2010. január 21., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 9-10. (872.-873.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A jubileumra megújul Isten háza

Kárpátaljának nyugati csücskében, távol várostól és főúttól fekszik Halábor. Lakosságának 98 százaléka református, így az egész település a szívén viseli a templom sorsát. Nem új keletű dolog ez, így volt a régmúltban is. Jövőre lesz száz éve, hogy a templom felépült. A korábbi kétszer is leégett.

99 éve, 1911 májusában kezdődött az építkezés, s a mesterek szerződésben vállalták, hogy november 10-ére elkészül. A területet ifjabb Fedák Istvánné Szilágyi Ágota 1908-ban adományozta a gyülekezetnek, s attól fogva a hívek elkezdték összegyűjteni a szükséges pénzt: 30 ezer koronát. Az egyház két jászberényi építészt, Bíró Lajost és Piffkó Jánost kért fel a munkálatok lebonyolítására.

– Mióta gondnok vagyok, folyamatos a felújítás – mondja Strom Gyula. – A településnek nem volt parókiája. Vásároltunk egy épületet, majd fel is újítottuk. Mikor befejeztük, elhatároztuk a templom renoválását. Félreértés ne essék: ez nem az én, hanem a gyülekezet érdeme. Sőt, tulajdonképpen mindebbe én mentem a legnehezebben bele, mert tudtam, mennyi gonddal és lótás-futással jár.

A munkálatok elvégzésére a presbitérium négyéves határidőt adott, október végén szeretnék felszentelni. A munkálatok zajlanak, a tetőjavítással és a külső vakolással végeztek a mesterek. A belső tatarozás az idei évre marad.

Mint azt beszélgetésünk közben Strom Gyula megjegyzi, a torony tartógerendái olyannyira tönkrementek, hogy szinte kézzel szét lehetett morzsolni őket. Egy viski csapat vállalta az új torony felépítését. A bádogmunka elvégzésére nehezen találtak megfelelő mestert. Végül Zápszonyból és Mátészalkáról jöttek szakemberek. A felújítás során az alapítók által az utókor számára eltett iratot – már amenynyiben volt ilyen – nem találtak.

– Mindezt miből finanszírozza az egyház?

– Aki valaha is építkezett, tudja, milyen sokba kerül egy ilyen felújítás. Eddig még nem kértük a Kárpátaljai Református Egyházkerület segítségét, a sikeres magyarországi pályázatok ugyanis lehetővé tették, hogy finanszírozzuk a munkálatokat. Másrészt a haláboriak által felajánlott adományok legalább akkora tételt jelentenek, mint amennyit pályázati úton nyertünk. Sokan ingyen segítenek vagy alacsony árat kérnek.

Beszélgetésünk a felújításról a lelki életre terelődik. Jelenleg a Váriban élő Sápi Zsolt Halábor tiszteletese. A korábbi lelkész, Szanyi György Borzsavára költözött. Őelőtte pedig Zán Fábián Sándor, az egyházkerület püspöke tartotta itt az istentiszteleteket. Strom Gyula hangsúlyozza: fontos, hogy az egyház nyisson a fiatalok irányába. Még akkor is, ha vannak olyan idősek, akik azért nem járnak templomba, mert nem akarják az új énekeket megtanulni. S talán a büszkeségük sem engedi be őket a templomba. Az istentiszteleteken a hívek kétharmada asszony, a többiek jelentős része fiatal. Fontos, hogy a közösségben egymást erősítsék, s a mások hite által is épüljenek az emberek.

– Persze, én sem vagyok jobb, mint mások – mondja. – És nem arról van szó, hogy aki templomba jár, az különb, mint aki nem jár. Hanem arról, hogy elfogadjuk Jézus tanítását, mert az ember önmagától sokszor képtelen a jóra, és levessük a kishitűséget.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó