2010. január 19., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 8. (892.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Külföldről várjuk a Messiást
Kárpátalja munkaerőpiaca tegnap, ma és holnap

Nem vitás, hogy az általános gazdasági és pénzügyi krízis Kárpátalja munkaerőpiacát is keményen megviselte. Hogy milyen mértékben, arról Foltin Péterrel, a Megyei Foglalkoztatási Központ osztályvezetőjével beszélgettünk.

– A gazdasági válság első jelei már 2008 őszén jelentkeztek megyeszerte, előrevetítve, hogy 2009-ben a kárpátaljai munkaerőpiac is komoly megpróbáltatások elé néz. Hogyan alakultak a dolgok az elmúlt esztendőben?

– A krízis a munkaerőpiac minden területét érintette. Elsősorban a munkavállalókat, ám hasonló módon a munkaadókat, a nagy-, a közép- és a kisvállalkozásokat egyaránt. Míg az utóbbi viszonylag könnyebben viselte el a nehézségeket, hiszen néhány alkalmazott járandóságát rendezni nem annyira megerőltető, a nagyvállalatok igencsak megszenvedték a mögöttünk hagyott esztendő minden egyes hónapját. Mindenekelőtt a tiszasalamoni Eurocart, illetve a megyeszékhely közeli Jabilt érintette érzékenyen a másfél éve kezdődött válság. Igaz, egyetlenegy alkalmazottat sem tettek az utcára, viszont több százan kerültek szabadlistára mindkét vállalatnál, ami azt jelentette, hogy tájékoztatták őket a kialakult helyzetről és elmondták nekik, jobban járnak, ha másutt keresnek állást.

– Mi volt az elsődleges kiváltó ok?

– Egyértelműen a nyersanyaghiány. Ezek a vállalatok és a megyében még legalább kétszáz különböző cég úgynevezett bérmunkát végzett és végez még ma is, azaz külföldi nyersanyagból állít elő készterméket, amit legyártás után majd teljes egészében visszaszállít a külföldi megrendelőnek. Mivel Nyugat-Európába hamarabb begyűrűzött a gazdasági válság, egyáltalán nem vagy jelentősen csökkentett mértékben érkezett hozzánk az alapanyag, így lényegesen kevesebb alkalmazottra volt szükség.

– Mi történt az érintettekkel? Végkielégítést kaptak, vagy más munkahelyet ajánlottak fel számukra?

– Egyiket sem, mert nem leépítések történtek, amit a munkaadó két hónappal előre köteles bejelenteni, hanem közös megegyezéssel vagy önszántukból távoztak az alkalmazottak, vállalva azt, hogy saját maguk találnak, vagy a foglalkoztatási irodákon keresztül keresnek állást. Akik találtak munkahelyet, önként távoztak, akik közös megegyezéssel, azok általában a mi segítségünkre, illetve munkanélküli segélyre számítottak. Egyébként az ukrán törvény szerint egy havi átlagbérnek megfelelő végkielégítés csak abban az esetben jár a dolgozónak, amennyiben a munkaadó mond fel a munkavállalónak.

– A Megyei Foglalkoztatási Központ regionális irodái hogyan tudnak segíteni a nehéz helyzetbe került személyeken?

– Három- vagy többnapos tanfolyamokat szerveztünk, amelyeken szóltunk azokról a lehetőségekről, amelyek közül választhattak az érintettek. Elmondtuk, mihez van joguk és mihez nincs, illetve milyen kötelességeik vannak. Például a felmondási idő alatt is be kell járniuk dolgozni. A két hónap letelte után nem automatikusan jutnak munkanélküli segélyhez, hanem csak abban az esetben, ha nyilvántartásba vétetik magukat a foglalkoztatási irodákban és azok nem tudnak számukra képesítésüknek megfelelő munkahelyet felajánlani. 2009 folyamán több mint hatvan vállalatnál tartottunk tájékoztatót. Azért "csak" ennyi helyen, mert ennyi kárpátaljai cégnél állt fenn a tömeges elbocsátások veszélye.

– Mennyi volt a munkanélküliek száma egy évvel ezelőtt, és hogy változott ez az elmúlt évben?

– 2009. január elsején közel hatvanhétezer nyilvántartásba vett munkaképes – 16 és 60 év közötti személy – állástalan volt Kárpátalján, közülük negyvenhatezren rendelkeztek munkanélküli státussal. A legtöbben a Técsői, a Rahói és az Ilosvai járásban. Szám szerint: 7717, 6975, illetve 6098. Ez 2010. január elsejére ötvennégyezerre csökkent. Közigazgatási egységenkénti megoszlásban azonban nem sokat változott a helyzet, hiszem ma is a Técsői és a Rahói járásban van a legtöbb munkanélküli, viszont a harmadik helyen az Ilosvait a Munkácsi váltotta fel.

– Minek köszönhető az állástalanok számának csökkenése, hiszen új gyárak nem kezdték meg működésüket, így új munkahelyek sem teremtődtek.

– Ez igaz. Viszont mégis csökkenés állt be, mégpedig azért, mert az átképzéseknek köszönhetően, esetleg megélhetési kényszerből, az elmúlt évben többen foglaltak el olyan szabad munkahelyeket, amelyek már egy évvel ezelőtt is megvoltak, csak nem illeszkedett képesítésükhöz, jobb ajánlatra, ajánlatokra vártak.

– Hallhatnánk néhány számadatot arról is, hányan helyezkedtek el a megyében új munkahelyen az elmúlt esztendőben?

– A járási foglalkoztatási irodák munkájának köszönhetően 2009 folyamán közel húszezren jutottak álláshoz. A legtöbben az Ungvári és a Nagyszőlősi járásban. Mindkét helyen 1827-en, és csak kettővel kevesebben, azaz 1825 személy a Munkácsi járásban. Ennek ellenére a foglalkoztatottak, vagyis a munkaképes és az állással rendelkező személyek aránya egy év alatt 45,3-ról 35,5 százalékra csökkent. Az elmúlt évben egyébként a munkaadók 22 879 szabad munkahelyet ajánlottak fel az állástalanoknak, mintegy tizenhatezerrel kevesebbet, mint 2008-ban, ami újabb bizonyíték a kedvezőtlen változásokra, s arra, hogy a Kárpátalján bérmunkát végeztető külföldi nagyvállalatok a kelet-ázsiai olcsó munkaerőpiac hatására átcsoportosítottak.

– Melyek az úgymond "menő" szakmák Kárpátalján, azaz mely ipari ágazatokban helyezkedtek el a legtöbben, illetve még ma is vannak szabad munkahelyek?

– Továbbra is a külföldről érkező alapanyagokat feldolgozó bérmunka viszi a prímet, vagyis varrónőre volt és van szükség ma is leginkább a megyében, amit azonban monotonsága és bizonyos egyéb nehézségei miatt manapság már nem mindenki vállal el, s a tavalyi 928 hrivnyás havi átlagkereset sem igazán vonzó. Ide sorolhatom még a kábelgyártást és a műszeripart, férfiasabb foglalkozások közül pedig az építőipart, a logisztikát és a villamos ipart. Viszont ma lényegesen kevesebb kétkezi munkást és felsőfokú végzettséggel rendelkező személyt kerestek a munkaadók, mint korábban.

– Hogyan tudnánk jellemezni a mögöttünk hagyott esztendő kárpátaljai munkaerőpiacát?

– A gazdasági és pénzügyi válság hatására csökkent a munkahelyek száma és ezzel párhuzamosan a kereslet is mind a szakképzetlen, mind a szakképzett munkaerő iránt. A tavaly képződött jelentéktelen mennyiségű új álláslehetőség száma nincs arányban a megszűntekével, vagyis az egykori óriásvállalatok még mindig nem találják a kiutat a válságos helyzetből. És emellett még egy lényeges változás történt. Jelesül, hogy az országos dotációs pénzkeret átcsoportosításának következtében – a költségvetés által Kárpátalja számára előirányzott összeget is az ország keleti régióiba irányították – megszűnt az erre a célra fordítható állami támogatás. Tavaly a Megyei Foglalkoztatási Központ a korábbi évekkel ellentétben sem a munkaadókat, sem a munkavállalókat egyetlen kopijkával sem tudta támogatni, aminek következménye, hogy míg országosan 8,6, addig Kárpátalján 9,9 százalékos a hivatalosan elismert munkanélküliségi ráta.

– Mit várhatunk 2010-től?

– Amennyiben az idén sem kapunk a munkanélküliség felszámolására fordítható állami dotációt, akkor helyiek hiányában kimondottan csak a külföldi befektetőkben bízhatunk, hogy vonzónak találják vidékünket, és újabb gyárak üzembe helyezésével további munkahelyeket teremtenek.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó