2010. január 16., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 7. (890.-891.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A vér, a vár és a kapitány

Eger nevének hallatán két dolog jut az ember eszébe: a ma világhírű bikavér és a maga korában Európa-szerte nevezetes 1552. évi ostrom. S ha belegondolunk, talán a sors akarta úgy, hogy a kettő valahol összetartozzon. A híres kapitány, Dobó István pedig amikor nem a törökökkel harcolt, szerednyei borával kereskedett.

– Az Egri Bikavér nevének kialakulásáról két érdekes történet maradt fenn – mondja dr. Veres Gábor, az Egri Dobó István Vármúzeum igazgatója. – Az egyik történet az 1552-es ostromhoz kapcsolódik. Eszerint a törökök adták a nevet. Minden magyarra negyven török jutott, viszont Dobóék igencsak keményen harcoltak, úgy, mint a bikák. Az ostromlók látták, hogy a várvédők harc közben isznak valamit, ami lecsorog a szakállukon, s vérszínű, bordó. Arra gondoltak, hogy az csak bika vére lehet, mert hát mitől lehetnek a magyarok olyan erősek?

A másik anekdota is a törökökhöz kötődik, s valószínűleg az is az ostrom idejében született. Ők is szerették a bort, de ugyebár a vallásuk tiltja annak fogyasztását. A kérdést úgy oldották meg, hogy azt mondták: ők nem bort isznak, hanem a bika vérét, így azt Allah megbocsátja.

– Ön részt vett és előadást tartott az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Ungvári Járási Szervezete, illetve a Sislóci Dobó István Középiskola kultuszteremtő céllal szervezett tanácskozásán, illetve a várkapitánynak emléket állító dombormű avatásán. Hogyan értékeli az eseményt?

– A legfontosabb, hogy helyi kezdeményezésről van szó. A szervezők Dobóruszkán keresztül megkerestek minket, hogy Dobó István emlékét ápolva vegyünk részt a konferencián. Megmondom őszintén: kellemesen csalódtam. Nagyon jól szervezett esemény volt, s olyan oktatók, előadók voltak jelen, akik a témát különböző oldalakról nagyon jól megközelítették. Ha ez valaminek az első állomása volt, ami a kultusz ápolását célozza, akkor nagyon erős kezdésről beszélhetünk.

– S ennek remélhetőleg lesz folytatása.

– Dobóruszkával már nagyon régóta kapcsolatban vagyunk. 1832-ig mehetek vissza az időben, amikor is a településről Egerbe került Dobó István síremlékének a fedőlapja. Az Egri Levéltárban nagyon sok írás található a felvidéki településről, mert hát ők kérték vissza a síremléket. Persze, Eger ezt nem akarta teljesíteni, és amikor a trianoni határt meghúzták, a település egy másik országba került, ami miatt a kérdés véglegesen lekerült a napirendről. A rendszerváltás után az egri elöljárók foglalkoztak a gondolattal, hiszen valahol jogosnak érezték a dobóruszkaiak kérését. 1996-ban ezért is határozott úgy a hevesi város önkormányzata, hogy vörös márványból elkészíttet egy másolatot, amelyet a településnek ajándékoztak.

Eger, a vármúzeum és Dobóruszka együttműködése azóta, úgy gondolom, töretlen. Ez abban nyilvánul meg, hogy részt veszünk egymás megemlékezésein, ünnepségein. Minden évben megszervezzük az egri vár napját, mégpedig október 17-én, amikor anno a törökök elvonultak az erősség alól, azaz az ostromot befejezve beismerték a vereséget. Ezen mindig részt vesznek a dobóruszkaiak. És most már a felvidéki településen is rendszeresen van Dobó-nap, amelyen pedig az egriek képviseltetik magukat.

Tehát évente legalább kétszer találkozunk, de emellett közös programjaink, projektjeink is vannak. Néhány éve Egerben, a múzeumban egy kiállítást készítettünk Dobó István életéről, ami szlovák nyelven is feliratozva van. A tárlat anyaga ezután Dobóruszkára került, s jelenleg ott tekinthető meg. Viszont tárgyaltam Majoros Mónikával, a Sislóci Középiskola igazgatójával, illetve Emerih Krickivel, Szerednye polgármesterével, akik jelezték, hogy szeretnék Kárpátaljára hozni a kiállítást. Ígéretet tettem, hogy ezt az elképzelést meg fogjuk valósítani. E régió esetében a kapcsolat új, s eddig lényegében egymás munkájának a megismerését szolgálta.

– Az Eger és Dobóruszka közötti partneri viszonyba ezzel a kárpátaljai települések is bekapcsolódhatnak, már amennyiben ápolni fogják Dobó István kultuszát.

– Alapvető, hogy őrizzék a hagyományokat, és ezt ők maguk tartsák fontosnak. S ha ez olyan pozitív dolgokat jelent, mint Sislócon az emléktábla-avatás, illetve a szerednyei szobornak a terve, akkor mi ebben maximálisan partnerek leszünk.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó