2010. január 21., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 9-10. (872.-873.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"Nem szabad megkeményedni..."

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A Kulcslyuk mai vendége Szavcsur Andrea, a Beregszászi Járási Bíróság segédbírója.

– Kárpátalja nem sok ügyvéd-, jogász- és bírónővel büszkélkedhet. Miért pont a jogismeretre esett a választása?

– Nagyapám, Szavcsur János közel negyven évig volt ügyvéd a Vérke-parti városban. Ott nőttem fel, tehát egyaránt láttam a szakma negatív és pozitív oldalait. Már gyerekként megszületett bennem az elhatározás: én is segíteni akarok az embereknek, mint nagyapa. Az iskola után előbb tolmácsként kezdtem el dolgozni a bíróságon, majd a jegyzőkönyvet vezettem, idővel pedig jogi szaktanácsadó lettem. Diplomámat 2008-ban kaptam kézhez az Ungvári Nemzeti Egyetem Jogi Karának levelező tagozatán, azóta töltöm be ezt a pozíciót a bíró mellett.

– Hogyan tud eligazodni a paragrafusok között egy olyan országban, ahol hetente változnak a törvények?

– Nagyon oda kell figyelni, mikor milyen törvényt alkalmazzunk. Naprakésznek kell lenni minden változtatásnál. A szaklapok mellett sok újságot olvasok, hiszen egy törvény csak akkor emelkedik jogerőre, ha már publikálták az írott médiában.

– Érez-e empátiát olykor?

– Amikor látom az adott embernek a lelki fájdalmát, de adva van egy törvényes keret, amit nem léphetünk túl, olyankor nagyon át tudom érezni a helyzetét. Mert lehet, hogy éppen rossz helyen volt rossz időben, a körülmények hozták úgy, hogy vétett a törvény ellen. Az ukrán törvényhozásban egyébként benne van, hogy humánusnak kell lenni, a belső meggyőződésre is figyelni kell. Magyarán, azt próbálom kideríteni, nemcsak jogilag, hanem emberileg is elítélendőt követett-e el a bűnös. Ezt a szakmát csak szívvel-lélekkel lehet művelni.

– Ha egy gyilkos áll a bíróság előtt, megvetéssel tekint rá?

– Nem. Ő is ember, még ha vádlott is. Neki is vannak jogai. Egyébként nem szabad kimutatni az érzelmeket.

– Egy ilyen nagyon komoly szakmában hogyan tudja megőrizni a nőiességét?

– Ezt a kérdést már sokan feltették nekem. Nem szabad megkeményedni, hagyni, hogy a lélek eldurvuljon. Számos ember sorsa pergett le előttem. Bevallom, a kezdeteknél volt olyan is, hogy sajnáltam az elítéltet, könnyet is csalt a szemembe. De szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy jó kollégáim vannak. Igen összetartó csapat a mienk. Bármikor számíthatok Gál Lajos főbíróra és Vaszil Drab bíróra, a tanácsaikra, segítségükre.

– Mennyire tolerálja a család, hogy elfoglalt?

– A párom üzletember, ő is túl van terhelve, ezért megérti ezt. A lányom egyetemista, két szakon tanul egyszerre, így neki sincs sok szabadideje. Édesanyám az, aki mindenbe besegít.

– A lányát nem próbálta a jogi pálya felé terelni?

– Dehogynem, hiszen ő is abban a közegben nőtt fel, mint én. De nem az a típus, aki egy irodában ülve a könyvek fölé görnyedve törvényeket magol. Közelebb áll hozzá az utazás, a nyelvek, minden, ami szervezéssel kapcsolatos.

– Szeret divatosan öltözni?

– A klasszikus viselet híve vagyok. Nem követem a divatot, maradok a kosztümöknél.

– Jár szépségszalonba?

– Nem, még fodrászhoz is ritkán, mert egyszerűen nincs rá időm. Azonban nagyon odafigyelek, hogy mindig ápoltan lépjek ki az utcára. Ez nálam belső késztetés. A sarki boltba is úgy megyek le, hogy egy pillantás a tükörbe, pici smink és a hajamat is rendbe hozom.

– Gyűjtögető típus?

– Inkább esztétikus és harmonikus dolgokkal veszem körbe magam. Szeretem a szép könyveket, de nem gyűjtés céljából. El is olvasom őket.

– Mennyi ideje jut a konyhai teendőkre?

– Mindennap főzök, mert egyszerűen imádom ezt. Gyakran kipróbálom az új recepteket.

– Szereti a meglepetéseket?

– Nagyon. Mindennek tudok örülni, legyen az pár szál hóvirág vagy egy rózsacsokor.

– Van olyan vágya, amit évek óta halogat?

– Igen. Szeretnék egyszer eljutni Szentpétervárra. Az első utam az Ermitázsba vezetne.

– Életfilozófiája?

– Soha nem szabad a rosszra rosszal válaszolni. Legyünk mi a bölcsebbek, és tanuljunk meg megbocsátani annak, aki megbántott.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó