2010. január 21., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 9-10. (872.-873.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nyelv-őr
Bántó jelenségek

Az értelmi fogyatékos gyermekek intézetének igazgatóját így szólították meg a faluban: "Maga a bolondok igazgatója?" Betér a kocsmába, ahol a csapos barátságosan kérdezi: "A hülyegyerekeknek adhatok sört?" Az egyik alapítvány képviselője kijelenti, hogy bármily érdekes találkozóra hívják, ha a "fogyatékkal élő" kifejezést használják, arra nem megy el. A fogyaték – szerinte – katonai, közgazdasági szakszó, "fogyatékkal élni" pedig nem lehet, mert milyen az, ha valaminek a hiányával élünk együtt. Egy mozgássérült mesélte, hogy nevezték már bénának, rokkantnak, nyomoréknak, de a legjobban az fájt neki, amikor azt látta, hogy jóérzésű emberek nem merik megszólítani. Olyasfélét rebegtek, hogy az a "rokkant úr" ott az asztalnál...

A téma minden nyelvhasználót érint. A nyilvános beszédben ugyanis alapvető követelmény, hogy akarattal senkit se sértsünk meg: ha tehát valakinek valamilyen megnevezés nem esik jól, nem szabad használni.

Siket vagy süket?

A magyar nyelvben több szó és szókapcsolat használatos az egyes sérülési formákra, fogyatékosságokra, és vannak összefoglaló, gyűjtő megnevezések is. Ezek mindegyikének megvan a sajátos története, s olykor a nyelvi-nyelvészeti érveknek és tényeknek ellentmondóan magyarázzák és használják őket. A hallássérült emberek nem szeretik a süket és a süketnéma kifejezést, elfogadják viszont a siket és a nagyothalló formát. A süketbe ugyanis beleértik a gyengeelméjűt is, míg a siketbe nem. Nyelvészetileg nem indokolható a különbségtétel: a siket – süket ingadozás végigvonul a szó történetén, az értelmező szótárban is összevonták a két szót. Mégis, ha embertársaink egy csoportját bántja az egyik forma, akkor azt nem illik használni. Tehát: siket és nem süket.

Vak vagy világtalan?

A magyar beszélők többsége számára a világtalan megnevezés tűnik enyhébbnek, az érintettek, a látássérültek viszont ezt érzik bántónak. Világtalan – azaz nincs világa, nincs világnézete? Pedig a szó nyelvtörténetileg is jó: nincs világa, nincs világossága, nem lát világosságot.

A látássérültek a vak és a gyengénlátó megnevezést tartják elfogadhatónak. És ne mondjuk hallónémának vagy beszédhibásnak a beszédfogyatékost. Ne használjuk a béna, rokkant, nyomorék megnevezést a mozgáskorlátozottakra, mozgássérültekre.

Megoldáskeresések

Néhány éve a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetbe hívták mindazokat, akiknek fontos, hogy a fogyatékosság leírására használt szavak, kifejezések az érintett emberek számára ne legyenek sértőek, és ugyanakkor a valódi tartalmat fejezzék ki. A cél az volt, hogy a lehető legpontosabb, egyúttal legsemlegesebb kifejezéseket találják meg, és ezeket a legszélesebb körben terjesszék.

A szóhasználat kritikája már korábban elkezdődött. Bizonyos eredmények születtek. A fogyatékos szót sokan bántónak, stigmatizáltnak ítélték. Szinte átment már a köztudatba a meglehetősen körmönfont "fogyatékkal/fogyatékossággal élő". A jogszabályok újabban a "speciális/sajátos szükségletű" megjelölést alkalmazzák. A megbeszélésen kiderült, hogy szinte minden szóval, megnevezéssel kapcsolatban vannak ellenérzések. A leginkább az fáj az érintetteknek, ha a megnevezésből elmarad az ember szó. A fogyatékos bántó, de a fogyatékos ember már elfogadható. Kikristályosodni látszott egy szó, amely korábban inkább valamilyen fizikai behatásra vonatkozott, de egyre több fogyatékossággal kapcsolatban is használható: a sérült. Természetesen ez is inkább kiegészített formában: sérült ember. Ma ugyanis, ha valaki azt mondja, hogy "a gyermekem sérült", akkor föltehetőleg senki sem gondolja azt, hogy a játszótéren elesett, és megütötte a térdét, hanem a fogyatékosságnak valamelyik változatában van érintve: tehát beszédfogyatékos, értelmi fogyatékos vagy hallássérült, látássérült, mozgássérült...

Szavakkal, megnevezésekkel ne bántsunk, de ha valaki keresi a szót, segítsünk neki, mert ha megszakad, vagy szavak híján meg sem születik a beszélgetés, akkor annak emberi kapcsolataink látják a kárát.

Balázs Géza

(Édes Anyanyelvünk)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó