2010. január 14., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 193.-194. (866.-867.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A jogérvényesítés kényszere

Szavazás, választás. Politikai szövegkörnyezetben – jobb híján – szinonimaként használjuk e kifejezéseket. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a polgár választ, vagy csak valakire voksol. Ez a dilemma általában négy- (öt)évenként kerül előtérbe. Stílszerűen szólva, nagyjából annyi ideig tart, mint az influenza lappangása, lefolyása. A különbség csupán annyi, hogy míg a betegség – ha nincsenek szövődmények – következmény nélkül elmúlik, addig egy hibás választás következményeit hosszú évekig nyögjük. Hogy ez így van, azt sajnos többször is megtapasztaltuk az utóbbi két évtizedben.

Most egy új választás küszöbén vagyunk. Látszólag teljesen mindegy – s a suttogópropaganda ezt igyekszik is tudatosítani –, hogy elmegyünk-e szavazni vagy sem. A valóság viszont az, hogy a passzivitás ez esetben ugyancsak megbosszulja magát. Ennek igazolására hozhatok fel történelmi példákat. Volt olyan amerikai elnökválasztás, amikor százezer szavazat döntött. A logika szerint Ukrajnában az is előfordulhat, hogy tíz-húszezer voks meghatározó lehet.

Ám ne ragadjunk le a számoknál. Mi, kárpátaljai magyarok, igen büszkék vagyunk szerzett (kicsikart) jogainkra. Vívmányként hangoztatjuk, hogy bizonyos helyeken, eseményeken félelem nélkül használhatjuk nemzeti szimbólumainkat. A magyarlakta települések, az ottani utcák neve, a hivatalok, intézmények feliratai anyanyelvünkön is olvashatók... Vajon miért nem vigyázzuk ugyanilyen féltő gonddal az alkotmányban rögzített polgárjogokat? Ebben az esetben nevezetesen azt, hogy lehetőségünk van a szabad véleménynyilvánításra, dönthetünk arról, hogy ki, kik vezessék az országot. Ha ezt az alapvető jogot feladjuk, formálhatunk-e igényt a többire?

Az elnökválasztásnak más szempontból is hatalmas tétje van. Vasárnap nem kevesebb forog kockán, mint az, milyen erő kap lehetőséget a hatalom egyik legfontosabb részének gyakorlására. Passzivitásunk esetén felülkerekedhet egy olyan nacionalista csoport, mely "elszlovákosíthatja" társadalmi életünket. Viktor Janukovicsot támogatva – mivel ő az egyetlen olyan jelölt, aki szerződésben garantálta a nemzetiségek érdekeinek védelmét – megmarad a jogegyenlőség esélye.

Sajnos az ukrajnai magyarság önállóan legfeljebb a kárpátaljai, a lokális társadalom-politikai életben jelent számottevő erőt. Viszont okosan választva partnert, tudatosítva saját, jól felfogott érdekeit, akár még előnyt is kovácsolhat e fogyatékosságból. Ehhez azonban tenni kell.

Horváth Sándor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó