2010. január 14., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 193.-194. (866.-867.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Elnökválasztás–2010
Hogyan szavazunk Tyahnibokra?

Az elemzők egybehangzó véleménye, hogy Viktor Janukovics és Julija Timosenko közül kerül ki az a személy, aki Viktor Juscsenko helyét elfoglalhatja. Ugyan a regnáló államfő is nekivág a választás vasárnapi első fordulójának, de hatalmas meglepetés lenne, ha ő, vagy az éppen futottak még kategóriába tartozó Arszenyij Jacenyuk, Szerhij Tihipko, esetleg Volodimir Litvin jutna be a mindent eldöntő második fordulóba.

Szakértők szerint a Janukovics–Timosenko párharcot nagymértékben befolyásolhatja, sőt, el is döntheti, hogy a második körben ki mellé sorakozik fel a többi jelölt, s a mögöttük álló politikai erő. Egyesek esetében nehéz százszázalékos biztonsággal megmondani, kit támogat majd, vagy éppen melyikük lesz az, aki kivonja magát a további küzdelemből. Ugyanakkor néhány politikai erő majdani színvallása a napnál is világosabb. S ha a kérdést az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek szempontjából igyekszünk nézni, akkor egy igen nagy leselkedő veszélyre kell figyelmeztetnünk.

Akárhogyan is szemléljük a lehetséges forgatókönyveket, egyvalami megkerülhetetlen: a végelszámolásnál minden voksra szüksége lesz a két fő esélyesnek, s ezért bizony komolyabb áldozatokra is képesek lehetnek. Ennélfogva az első körben könnyűnek találtatott jelöltek súlya a későbbiekben megnő, s igen előnyös alkupozícióból ülhetnek tárgyalóasztalhoz. Köztük az olyan kisebbségellenes, az alapvető európai demokratikus joggyakorlatot nem egy esetben durván elutasító, szélsőségesen nacionalista szervezetek is, mint amilyen a Szvoboda, a Ruh, vagy a mostani kampányt ügyesen kihasználva közismertté váló, Olekszandr Pabat vezette Megmentési Népi Sereg. S ez az, ami nemcsak hogy aggodalommal töltheti el az országban élő őshonos kisebbségeket – köztük minket, magyarokat –, hanem egyenesen félelemmel.

Azt az elmúlt évek politikai, társadalmi tendenciái alapján felesleges elmagyarázni, hogy az említett radikális csoportosulások ki mellé állnak majd. Teljesen egyértelmű, hogy az azonos szavazóbázisra támaszkodó Timosenko, vagy ha úgy alakulna, akkor Juscsenko mögé sorakoznak fel. A kisebbségbarát Viktor Janukovics szóba sem jöhet. Tudják ugyanis, amennyiben nem az erősen nemzeti érzelmű jelöltek egyike lesz a befutó, akkor ők sem rúghatnak komolyabb szinten labdába, csökkenhet a jelenleg még növekvő befolyásuk, ezért aztán mindent bevetnek majd saját jól felfogott érdekükben.

Csak Kárpátaljánál, nemzeti közösségünk életénél maradva – szólhatnánk a ruszinellenességükről is és más régióból ugyancsak garmadával lehet példát említeni –, még senki sem felejtette el, mi minden kötődik a szvobodások és a hozzájuk hasonló, velük cimborálók nevéhez.

A teljesség igénye nélkül: a vereckei honfoglalási emlékművünk többszöri megrongálása, az itt élő kisebbségek kiűzésére buzdító demonstrációk, a magyar nyelv kiszorítására tett erőszakos kísérletek, zászlóink eltüntetésének szándéka.

De tovább is sorolhatnánk, hiszen a Szvoboda készíttette azt a magyarokat becsmérlő, szemenszedett hazugságokra és abszurditásra építő dokumentumszerű filmet, amit nemrégiben az ukrán központi tv-adó fő műsoridőben sugárzott. Ők azok, akik kapcsolatba hozhatók Petőfi ungvári köztéri szobrának tavaly március 15-i meggyalázásával, s ők azok, akik szemrebbenés nélkül mindent megtesznek a történelmi tények meghamisításáért, Kárpátalja vonatkozásában például ősi ukrán földről beszélnek, s "ittfelejtett" magyarokról rebegnek. De számlájukra írható a hisztérikus kirohanás az Ungvári Nemzeti Egyetem, azon belül a magyar kar, a magyar diákok ellen. S ha már az oktatásnál tartunk, talán az sem véletlen, hogy a Timosenko-kormány kisebbségellenességéről elhíresült oktatási minisztere, Ivan Vakarcsuk is Galíciából, a nacionalista erők sasfészkéből származik.

Több ez, mint ijesztő. Elvégre, ha mégiscsak a számukra kedvező jelöltek bármelyike jutna hatalomra, nyilvánvaló az ő megerősödésük is. Sőt, a támogatásért cserébe bizonyára fontos pozíciókat is kapnának az államirányítás különböző szintjein, s ami most marginális követelésnek tűnhet, nagyon hamar hivatalos normává nőné ki magát. Azt pedig ugye nem kell magyarázni, hogy pozíciójukkal durván visszaélve milyen "normák" kelnének életre? Még az is lehet, hogy az elmúlt bő két évre jellemző oktatásügyi, nyelvhasználati megszorítások akár paradicsomi állapotoknak tűnnének azok fényében, ami a szélsőségesek részbeni hatalomra kerülésével várna ránk.

Hogy ebben miért vagyunk annyira biztosak? Sok, nagyon sok okot tudnánk felsorolni, de legyen elég csak egy: amikor a szomszédos Szlovákiában elfogadták a botrányos államnyelvtörvényt, nos, akkor Oleg Tyahnibok, a Szvoboda vezére rögtön azt harsogta mindenfelé: ugyanilyen törvényre van szükség Ukrajnában is! S ha rajta múlna, már lenne is. Summa summarum: tisztában kell lenni azzal, aki vasárnap Julija Timosenkónak vagy Viktor Juscsen-kónak ajándékozza a szavazatát, vagy éppen nem keresi fel a szavazóhelyiséget, valójában Oleg Tyahnibok magyarellenes programjára voksol.

KISZó-elemzés

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó