2010. január 16., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 7. (890.-891.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Bobhercegek, hókirálynők

Már egy hónap sincs a huszonegyedik, vancouveri téli olimpia rajtjáig. A havas-jeges játékok nyolcvanhat esztendeje íródó históriáját elevenítjük fel.

Ahhoz képest, hogy az első, Chamonix-ban rendezett téli játékok hőse az a svájci bobcsapat volt, amelynek aranyérmes tagjai az elutazás előtt tombolán nyerték faszerkezetű járművüket, szépen kinőtte magát a "kis" olimpia. Mára a világ legnézettebb sporteseményeinek egyike lett, hozzávetőleg hatezer sportoló és nagyjából ugyanennyi "utánfutó" részvételével, miközben a klasszisok teljesítményei éppúgy elkápráztatják a tátott szájú szemlélődőt, mint a "nyári" szupersztárok produkciói.

A február 12-én startoló – és 17 napon át zajló – kanadai műsorban 15 szakág kap helyet. Az 1924-es franciaországi premieren 16 nemzet 258 versenyzője 5 sportágban mérkőzött meg... A családias miliő tehát a múlté – noha kétségtelen, hogy a téli olimpiák egyik fő vonzereje még ma is az oldott, a hőskorra emlékeztető légkör –, s újabban az időjárás sincs olyan tréfás kedvében, mint 1928-ban St. Moritzban volt. Az 50 km-es sífutás akkori megszállottjait nemcsak a mérhetetlen távolság leküzdése, hanem a klíma is gyötörte: a szám rajtjánál még nulla, céljában pedig már plusz 25 fokot mutatott a hőmérő.

1932-ben, Lake Placidben büszke lehetett magára Eddie Eagan. Az amerikai négyes tagjaként a dobogó tetejére álló, korábban bokszoló bobos máig az egyetlen sportoló, aki nyári olimpiai aranyból is begyűjtött egyet.

Hogy a téli seregszemle mindinkább felvillanyozta a médiát is, arra az 1956-os, cortinai játékok szolgálnak bizonyítékul: ez volt az első "hideg" esemény, amelyről a televíziótársaságok élőadásban számoltak be. Így aztán a fél világ láthatta, amint a bádogosból lett osztrák filmszínész-énekes, Toni Sailer három aranyat nyer a lesiklóversenyeken.

A marketingágazat négy esztendővel később, Squaw Valleyben magát Walt Disneyt vetette be: a rajzfilmipar apostola rendezte a megnyitót és a záróünnepséget. Hogy törvényszerűen-e vagy sem, annak utóbb nincs jelentősége, ám szomorú tény: a következő, innsbrucki olimpián a technika rohamléptű fejlődésének "eredményeként" a sport árnyoldala is megjelent: az ausztrál síző Ross Milne és a lengyel–angol szánkós Kay Skrzypecki is száguldás közben vesztette életét.

Karl Schranz, az osztrák műlesiklófenomén alighanem a játékok legpechesebb sportolóinak egyike: noha 1968-ban, Grenoble-ban még úgy is gyorsabb volt a francia Jean-Claude Killynél, hogy verseny közben, egy pályára kószáló néző miatt meg kellett állnia, újrarajtolás és kapukihagyás miatt kizárták, s ugyanerre a sorsra jutott négy évvel később, Sapporóban is, miután pénzt kapott egy felszerelésgyártótól.

A hevenyészett történelmi összefoglaló keretében feltétlenül meg kell emlékezni arról, hogy az 1984-es olimpia felejthetetlen helyszíne, a szarajevói stadion a délszláv háború alatt temetővé változott... Az amatőr jamaicai bobosok 1988-ban, Calgaryban okoztak jelentős feltűnést (persze a magas ívű pályáját itt kezdő, olasz "síbomba", Alberto Tomba mellett). Salt Lake City (2002) historikus momentumaként Jarome Iginla amerikai jégkorongozó elmondhatta magáról, hogy ő a téli játékok első színes bőrű győztese, a legutóbbi, torinói randevú északi hokidöntőjén a svédek Finnország felett aratott győzelme alkalmával pedig aligha vetődött fel bárkiben a gondolat, hogy a skandinávok esetleg tombolán nyerték az ütőiket...

Ne legyenek kétségeink, Vancouver sem a szerencsejátékosok, hanem a gladiátorok olimpiája lesz.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó