2010. január 12., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 192. (865.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Csak közösen!

Talán emlékeznek kedves olvasóink, amikor az első ízben megtartott Magyar Hálaadás Napja alkalmából Kárpátaljára látogatott Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Ekkor váltottunk szót egyházról, nemzetről.

– 2009 kiemelkedő eseménye a magyar reformátusság egységesülése. Sokan az egységben látják a jövő útját, és nem csak egyházi téren.

– A magyar református egység – úgy gondolom – önmagán túlmutató üzenet. Olyan lépést tettünk, amilyet nagyon kívánatosnak tartanánk az egész nemzetben gondolkodás területén. Úgy éreztük és érezzük, hogy nagyon sokan, például magyarországi politikusok is, megértették ennek a lényegét.

A remélhetőleg hagyománnyá váló Magyar Hálaadás Napján az embertelenség áldozataira emlékezünk. Ezzel arra is megpróbáljuk felhívni a figyelmet, hogy minden korban ott a veszedelem, kísértés, hogy a kisebbségben élőket elnyomják vagy csorbítsák jogait. Gondoljunk csak arra, ami jelenleg az anyanyelvű iskolázással történik Ukrajnában, az egyházi tanintézetek ellehetetlenítésére, vagy arra, hogy a szlovák államnyelvtörvénnyel egy olyan bizonytalan helyzetet teremtenek a Felvidéken, hogy az emberek nem tudják, hol és mikor merhetnek anyanyelvükön megszólalni. Mi a magunk eszközeivel igyekszünk ébren tartani az együvé tartozás érzését, s szeretnénk, ha egyre többen, fiatalok és idősek egyaránt, kötelességüknek érezzék ennek ápolását, gondozását.

– Említette a fiatalokat. Az új generációban ez iránt van fogadókészség?

– Úgy vélem, igen, de természetesen nagyon sok a tennivaló. Hogy mit tesz ezen a téren a magyar reformátusság? Egyházunk immár évek óta úgy szervezi ifjúsági táborait, hogy azok Kárpát-medencei összejövetelek legyenek. Példaként említhetem a nagyszabású, kétévente megrendezésre kerülő találkozónkat, a Csillagpontot, ahol a Felvidéktől Délvidéken át Kárpátaljáig ott vannak a fiatalok.

– A legfontosabb talán az, hogy a fejekben eltűnjenek a határok.

– Pontosan. Legyen természetes, hogy azok, akik egy nyelvet beszélnek, egy kultúrához tartoznak, egy közös történelmi örökséget őriznek, ezt csak közösen tehetik meg.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó