2010. január 23., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 11. (874.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Válasz egy "méltatásra"

Már vártuk és meg is született a 90 esztendős lapunkat "méltató" írás vidékünk egyik magyar nyelvű hetilapja legutóbbi számában. Olvasva a pocskondiázó sorokat első reakciónk a felháborodás volt, de aztán rá kellett jönnünk: a szerző – a nevét "bátran" bevállaló "szálfatermetű, megingathatatlan jellemű" zzz – nem minket sértett meg, hanem lapunk sok tízezres olvasótáborát. Aztán úgy gondoltuk, nem reagálunk az írásra. Az elmezavarodottság és a tényelferdítés olyan magasságán készült ugyanis, hogy attól tartottunk, az olvasó még össze találja téveszteni a vitatkozó feleket. Ám az elefántnyi csúsztatások miatt, és mert a '90-es évek óta felnőtt egy nagykorúvá vált nemzedék, úgy döntöttünk, mégsem árt kibogozni a hetilapban alaposan összekuszált dolgokat.

Kezdjük azzal: az írás jelentős részével részben még egyet is értünk. Azzal például, amelyikben a Kárpáti Igaz Szó 1920-tól 1967-ig terjedő korszakát taglalja. Lapunk főszerkesztője által jegyzett, 2009. december 31-én megjelent óévbúcsúztató és újévköszöntő cikkünk révén mi is elmondtuk: a lap elődjének a baloldali (szociáldemokrata szellemiségű) Munkás Újságot tartjuk. Nem kendőztük el azt sem, hogy a Kárpáti Igaz Szó a Zakarpatszka Pravda tükörfordításaként hosszú évekig "magyar vonást nemhogy szellemiségében, de nyelvezetében sem tartalmazott". De elmondtuk azt is: "Ugyanakkor, bár eszmerendszerileg lehet, nem érezzük teljesen közelállónak magunkhoz, nem tagadhatjuk meg 1920. január 31-ét sem".

Kedves fiaim, leányaim, unokáim!

Szeretettel fordulok felétek szép ünnepünkön, lapunk alapításának 90. évfordulóján.

Több minőségben is nagy örömmel ünneplek veletek. Úgy is, mint az önálló kiadás megalapítója, aki huszonkét évig állt a Kárpáti Igaz Szó élén. Úgy is, mint veterán, a negyvenes évek gárdájának utolsó élő tagja. Úgy is, mint aki a folyamatosságot képviseli a kilenc évtizeden átívelő pályán, hiszen én még együtt dolgoztam Fejér Hermannal, aki – másokkal együtt – az l920-as év azon nevezetes napján a lap bölcsőjénél állt. És nem utolsó sorban úgy is, mint a szerkesztőbizottság tiszteletbeli elnöke.

A Kárpáti Igaz Szó nehéz, ellentmondásos időket élt meg, sokszor kellett a kor – nem mindig dicséretes – követelményeihez igazodnia, de mindig sikerült helytállnia, és ez tehetséges, áldozatos mindenkori munkatársainak volt köszönhető, akik felé – a rég eltávozottak felé is – a köszönet szavaival fordulok.

Rátok pedig, maiak, büszke vagyok, amiért a régi stafétát sikerrel viszitek tovább, amiért – szép tehetségeteket, szorgalmatokat gyümölcsöztetve – számról számra öregbítitek lapunk jó hírét. Ehhez kívánok a jubileum napján erőt, egészséget, jó tollat és a közösségünk számára megszokott hűséget az újsághoz.

Szívélyes kézszorítással: Balla László



Szemben zzz-vel ugyanis mi nem ítélkezünk sem a korábbi, sem a későbbi korról. Főleg nem az 1967-et követő évekről, mivel egyrészt többségünk akkor még nem is élt, vagy legfeljebb óvodás-kisiskolás volt, másrészt összehasonlítási alapunk sincs: egyedüli lap volt, s így nem tudható, ki, melyik szerkesztőség szolgálta volna jobban a magyar közösséget a totális kommunista elnyomás körülményei közepette. Valóban fordította a lap a pártkongresszusok anyagait, valóban kiszolgálta a lapgazdákat (kedves, zzz, melyik (heti) lap nem teszi ugyanezt?). De ezer számra jelentek meg benne a kárpátaljai magyarságról, magyarságért és magyarságnak szóló cikkek, portrék, karcolatok, riportok, interjúk, irodalmi alkotások is. Talán nem mellékes, az idősebb korosztály még emlékszik rá, bizony a fogalmazást és a helyesírást is a Kárpáti Igaz Szó írásai alapján okították a magyar tannyelvű iskolákban. És azt sem sokan tudják, hogy az egyetemről kirúgott Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapító elnöke a Kárpáti Igaz Szónál tudott csak elhelyezkedni annak idején. Tény az is: példányszáma megközelítette a 40 ezret, ami azt jelenti, hogy aki a Kárpáti Igaz Szó múltját tapossa sárba, az valójában több százezer halott és élő kárpátaljai magyaron gyalogol végig. A Kárpáti Igaz Szó ugyanis – és itt csak megismételni tudjuk a december 31-én leírtakat – mindvégig a kisebbségi léthez kötődött, kötődik, s az olvasóhoz eljutó sajtóorgánum ilyen-olyan mértékben mindig hordozott értékeket, mindig betöltött egyfajta érdekvédő szerepet.

Mindez azonban szót sem érdemelne, ha a szerző nem próbálná a közelmúlt történéseit vázolni döbbenetes emlékezetkihagyással. Azt írja ugyanis, hogy "noha a '90-es évek elején eltűnt a "gazda" és nyugalomba vonult a rettegett főszerkesztő, a KISZó mégsem vállalkozott a magyarság szolgálatára". Nos, az egykori kollégái által mind a mai napig tisztelt "rettegett főszerkesztő" még 1987-ben nyugalomba vonult (mi az néhány év eltérés, ugye?), s a kilencvenes évek elején (a kommunista párttal és a megyei tanáccsal osztozva!) 24 százalékban már a KMKSZ volt a lap "gazdája". Az a szövetség, amelyik a lap egyes a lapvezetéssel szembeforduló akkori munkatársainak kiállása nélkül (akik nota bene (!) szinte valamennyien a "zöld" Kárpáti Igaz Szónál dolgoznak) nemhogy lapgazda nem lett volna, de akkoriban teret sem igen kapott volna a sajtóorgánumban. Az a szövetség, melynek "lapgazdasága" idején gazdasági és főleg morális okok miatt a napilap majdnem hetilappá degradálódott, melynek példányszáma 40 ezerről 15 ezerre csökkent. Az a szövetség, mely csupán bitorolta a lapgazda címet, de annak fenntartási költségeihez soha nem járult hozzá egy kopekkel sem (az egész idő alatt egy falinaptárra és egy-egy szál szegfűre emlékezünk, ami a KMKSZ-től támogatás címén eljutott hozzánk). Az a szövetség, mely ugyanakkor, amikor erre lehetősége nyílt, egyes források szerint 40, más források szerint 70 millió forintot "gyűjtögetett" össze ahhoz, hogy tíz évvel ezelőtt (e nagyszerű jubileumhoz ez úton gratulálunk) megjelentesse kizárólagosan saját hetilapját.

Még érdekesebbnek tálalja a szerző a 2005-ös cselekményeket. "Az évtizedek során a szolgálat annyira az újságírók, s szerkesztők vérévé vált, hogy amikor 2005-ben lehetőség nyílt volna a viszonylagos függetlenség kiharcolására – éppen a kárpátaljai magyarság érdekében –, a szerkesztőség tagjainak egy csoportja puccsszerűen távozott, s új, de az eredetivel azonos nevű lapot hozott létre..." Kezdjük azzal: puccsszerűen nemigen szoktak távozni, ez eleve stilisztikai bukfenc. Puccsról már csupán azért sem lehetett szó, mert a lap munkatársainak nem egy csoportja (!), hanem több mint 90 százalékunk vállalta fel a létbizonytalanságot és a konfrontációt a totálisan tisztogató új hatalommal szemben. Álltunk ki a narancsosok és KMKSZ-es csatlósaik által bármilyen áron leváltásra ítélt főszerkesztője mellett. Mondtunk határozott nemet arra, hogy a nyakunkba ültessék főszerkesztőnek azt a személyt, aki legnagyobb örömünkre 2003-ban egyszer már önként lemondott, aki ténykedése alatt még a 15 ezres negatív rekordot is alul tudta múlni az öt és fél ezres példányszámmal. Nem óhajtottunk a "fekete" Kárpáti Igaz Szó általunk egyébként megjósolt valóban fekete sorsára jutni. Valódi függetlenséget akartunk és nem "viszonylagost", ami olvasatunkban valami hasonlót jelenthet, mint ha valaki egy kicsit terhes.

A szakadással kapcsolatban nem árt emlékeztetni még legalább három dologra. Egyrészt arra, hogy ugyan új lapot indítottunk, de a régi megmaradt a KMKSZ birtokában, tehát, ha annyira fájna a szíve érte, nyugodtan üzemeltethetné. Másrészt, ami a "vérré vált" szolgálatot illeti: a zöld Kárpáti Igaz Szónál egyetlen(!!!) egykori párttag sem dolgozik. Ezzel szemben a KMKSZ 76 százalékos, mondhatnánk teljes birtokába került lapnál maradt az összes veterán párttag, köztük olyan, aki most a hetilapnál keresi a kenyerét (!), két egykori párttitkár (az olvasószerkesztő és a főszerkesztő-helyettes), illetve egy hajdanvolt pártitkárhelyettes (a székében kérészéletű régi-új főszerkesztő). A kérdés retorikus: akkor mely szervezet is az, amelyik "örökölte" a vérfertőzött újságírókat? Harmadrészt, és ez tulajdonképpen a fenti tényeknek a folytatása: a zöld Kárpáti Igaz Szó munkatársai zömének az életkora 20 és 30 év között van, többségük az utóbbi öt-nyolc évben került a laphoz. A pártról, a komszomolról, s hogy mindkettőnek titkárai voltak valaha, legfeljebb hallomásból tudnak.

És végül, de nem a fontossági sorrend miatt, néhány szó arról, hogy a lap, miként azt zzz állítja, újabb gazdára talált az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) "személyében". Nos, munkatársaink között van konzervatív, van szociáldemokrata és van nemzeti liberális érzelmű éppúgy, mint teljesen apolitikus. Sok minden egyéb mellett két dolog azonban egységes csapattá kovácsol minket. Összefog az, hogy az anyaggyűjtés során nem az az első kérdésünk, ki milyen szervezettel szimpatizál, s a cikkeinket nem egy bizonyos szervezet tagjainak zombivá tétele végett írjuk. Hiteles, gyors és hasznos információkkal igyekszünk szolgálni, márpedig ezeknek nincsen pártállásuk. Összefog minket az is, hogy a magyar egység hívei vagyunk, hogy idegen tőlünk a gyűlölködés, a kirekesztés. S nem rajtunk múlik, hogy ezen a síkon a két magyar szervezet közül inkább az UMDSZ ideológiájával tudunk azonosulni.

Semmi és senki sem tökéletes ezen a világon, így bizonyára rengeteg hiányossága van a 90 esztendős Kárpáti Igaz Szónak is. Az azonban, hogy egyedüli lap, mely ma a régióban heti három alkalommal jelenik meg, melynek a recesszió, a postai előfizetés és kézbesítés nehézségei ellenére stabil az előfizetői tábora, mely heti közel 25 ezres példányszámban a kárpátaljai magyarok tízezreihez jut el, melynek létét ugyanennyien látják fontosnak és szükségesnek, talán mégis azt jelzi: nem a legrosszabb utat választottuk. S talán ezt igazolja a mai lapszámunk 6. és 7. oldalán megjelent tekintélyes névsor is.

A minket "méltató" és egyben reklámozó (ezért hála és köszönet zzz-nek) írás utolsó bekezdéséből kisejlő burkolt fenyegetést pedig mintha el sem olvastuk volna. A hetilap kilencvennyolc százalékban tulajdonos gazdái a Kárpáti Igaz Szó révén egyszer már megégették a kezüket úgy, hogy máig nyalogatják a sebeiket. Igaz ugyan, hogy hibát hibára halmoznak, de, reméljük, kétszer mégsem lépnek bele még ők sem ugyanabba a folyóba, s a lapunkban megjelentek esetleges vitája helyett nem kezdenek a lappal szemben újabb háborút...

Balogh Csaba, Dunda György, Fedák Anita,

Hegedűs Csilla, Horváth Sándor, Kőszeghy Elemér,

Magyar Tímea, Molnár Bertalan, Nigriny Szabolcs,

Szabó Sándor, Timko Ilona, Tóth Viktor, Varga Márta, Zunko Barnabás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó