
Janukovics esélyesebb a közmegegyezés elérésére

Az elnökválasztás első fordulója után egyértelműen a két legbefolyásosabb politikus maradt versenyben az államfői posztért folyó küzdelemben – állapítja meg elemző írásában Borisz Rud. A cikk, melyet többek között a Podrobnosztyi is átvett, arra próbál választ adni, hogy a két jelölt közül ki a kevésbé megosztó személyiség, megválasztása esetén ki az, aki legalább részben eltüntethetné a kelet és nyugat közti szakadékot.

Viktor Janukovics Donbász szülötte, így hát nem véletlen, hogy ez az ipari régió az igazi bázisa, biztos hátországa. A szerző szerint a Krímet és Odesszát a Régiók Pártja elnökének mindenekelőtt oroszbarát politikájával sikerült a maga oldalára állítani. Némileg meglepő, de Rud továbbgondolásra érdemes magyarázatot ad Janukovics kárpátaljai sikerére. Szerinte ebben a galíciaiak és a kárpátaljaiak hagyományos ellentéte nyilvánul meg. Megjegyzendő, helyi elemzők a megye kékké válását a régiós vezető kisebbségbarát politikájában látják, s jelentős mértékben a magyarságnak tulajdonítják. Janukovics kárpátaljai győzelme mellett néhány más nyugati megyében a korábbi megmérettetéseknél valamivel jobban szerepelt, ez arra utal, hogy a szembenállásba belefáradtak, az ország darabokra hullásától félők irányítása alatt nagyobb esélyt látnak a közmegegyezésre.

Julija Timosenko szintén iparvidékről, Dnyipropetrovszk megyéből indult. Ő viszont nem büszkélkedhet a szűkebb pátria szimpátiájával. Az ottani választókerületekben összesen mindössze 15 százalékot szerzett, még Szerhij Tihipko is megelőzte, Janukovics pedig 42 százalékos támogatottsággal fölényesen győzte le. Az első forduló tanúsága szerint a narancsos forradalom hercegnőjét Voliny fogadta örökbe, az itteni szavazók több mint felét tudhatja maga mellett.

Az elemző szerint Timosenko politikai karrierjét aktivitásának, agresszivitásának köszönheti. Amikor érdeke úgy kívánta, nem késlekedett támadást indítani korábbi narancsos harcostársai ellen sem. Ezt elsősorban Viktor Juscsenko tapasztalhatta, szenvedte meg, s nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a regnáló elnök politikai kudarcát részben ez is okozta. Ám amennyire az agresszivitás bizonyos esetekben hatékony fegyver, más szempontból az alkalmazóra is veszélyes lehet, mivel elutasítást, ellenérzéseket szül. Ilyen logika alapján a BJUT elnöke sokkal inkább megosztó személyiség, akitől aligha várható a politikai lövészárkok betemetése.

Jogos a kérdés: egy olyan országban, ahol a lakosság többsége a megélhetés, a túlélés biztosításával van elfoglalva, a gyakorlatban mennyire fontos, sokakat foglalkoztató kérdés az ország egysége. Valószínűleg egyetérthetünk azzal a szakértői megközelítéssel, hogy inkább a politikai küzdelem eszközéről van ez esetben szó.

Az elemző cikk írója szerint Julija Timosenko győzelmi esélyeit ronthatja, hogy – bár a lehetőség a kezében volt –, vajmi keveset tud felmutatni a gazdaság talpra állítása terén. Még a vele szimpatizálók is a szemére vetik, hogy a nemzeti húrok pengetése közben, bizonyos támogatás reményében, az ország szempontjából előnytelen szerződéseket kötött Moszkvával. Orosz és ukrán elemzők a földgázszállítás körüli szerződésekben tett engedményeket és azt, hogy a Donbászi Ipari Szövetség orosz kézbe került, Timosenko kampányfogásának tekintik, amivel – a tények szerint nem túl sok sikerrel – keleti szavazatokat szeretett volna szerezni.

Janukovics pozíciója e tekintetben jobb. Ő elmondhatja, hogy miniszterelnöksége idején a gazdaság produkált eredményeket.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó