2009. december 22., kedd Országos közéleti lap V. évfolyam, 185. (858.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Mennyibe kerül a karácsony?
Erősödött a hrivnya, mégsem érezzük

Aranyvasárnap után és szenteste előtt már megközelítőleg pontos választ tudunk adni arra a kérdésre, mennyibe kerül az idei karácsony a kárpátaljai átlagpolgár számára.

Az év végi kereskedelem valójában még nem érte el csúcspontját. A december 24-én este ünneplő magyarság túlnyomó többsége azonban már túl van a bevásárláson, amit manapság kevesen hagynak az utolsó pillanatra. Nem a várható tumultus, sokkal inkább a havi pénzbeosztás miatt.

A kereskedők szerint az áruforgalmon egyértelműen visszaköszön a még mindig tomboló krízis. A nemzeti valuta elmúlt napokban észlelhető erősödését legfeljebb az üzemanyagárak néminemű csökkenésén érzékeli a vásárló, az ajándékok árán nem. Hiába hirdetnek sorozatosan akciókat, árkedvezményeket a mostanában oly felkapott szupermarketek, a csökkentett árak is oly magasak, hogy sokak számára még így is megfizethetetlenek. Sőt, előfordul, hogy a 10–20–30–50 százalékos engedményt követően is drágábbak, mint ugyanaz az árucikk akció nélkül a kisebb üzletekben vagy a piacokon.

A bankok ugyan adnak kölcsönt, ám olyan feltétellel, amelyet csak kevesen vállalhatnak el. A mai nyugdíjas és a kispénzű átlagember örül, ha a rezsi kifizetése és a legszükségesebb élelmiszerek megvásárlása után még marad egyáltalán pénze ruházkodásra és némi szolid szórakozásra. A luxusról már rég nem álmodik.

A karácsony azonban nem luxus, hanem a szeretet ünnepe, amit valami évszázadok óta beidegződött furcsa szokás következtében nem elég csak a szívünkben érezni, ajándékok képében is illik megjeleníteni. És ez a legnagyobb gond. Hogy a legközelebbi rokonokra szánt fejenkénti ötven-száz hrivnyából ne értelmetlen, hanem valami hasznos dolgot vásároljunk.

Olyan feladat ez, amit egy másik fajta idill miatt itthon nem, vagy csak nehezen tudunk megoldani. Ezért kapjuk magunkat és átruccanunk az anyaországba: Záhonyba, Kisvárdára, Nyíregyházára, hogy a többi célpontot ne is említsük, mert azt hisszük, ott olcsóbb és nagyobb a választék. Ami alapjában véve igaz is, persze vélemények pro és kontra egyaránt léteznek. Az viszont mindenképpen kérdéses, hogy a ráfordított időt és az üzemanyagot is beszámítva olcsóbb-e az olcsóbb?

Ezért maradunk itthon és belevágunk, azaz belevágtunk a vásárlásba ezüst- és aranyvasárnap, illetve a köztes napokban. Annak ellenére, hogy a magyarlakta kistelepülésen jóval szerényebbek a lehetőségek, a városokba felutazók száma sehol sem okozott tumultust, megoldhatatlan feladatot az eladók számára, ami szintén a fentieket igazolja. Jelesül: kevesebb a pénz, mint tavaly, drágább az ajándék, ezért mindenki nagyon meggondolja, mit vegyen. A többség az olcsóbb és praktikus dolgokat keresi.

– Ha nem jönnének a magyarok a határon túlról, alig lenne bevételem – panaszolta Beregszászban az egyik eladó. – Az itteniek csak nézelődnek, alig vásárolnak. Nincs pénzük az embereknek, szegényes lesz az idei karácsony.

Hasonló a helyzet a többi városban is, s a környező falvakban talán még rosszabb. Hiszen ott még a vásárlási lehetőségek is szegényebbek. Helyben csak a hasznavehetetlen csecsebecséket lehet megvenni, a nagyobb ajándékokért kilométereket kell utazniuk, ha van rá pénzük.

– A háztartási elektronikus cikkek közül is legfeljebb mixer vagy éjjeli lámpa kerül majd a karácsonyfa alá, mikrohullámú sütőre, netalán mosógépre kevesen számíthatunk – kaptuk a választ egy másik megkérdezettől. – A banki hitelt szinte senki nem kockáztatja meg.

– Én a karácsonyi ajándékoknak nem az értékét nézem, hanem azt, hogy személyre szóljon, és valóban örömöt szerezzen annak, aki kapja. Nálunk már hagyomány, hogy könyvet ajándékozunk karácsonyra – mondja a nagyberegi Varga István. – A család legkisebb tagja, a hároméves kis unokám is azt kap majd. Az ünnepi előkészületekből sem csinálunk nagy ügyet, a hagyományos bejgli és a hal ott lesz az asztalon szenteste. A karácsonyi ebéd pedig magyaros lesz, mint mindig – teszi hozzá Rozália, a felesége.

Ebben a nagyközségben számos üzlet várja a betérőket, Kepics Andzselika mégis inkább Beregszászba utazik, mert ott sokkal nagyobb a választék.

– Az az igazság, hogy én már év közben kipuhatolom, ki minek örülne és ehhez igazítom a vásárlást. Nagyobbik lányom, Alexandra 16 éves, és mivel az egészségügyi főiskolán tanul, ő leginkább vérnyomásmérőre vágyik, amit csak Beregszászban tudok megvenni. Kisebbik lányom, a 13 éves Krisztina rózsaszínmániás, így ilyen színű sálat és papucsot kap, de azért lesz fontosabb ajándéka is, egy ukrán nyelvkönyv. Természetesen helyben is szétnézek, hátha meglátok valami érdekeset. A határ távolsága pedig nem foglalkoztat, Magyarországra nem vásárolni járok.

– Van egy-két kis bolt a faluban – válaszolja Makkosjánosiban Bíró Dorottya –, de ott szegényes a választék, a Helikon szállodában pedig inkább csak egyhangú ajándéktárgyak találhatók. Egyébként nem csinálunk nagy ügyet a karácsonyi ajándékozásból: amire évközben szükségünk van, megvesszük, megkapjuk. A hároméves keresztfiamat viszont meglepem egy pompás kisautóval.

Nagy Györgynek három unokája van, és amint azt a büszke nagypapa megosztotta velünk, ő nem bízza a véletlenre az ajándékozást: kézen fogja az unokáit, és amire rámutatnak, megveszi nekik.

Felméréseink szerint Munkácson az illat- és bőrápoló szerek tartoznak a legkapósabb ajándékok közé. Emellett pedig a villamos cikkek, ami mind a gyermekekre, mind a felnőttekre érvényes. Előbbiek esetében természetesen a játékokról van szó, utóbbiaknál pedig a háztartási cikkekről. Nehéz behatárolni, mennyit költ egy-egy család a karácsonyra, illetve azt, hogy személyenként mi a határ. Az összeg általában ötven és kétszáz hrivnya között mozog. Nem jellemző, hogy csak az akciós cikkeket keresik a vásárlók.

– Nagy szégyen lenne, ha nem kerülnének ajándékok a karácsonyfa alá – vakarja meg a fejét a szernyei Tóth Sándor. – Csak azt nem tudom, hogy beleférek-e majd a családtagonként tervezett ötven hrivnyába? A mai árak mellett lehet, hogy mélyebben kell majd a zsebembe nyúlnom. De mindenkinek igyekszem úgymond testhezálló meglepetést okozni.

– A tehetősebb családok valószínűleg két-háromezer hrivnyát is elköltenek ilyenkor – válaszolta kérdésünkre Ráti Sándor nagydobronyi vállalkozó. – Persze mindenki azt mondja, hogy a szeretetet nem pénzzel mérik, ám ajándék és karácsonyfa nélkül nem karácsony a karácsony. A fiam játékautót, a feleségem téli holmit kap majd, én pedig egy szép könyvnek örülnék a legjobban. Az ismerőseim többsége inkább olcsóbb és praktikus ajándékokat vásárol.

– Nem lesz gazdag karácsonyunk – gondolkodott el Zsombor Éva péterfalvai tanárnő. – A család mindenképpen összejön, és azzal lepjük meg egymást, hogy együtt töltjük a szentestét. Hogy milyen ajándékok kerülnek a fa alá, az egyelőre legyen meglepetés, de könyvek nélkül az idei karácsony sem múlhat el, még akkor sem, ha többet kell áldoznunk rá, mint a korábbi években.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó