2010. január 12., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 192. (865.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Szórvány: vissza az alapokhoz

A Kárpát-medence magyarlakta területeinek jelentős részén megfigyelhető a szórványosodás folyamata, s az új kihívásokra való megfelelés egyre inkább kiemelt szerepet tölt be a határon túli magyarságpolitikában. Ennek fényében még inkább kitűnik a Técsői Református Líceum missziószerepe. Az intézmény a magyar iskolahálózatot sújtó rendelkezések ellenére ma is a Felső-Tisza-vidék elitképzőjének számít.

– A járás 180 ezer lakosa közül tízezer magyar nemzetiségű, akiket meg kell tartani az anyanyelv és a kultúra, magyarán a nemzet keretében – mondja Ambrus Pál igazgató. – Közben gondolni kell a Rahói járásban élőkre is, ahol hasonló az arány. Ha a régióban nem alakítunk ki egy központot az anyanyelvű oktatás számára, a magyarság igen gyorsan eltűnhet. Sajnos nem túlzok, amikor azt mondom: a 24. órában vagyunk, lehet, hogy annak is az utolsó percében. A megmaradásban segíthet a magyar Miniszterelnöki Hivatal és az Országgyűlés mellett működő, egymást kiegészítő két Szórvány Tanács, különösen az anyagi kérdések megoldásában.

– Nagyon sok múlik az emberi tényezőkön is, például a szakembergárdán.

– A líceum kollektívája a Técsői Hollósy Simon Középiskola tantestületéből alakult, és jó eredményekről a pedagógusok munkája okán beszélhetünk. Mi olyan gyerekekkel foglalkozunk, akik közül sokan eleve "le vannak írva". Megmondom, miért. A Felső-Tisza-vidékről származó ifjú nem fog elmenni egyetlen más líceumba sem, mert a felvételi vizsgán nem tudja tartani a magyar iskolák végzőseinek szintjét, ami valahol érthető.

A másik dolog, hogy felvettünk olyan tanulókat is, akikről más intézményekben nemigen nyilatkoztak pozitívan. Egy kislány például úgy került hozzánk, hogy az egyik iskolában azt mondták a szüleinek: felesleges 10. osztályba mennie. Miután befejezte a técsői líceumot, két felsőoktatási intézménybe: az Ungvári Nemzeti Egyetemre állami ösztöndíjas helyre, illetve a Csernovici Testnevelési Egyetemre jutott be. És ez nem egyedi példa. Sok problémás gyereket hoznak intézményünkbe, és a zömükkel tudunk mit kezdeni.

– Közben az állami iskolák átállnak a 12 éves oktatási modellre.

– Ez az a tényező, ami miatt rövid időn belül a líceumok felértékelődésének lehetünk a szemtanúi. A mostani 9. osztályosok már 3 évet fognak a középiskolában tanulni, ahogy ez nálunk eddig is működött. A szülő tehát meggondolja majd, hol kap több tudást a gyereke. Sokan vélték úgy, hogy a középiskolát választva nyernek egy évet, ami ezután megszűnik. A tudásszint között pedig eddig is nagy volt a különbség. Végzőseink közül általában 2–3 fő nem tanult tovább – ebből a szempontból az egyetlen rosszabb mutatót hozó év az emelt szintű érettségi bevezetésére esik –, a többi igen.

– Mennyire okozhat fennakadást, ha a megszokottnál többen jelentkeznek?

– Az idén 109 tanulónk van, a 60 férőhelyes kollégiumba 87 főt helyeztünk el. Magyarán, helyszűkével küzdünk. Bővítésbe kezdtünk. Ha a terveinket sikerül megvalósítani, idehozhatjuk a magyar óvodát, a második szinten szaktantermeket, a harmadikon kollégiumi férőhelyeket alakítanánk ki, a tetőtérben pedig egy Magyar Házat működtetnénk. Az elképzelés Budapest tetszését is elnyerte. A kivitelezés elindult, a földmunkák megvalósultak, csak a gazdasági válság miatt megrekedtünk. Reméljük, folytatódik a projekt.

– A técsőiek mellett beszélhetünk a rahói és a kőrösmezői magyarság elitképzőjéről?

– Azon dolgozunk, hogy a líceum betöltse ezt a szerepet. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a római katolikus egyház Rahón egy kuratóriumot hozott létre, amely kimondottan a kőrösmezői és rahói magyar iskolák és óvodák helyzetét vizsgálja. A megállapodás szerint bármilyen fejlesztéssel kapcsolatos kérdést csak ezen a kuratóriumon keresztül végezzük, amivel megelőzhető a lehetőségek szétforgácsolódása. Ez valaminek a kezdete.

– Újra kell kezdeni?

– Igen. Amikor a Felső-Tisza-vidéken beindult a magyar oktatás, örültünk, hogy a vasárnapi iskolák elemi, majd általános iskolákká alakultak. De mára odáig jutottunk, hogy teljesen visszafejlődtek, s a felső osztályok esetében ma már nem magyar osztályokról beszélhetünk, hanem olyanokról, ahol az anyanyelvet is tanulják. Ez egészen más, mint az eredeti cél, amit ha nem sikerül megfordítani, a szórványnak már nem sok éve van hátra. A kuratórium tehát teljesen új alapokra helyezte a dolgokat, és azt mondta: teljesen önálló magyar tanintézményeket akar, azaz, hogy az ukrán nyelvet és irodalmat kivéve mindent anyanyelven tanuljanak a gyerekek. Az ukrán államnak a kisebbségi nyelveket lehengerlő politikáját tapasztalva a törekvésünk talán álomnak tűnik, de szerintem minden cél elérhetővé válik egyszer.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó