2010. január 19., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 8. (892.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Lépéselőnyben Janukovics
Timosenko a második kör előtt Tyahnibokkal is szövetséget kötne

A szavazatok 93 százalékának összesítése után Viktor Janukovics őrzi több mint tízszázalékos előnyét Julija Timosenkóval szemben. A Központi Választási Bizottság (CVK) adatai szerint Janukovicsra 35,39 százaléknyian voksoltak, Timosenkóra pedig a szavazatok 24,95 százaléka érkezett. Nem végleges adatok szerint közel 67 százalékos részvételi arányt mértek, a szavazásra jogosult 36 és félmillió polgár közül több mint húszmillióan éltek alkotmányos jogukkal. A választók 2,2 százaléka egyik indulót sem támogatta.

A legfontosabb kérdés biztosan eldőlt, jelesül, hogy a jelenlegi és az egykori kormányfő mérkőzhet meg a mindent eldöntő második, február 7-i fordulóban. A Régiók Pártjának elnöke egyébként kilenc megyében végzett az élen, közte egyedüli nyugat-ukrajnai régióként, Kárpátalján is. Ő kapta a legtöbb szavazatot a Krím Autonóm Köztársaságban, valamint a külföldön voksolók körében szintén ő bizonyult favoritnak. Julija Timosenko ugyan tizenöt megyében, illetve a fővárosban nyert, ám arányaiban kisebb támogatással.

A pillanatnyi helyzetet tekintve Viktor Janukovics várhatja kedvezőbb helyzetből a három hét múlva esedékes folytatást. Ahhoz ugyanis, hogy Julija Timosenko lefaragja a tíz százalék körüli hátrányát, együttműködési megállapodást kellene kötnie az első fordulóban jelentős szavazatmennyiséget szerző jelöltekkel. A két nagy mögött Szerhij Tihipko volt jegybankelnök végzett a harmadik helyen (13,2%), Arszenyij Jacenyuk korábbi külügyminiszter és házelnök lett a negyedik (7%), míg a távozó államfő, Viktor Juscsenko csupán 5,4 százalékos támogatottságot tudhat magáénak. Ugyanakkor a sikeres bankár Tihipko máris jelezte, senkit sem kíván támogatni a második körben, választóira bízza a döntést. Ám az a tény, hogy a Régiók Pártja környezetéhez köthető, ő volt például 2004-ben Janukovics kampányfőnöke, nem sok jóval kecsegtet Timosenko számára, véli az elemzők többsége. Az eddigi nyilatkozatok alapján hasonló álláspontra helyezkedhet Jacenyuk is, azaz csak Juscsenko még megmaradt csekély számú szimpatizánsaiban bízhat a miniszterelnök, de ismerve az egykori szövetségesekből mára ádáz ellenfelekké lett két politikus viszonyát, még ez sem borítékolható. A saját nevével fémjelzett politikai tömb vezetője az urnazárás után nem sokkal, az exit-pollok ismertetése után azonnal igyekezett megszólítani a fentebb felsorolt jelöltekre szavazókat. Rajtuk kívül még külön üzent a szélsőségesen nacionalista Oleg Tyahnibok háromszázezres táborának, azt ígérte nekik, megválasztása esetén a Szvoboda-vezér által vázoltakat megjeleníti saját elnöki programjában.

Természetesen legfőbb riválisa, az első fordulóban meggyőző különbséggel győztes Viktor Janukovics is kommentálta a helyzetet. Azt üzente nemcsak a saját, hanem minden egyes választónak, hogy erős államot szeretne építeni, s legnagyobb ellenségének egyáltalán nem Timosenkót, hanem a narancsos tábor elhibázott politikája által előidézett szegénységet nevezte. Szerinte a választók kétharmada a változásokra szavazott. Arra az újságírói kérdésre, miszerint a harmadik helyen végző Szerhij Tihipkónak hajlandó-e felajánlani a miniszterelnökséget támogatásáért cserébe, kitérő választ adott.

A választásoknál maradva, az első kör után négy exit-poll jelent meg, melyek közül három közel azonos, s a CVK eddig rendelkezésre álló adatait alátámasztva, nagyjából tízszázalékos differenciát mért Janukovics javára. Ám a szavazóhelyiségekből távozók helyszí- ni megkérdezésén alapuló egyik közvélemény-kutatás jóval kevesebb, mindössze 4,3 százalékos Janukovics-előnyt mutat. Utóbbit egyébként kizárólag ukrán szakértők végezték, a másik háromban külföldi közreműködők is voltak. A vasárnapi történéseket nyomon követő nemzetközi megfigyelők összességében pozitívan nyilatkoztak benyomásaikról, részletesebb beszámolót későbbre ígértek. Viszont az ország főleg keleti vidékeire érkező, a CVK akkreditációjával nem rendelkező grúzokkal meggyűlt a hatóságok baja. A magukat újságírónak kiadó több száz érintett még szombaton érkezett két chartergéppel Ukrajnába, s a Janukovics szavazóbázisának túlnyomó többségét adó keleti megyékben igyekeztek bejutni a szavazóhelyekre, noha erre vonatkozó engedéllyel nem rendelkeztek. Ám végül komolyabb incidensek nem történtek. Problémát inkább az okozott, hogy sok esetben pontatlanok voltak a névjegyzékek, s a meglehetősen nagy számban igénybe vett mozgóurnás szavazást is sokan kifogásolták.

A választások első fordulója után most már leszögezhetjük, a legutóbbi, narancsos forradalomba torkollott 2004-es elnökválasztáshoz képest kifejezetten csendesen telt a három hónapos választási kampány. A korábbiakban megszokott botrányos állapotokhoz képest talán azért sem voltak most "világraszóló ügyek", mert egyrészt a meghatározó jelöltek mögött felsorakozó gazdasági csoportok a válság okán kevesebbet tudtak fordítani a kampányra, másrészt pedig az országot tavaly novemberben megbénító sertésinfluenza-járvány miatt egy teljes hónapig majdhogynem szüneteltek az éles politikai csatározások, a jelöltek vidékjárásai. Igazán váratlan, nagyot durranó dologgal senkinek sem sikerült meglepnie a közvéleményt. Persze ismerve a kusza és sokszor a másik lejáratására épülő belpolitikai viszonyokat, az is elképzelhető, hogy a "csontvázak" csak most, a második kör előtt buknak ki a szekrényből.

Mint már utaltunk rá, igazán új elemmel nem találkozhattunk a mögöttünk hagyott kampányidőszakban. Valamennyi markánsabb jelölt a gazdasági krízisből való mihamarabbi kilábalást, egy sor ágazati reform szükségességét, megbízhatóbb szociális ellátórendszert, az egészségügy minőségi javítását, az ország védelmi képességének növelését, a társadalmi igazságosságot, és a korrupció kiirtását emlegette. A két meghatározó jelölt közötti egyik legszembetűnőbb különbség talán az, hogy Timosenko a nemzeti érzelmű szavazóbázist célozza meg, ellentétben Janukoviccsal, aki kevésbé penget nemzeti húrokat, s a közel tízmilliós orosz kisebbségre is támaszkodik, s ebből adódóan eleve sokkal toleránsabb a többi nemzetiséggel, így a magyarsággal szemben. Ennek bizonyítéka az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Régiók Pártja elnöke között született kisebbségügyi partneri megállapodás is.

Dunda György

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó