2010. január 14., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 193.-194. (866.-867.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Hogyan nyeljük le és mondjunk kritikát?

Kritika nélkül nincs kapcsolat, sem baráti, sem szerelmi, sem közösségi téren. Szóval vagy felháborodunk valahányszor a szemünkbe vágják az igazat, vagy megtanuljuk kezelni azt. Persze az sem mindegy, mi magunk hogyan kritizálunk.

Elgondolkodtál már azon, kitől legfájóbb a kritika? Tuti nem egy vadidegentől vagy egy szimpla ismerőstől. A legjobban akkor fáj, ha a hozzánk közel állóktól, családtól, barátoktól kapjuk. A legtöbben egyszerűen megsértődnek, főleg ha a haverok úgy tálalják a véleményüket, hogy arra csak egy pofon lehet visszakézből, vagy egy legalább ilyen durva beszólás. Ez viszont nem visz előre.

Először is nem árt, ha felfogjuk: a haverok, a család, de még a párunk is valószínűleg azért szembesítenek hibáinkkal, hogy felhívják rá a figyelmünket. Ez pedig egyáltalán nem baj, sőt. Hiszen ha mi magunk nem vesszük észre, jó ha van, aki figyelmeztet erre. Ahelyett, hogy felkapjuk a vizet, inkább nézzük a jó oldalát: a jóakarónk attól még nem fordít hátat, mert szembesít minket a negatív oldalunkkal, viszont elkerülhetjük, hogy új ismerőseink előtt leégjünk.

Persze meg kell választani a kritizálás helyes módját. Nem lehet arcon csapni valakit az igazsággal, aztán otthagyni romokban...

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó