2010. január 21., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 9-10. (872.-873.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A miniszterelnök gazdasági ringlispilje

A jelenlegi miniszterelnök lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy az ukrán mezőgazdasági hasznosítású földterületek egyedüli és kizárólagos tulajdonosa az, aki megműveli. Azaz az ukrán földművelő. De kié, ami ott megterem? – szögezi a kérdést Julija Timosenkónak az Ekonomicsna Pravda.

A válasz néma csend. Ami tulajdonképpen nem is meglepő, hiszen köztudott, hogy az ukrán gabona nagy része nem kerül a hazai fogyasztó asztalára, mert exportáljuk, aminek hasznából a föld megművelői nemigen részesülnek.

Válaszolni azonban mégiscsak kell valahogy, amennyiben nem akar veszíteni eddigi – ma már sokak által igencsak megkérdőjelezett – népszerűségéből a kormányfő, ezért előkapván tarsolyából "gázfegyverét", ekként reagál: "Az előző évekkel szemben 2010 nem orosz–ukrán gázháborúval kezdődött". Azt persze már nem emlegeti, hogy a nasa ukrajinás Jurij Prodannal kidolgozott "békekötés" mennyit emésztett fel az ország aranytartalékából, s azt sem, hogy a hazai gázelosztó állomások többsége az ő nézeteit támogató magánszemélyek kezébe került.

Emellett a miniszterelnök új kőolaj-finomító megépítését tervezte az elmúlt ősszel, ám "megfelelő" partner hiányában mindez elmaradt, miként hasonló okokból az Odesszai Hajógyár privatizációja is. A lakossági gázárakat egyelőre még sikerült borzasztó nehézségek árán kordában tartania, ám elemzők szerint ez az állapot nem sokáig tartható, néhány hónap múltán ezen a téren is lesújthat a bárd. Ám népszerűsége megtartása érdekében minden eszközt bevet. Még azt is megígérte a donecki bányászoknak, hogy munkahelyük állami tulajdonban marad, és olyan menedzsment érkezik a helyszínre, aki minden "rázós" kérdést egy csapásra megold. Lesz pénz, lesz beruházás, gyönyörű lesz az élet, holott tisztában van vele, hogy az egyetlen kiszemelt és szóba jöhető japán partnernek esze ágában sincs egy ilyen bizonytalan kimenetelű projektben részt venni.

Julija Timosenko és csapata az ipari fejlesztések terén is tudja, hogyan kell port hintenie a közvélemény szemébe. Ám arra is hamar rájöttek, hogy az erre fordítható eszközökből különböző módszerekkel mekkora hasznot lehet húzni azzal, ha a kellő pillanatban "fű alatt" megzsarolnak egye-egy tehetősebb vállalkozót. Valójában még mindig hiányzik egy olyan céltudatos program, amely ösztönözné az országban nem hagyományos, ugyanakkor perspektivikus ágazatok fejlesztését, és egyáltalán nem léteznek olyan elképzelések, amelyek a ma külföldről behozott termékeket a jövőben hazaiakkal helyettesíthetnék. Csak azok a hazai nagyvállatok tudnak némi eredményt felmutatni, amelyeknek vezetői "szót" értenek a miniszterelnökkel.

Hogy a gazdasági válság hónapjai alatt Ukrajna egyetlen nagyvállalata sem ment csődbe, az csupán annak köszönhető, hogy Julija Timosenko megtiltotta emelt díjtételek alkalmazását a Naftogaz és az Állami Vasút Rt.-knek, amelyek egyébként teljesen indokoltak lennének a földgáz és a vasúti teherszállításokért. Ezzel azonban az említett részvénytársaságokat és alkalmazottaikat sodorta nehéz helyzetbe.

A Miniszteri Kabinet hibás agrárpolitikája következtében az ágazatból szinte teljesen eltűntek a hazai és a külföldi befektetők. Ám a miniszterelnök most is azt ígéri, hogy elnökké választása esetén megmutatja az utat, amely biztosan kivezet a gödörből. A kérdés csak az, eddig miért nem mutatta meg, hiszen volt rá ideje éppen elég. Egyszer valamiféle amerikai, másszor francia–holland modellről beszél, amely kihúzhatná a magángazdákat a pácból, viszont a szakemberek szerint az agrárpiac tervezett reformjával többet árt majd nekik, mint használ.

A legutóbbi adatok szerint Ukrajnában negyvenháromezer farmergazdaság és mintegy hatszázezer magángazda tevékenykedik, viszont állami támogatást nem ők kapnak, hanem a jelenlegi kormány érdekei mellett lobbizó holdingok. S nincs ez másként a hosszú lejáratú állami kölcsönök esetében sem. Hogy miért ők a kiválasztottak, ma már egyértelmű az ágazat minden egyes szereplője számára.

Julija Timosenko a fentebb említetteken kívül még mást is ígér. Többek között az ukrán agráralap és agrártőzsde, a jól működő nagybani és kiskereskedelmi mezőgazdasági piac, a biztosítási alap és a földbank létrehozását, de valójában számára csak az a fontos, hogy a föld a jövőben is árucikk maradjon és az ország teljes mezőgazdasági hasznosítású földterületére az ő emberei tegyék rá a kezüket.

Az infrastruktúra javítását is ígéri a jelenlegi miniszterelnök. Azt, hogy országszerte autópályákat, vízi- és légikikötőket építenek, ám a kivitelezés anyagi mozgatórugói megint csak az ő vagy a hozzá közel álló személyek kezében összpontosulnak. Nézetei szerint az összes stratégiai létesítménynek, beleértve a reptereket is, állami felügyelet alatt kell maradniuk, csak az üzleti objektumok kerülhetnek bizonyos feltételek mellett magánkézbe. Viszont elemzők szerint mindezt a jelenlegi katasztrofális költségvetési hiány mellett képtelenség végrehajtani. Tehát a kormány valójában azzal takarékoskodik, hogy nem építteti meg azokat.

A 2012-ben megrendezendő ukrán–lengyel közös Labdarúgó Európa-bajnoksággal kapcsolatban a kormány azt ígérte, hogy 2009-ben legalább 342 kilométernyi autópályát épít meg. Ezzel szemben – írd és mondd – összesen nyolccal (!) készült el. Múlt év decemberében a másodrangú utak felújítására szánt, az állami költségvetésből elkülönítendő pénzösszeget is visszavonták. Hasonló tények kerültek napvilágra a lembergi reptér építésére és felújítására kiírt pályázattal kapcsolatban is.

Végezetül néhány szó a mindenki számára igen fontos egészségügyi ellátásról. Az orvosi ellátás minősége a munkaadó által megkötött egészségügyi állami biztosítástól és nem a beteg pénztárcájának vastagságától, illetve az érintett munkahelyi státusától függ, hangoztatja Julija Timosenko. Valójában a hazai kórházi ellátás minősége a béka "nemesebbik" fele alatt leledzik. Minderről azok tudnának a legjobban beszélni, ha szólhatnának, akiket elvitt a sertésinfluenza, vagyis a H1N1.

KISZó-feldolgozás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó