2010. január 19., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 8. (892.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Szőttes vörössel, feketével

Az életút

Beregdédában született, 1956-ban ment férjhez Kígyósra. Szabadidejében varrással, kézimunkázással, valamint szövéssel foglalkozott. 1967-től állandó résztvevője a városi, járási, megyei és országos kiállításoknak. 1972-ben nyerte el az Ukrajna Érdemes Népművésze címet, 1973-ban kormánykitüntetést kapott. 1983-ban elnyerte a Népművészet Mestere címet.

A közelmúltban ünnepelte 75. születésnapját Derczeni Viola, a népművészet mestere.

– Mikor kezdett szövéssel foglalkozni?

– Mindig is szerettem a kézimunkákat, szívesen kötöttem, horgoltam. A 60-as évektől kezdtem komolyabban foglalkozni a szőttesek készítésével. Nagymamám példáját követve édesanyám is e szakmát űzte, én tőle örököltem a mesterséget.

Eleinte rongypokrócokat szőttem. Később az édesanyámtól stafírungba kapott szőttesek mintavilágát alkalmaztam. Ezekkel a munkáimmal számos kiállításon vettem részt itthon és külföldön egyaránt. Az első kiállításom 1967-ben Beregszászban volt a Barátság Házban. Szőtteseimet bemutatták Moszkvában, Kijevben, Ungváron, továbbá Ma-gyarországon, többek között Kisvárdán, Nyíregyházán és Budapesten, sőt Romániában és az egykori Csehszlovákiában is.

Egyik ungvári önálló kiállításom alkalmával kértek fel, hogy szövőnőként dolgozzam a megyeszékhely képzőművészeti központjában. Onnan mentem nyugdíjba 18 év után. Itt tevékenykedett annak idején többek között Balla Pál, Koczka András és Boksay József is.

– Milyen forrásból merít?

– A munkáimat beregi motívumokkal készítettem. Kedvenceim a farkasnyomos, a makkos, az őszirózsás, valamint a tulipános. Talán a legnehezebb és legaprólékosabb a farkasnyomos és a trapézminta. De türelem és gyakorlat kell a kőrózsa, a pávaszemes és a tulipános motívumok elkészítéséhez is.

Mindezeket régi kendőkről, függönyökről, könyvekből lestem el. A legrégebbi egy makkos-tölgyfaleveles szőttesminta, amelyet egy 80 esztendős kendőről másoltam le. Az úgynevezett sávos mintát még az édesanyámtól tanultam. Készítettem olyan abroszt, amely teljes egészében így van díszítve. Szép számban szőttem függönyöket, párnákat, terítőket, kendőket, valamint az Úr asztalát díszítő terítőket is. A családtagjaim számára alkalmi ruhákat is készítettem makraméval díszített gyertyás és kazettás motívumokkal, ami egyébként nagyon időigényes.

Hagyományosan vörös és fekete cérnával dolgoztam, de szükségmegoldásból készültek garnitúrák barnával, sárgával és rózsaszínnel is.

– Gondolkodott azon, hogy esetleg oktathatná is a szakmát?

– Felkértek, hogy tanítsak a helyi iskolában, de aztán másként alakult. Sok érdeklődő házhoz jött, hogy még kitanulja a szakmát, s közülük többen ma már elismert szövőnők. Annak idején nagyon népszerűek voltak ezek a kézimunkák. A mai újgazdagok általában nem értékelik, mások pedig nem tudják megfizetni.

– Van a családban, aki továbbviszi a szövés tudományát?

– A lányom, Ibolya szintén a népművészet mestere. Gyerekkorában az unokám is odaült a szövőszékhez, de az ő élete nagyon jól, de másképp alakult.

Molnár Bertalan

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó