2010. január 12., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 192. (865.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Phelps szívásától Bolt szárnyalásáig

Év elején jó szokásunk összegezni, számot vetni. Előző lapszámainkban vidékünk sportját, majd a magyar és az ukrán sikereket, kudarcokat, botrányokat boncolgattuk. Sorozatunk utolsó részében a nemzetközi sportéletet vettük górcső alá. Bár páratlan évet zártunk, amikor nincs se olimpia, se focivébé, elvileg csendesebb a sport világa, de 2009-ben ez egyáltalán nem így volt. Csodás teljesítmények, siralmas szégyenfoltok, vicces jelenetek szórakoztatták a nagyérdeműt.

Az év szívása: Hogy mennyire jött be neki a cucc azon a bizonyos dél-karolinai egyetemi bulin, nem tudhatjuk, de az biztos, hogy az igazi trip csak később következett Michael Phelps számára, akinek vízipipás fotója februárban se perc alatt bejárta a világsajtót. A helyi seriff börtönnel fenyegette, a szponzorok egy része felbontotta a szerződését, neki pedig végig kellett turnéznia az amerikai médiát, hogy mindenkit biztosítson bűnbánatáról. Az úszószövetség végül csak jelképes három hónapra tiltotta el, ám a világ legjobb úszója alighanem így is okult a történtekből, és nem nyúl többé a tiltott szerekhez – legalábbis nyilvános helyen.

Az év legjobb férfivá érése: Az hagyján, hogy Roger Federer 2009-ben Wimbledonban megnyerte a 15. Grand Slamjét. Az igazi hír az volt, hogy ezúttal zokogás nélkül sikerült ünnepelnie. Minden idők legjobb teniszezője korábban rendszeresen potyogtatta könnyeit ellenfelei – többnyire Rafael Nadal – nyakába, most viszont sikerült szipogás nélkül végigcsinálnia a díjátadót. Ha ez így megy tovább, jövőre már a nők sem fognak visongani?

Az év focistája: Ki más lehetne, mint Messi, akire a világ jelenlegi legjobb klubcsapata épül. A kis argentin minden létező egyéni elismerést besöpört.

Az év kézilabdása: A legtöbb vihart az Európa-zónabeli Franciaország–Írország vb-pótselejtező mérkőzésen történtek kavarták. A hosszabbításban, a 103. percben a franciák harcolták ki a továbbjutást, amikor is Thierry Henry előbb kézzel szelídítette meg a labdát, majd Gallasnak passzolt, aki közelről a kapuba fejelt. Az írek jogosan elégedetlenkedtek, ám az eredmény nem változott.

Az év fociedzője: Josep Guardiola. Amit a még mindig csak 38 éves katalán edző 2009-ben véghezvitt, azt talán csak akkor fogja valaki megismételni, amikor megdől Puskás Öcsi szintén behozhatatlan rekordja, az egy BL-döntőben rúgott négy gól.

Az év bírói túlkapása és egyben legszórakoztatóbb idegrohama: A US Open elődöntőjében Kim Clijsters vonalbírója lábfaultot fúj meccspontnál Serena Williamsnél. Innentől kezdve kicsit kuszák az események, a fekete teniszezőnő vagy meggyilkolással fenyegette meg az ázsiai bírót, vagy nem, mindenesetre Williamset diszkvalifikálták, a következő percek ordibálásába pedig maga John McEnroe is belepirult volna.

Az év inkontinens kapusa: Mi sem bizonyítja a 2009-es év sporttörténelmi jelentőségét, mint hogy még erre a díjra is több jelentkező volt. Jens Lehmann sem volt semmi, ahogy kiskutyaként könnyített a reklámtáblák mögé a Stuttgart BL-meccsén, a győztes mégis az új-zélandi Auckland kapusa, Paul Gothard, aki a klubvébén a tizenhatoson belül dobott egy sárgát.

Az év botránya: Az egész Európát behálózó bunda ügy, ami koránt sincs lezárva.

Az év focimeccse: Real Madrid–Barcelona 2–6. Nagyon ritkán fordul elő, hogy két ekkora csapat összecsapásán nyolc gól szülessen, tavasszal a Santiago Bernabeuban mégis összejött. Arra már kevesen emlékeznek, hogy még az 57. percben is 2–3 volt az állás, és teljesen kétesélyesnek tűnt a meccs.

Az év 45 perce: Barcelona–Lyon, első félidő, 4–1. Mielőtt az év legjobb csapata majdnem kiesett a Chelsea ellen, borzalmasan, irtózatosan elpáholt két európai klasszikust, a Bayernt és a Lyont. A két meccs két első félideje volt Guardiola csapatának csúcsteljesítménye, a Lyon ellen azért nyer, mert tavasszal a Bayernt tényleg csak az nem verte meg nagyon, aki direkt nem akarta. Lehetett volna simán 8–1 is.

Az év legfeleslegesebb visszatérése: Lance Armstrong már azt hitte, ha a Tour de France-t már nem sikerült, legalább ezt a díjat megnyeri, ám az év utolsó napjaiban kitépték kezéből az aranyérmet. Ismét jön Michael Schumacher, és kellemes sárdobálás és a kiszámíthatatlan versenyek után vele együtt a pedáns unalom?

Az év műbalhéja: A dél-afrikai atlétákkal történt, mindig tudnak meglepetésekkel szolgálni. Már éppen elfelejtette volna a világ Oscar Pistoriust, a lábnélküli futót, amikor jött Caster Semenya, a túlságosan férfias futónő, aki Berlinben úgy lett világbajnok, hogy már a fél világ be akart nézni a lábai közé. Később kiderült, hogy hazája szakszövetsége tisztában volt a problémával, csak inkább reszkíroztak. A 18 éves lány külseje valóban nagyon fiús, de környezete állítja, biztosan nő.

Az év csődöre: Egyértelműen a golfguru Tiger Woods, aki csillapíthatatlan szexéhségével borzolta a kedélyeket.

Az év autóbalesete: A Forma-1-es Magyar Nagydíj időmérő edzésén súlyos balesetet szenvedett Felipe Massa, a Ferrari brazil pilótája, a sisakjának repült egy rugó, Rubens Barichello autójáról leváló alkatrész. Massa valószínű pár pillanatra eszméletét vesztette, s így autójával a gumifalnak ütközött. A szezon hátralevő részében már nem ülhetett volán mögé, ám felépült és az idei szezonra készül.

Az év legrosszabb edzője és legszórakoztatóbb riportalanya: Diego Maradona, akinek egyrészt sikerült majdnem nem kijuttatnia az argentin fociválogatottat a vébére, másrészt amikor mégis győztek, hosszasan oktatta a sajtót, mindemellett trágár szavakat és kézjeleket is használt.

Az év sportolója: Usain Bolt. Atléták nem szoktak ekkora sztárok lenni, mégis Bolt Ronaldinho után a második sportoló, akinek jellegzetes kézmozdulatait meg lehet vásárolni habszivacsba öntve. Bolt már 2008-ban is eleget tett ahhoz, hogy az év legjobbja legyen, hogy 2009-ben erre még rá is tudott tenni egy lapáttal, az már tényleg egészen rendkívüli. Kevés az olyan sportoló, akin már messziről látszik, hogy a szakmájára van teremtve, őt látni futni, és még százon is métereket ráverni a komplett mezőnyre viszont egészen természetesnek hat. Mindkét berlini futását a végtelenségig lehet újra és újra nézni.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó