2010. január 16., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 7. (890.-891.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Megölte az apját

A munkácsi járási Mezőterebes (Sztrabicsevo) ötvenéves lakosa éveken át terrorizálta a családját. Józanon még csak-csak kibírható volt a természete, de amikor ivott...

Márpedig Dmitro gyakran nézett a pohár fenekére. S amikor szeszmámorban leledzett, senkinek nem volt előtte megállása. Indulatainak leginkább családja tagjai voltak az elszenvedői. A felesége és gyermekei soha nem érezhették magukat biztonságban, mert a részeg családfő minden indok nélkül rájuk támadt: verte, egzecíroztatta őket. Némi nyugalom csak akkor költözött a famíliába, amikor Dmitro külföldön vállalt munkát.

Az állandósult perpatvarok ellenére a család nem élt rosszul. Az anyagi bőséggel azonban sehogyan sem akart párosulni a boldogság. Fokozatosan durvult el a viszony apa és fiai között. A huszonhárom éves Vaszil többször próbálta jobb belátásra bírni édesapját, de az hajthatatlan maradt.

A helyzet akkor vált problematikussá, amikor Vaszil bejelentette szüleinek: szeretne megházasodni. Édesanyja örült, de apja kategorikusan ellenezte szándékát. Mégis megnősült. Ezzel csak fokozódott a családfő általi terror. A férfi nem tudott beletörődni fia boldogságába. Sőt olyan kijelentésre ragadtatta el magát, hogy kiirtja a családját.

Egy nap Dmitro portáján gomolygó füst terjengett. Lángokban állt a szénakazal, a ház lehúzott redőnyei mögül is füst áradt. A szomszédok, be sem várva a tűzoltókat, oltani kezdték a lángokat. Vaszil a munkahelyén értesült a bajról. A földön lévő olajfoltokból arra következtetett, hogy az apja gyújtotta fel a házat.

Elindult megkeresni az apját. Az a fatartóban ült nagy nyugalomban, mintha nem érdekelné, mi folyik az udvaron. A fiú ráripakodott, de Dmitro sem állta meg szó nélkül. Vaszil remegett a dühtől. Lelkében akkor szakadtak át a gátak, amikor apja megütötte. Erre ő is lesújtott az öklével. Maga sem tudja, honnan és hogyan került kés a kezébe, amivel minden dühét és felgyülemlett sérelmét beleadva szúrni-vágni kezdte. A férfi már sok sebből vérzett és az életéért könyörgött. Ám ezúttal nem volt számára kegyelem. Sőt fia, megunva a késelést, felkapta a fejszét és azzal kaszabolta. Amikor karja lehanyatlott, Dmitro már nem adott életjelet.

Vaszil lelkét határtalan nyugalom szállta meg. Eldobta a fejszét és visszament a tűzoltóknak segíteni. Amikor sikerült megfékezni a lángokat, a körülötte állókkal közölte, hogy az apja öngyilkos lett. Mindenki rohant a fatartóhoz. Elborzadva a látványtól riasztották a rendőrséget. Nyilvánvaló volt, hogy gyilkosság történt.

A fiatalember végül beismerő vallomást tett. Állítása szerint nem bánja cselekedetét.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó