2009. december 19., szombat Országos közéleti lap V. évfolyam, 184. (857.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Ahogy tetszik – játék Shakespeare után

Hosszú kényszerszünet után ismét itthon szerepelt a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata, amely a beregszászi közönség legnagyobb örömére William Shakespeare "Ahogy tetszik" című darabját mutatta be. A látványos és sajátos felfogásban előadott színpadi mű díszleteit és jelmezeit Alekszandr Belozub tervezte.

– A most bemutatott színpadi mű eredetileg a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, a Debreceni Csokonai Színház, valamint a Gyulai Várszínház közös produkciójaként született meg Gyulán – fejti ki lapunknak az előadás előtt Vidnyánszky Attila rendező. – Beregszászban a Stalker Színházi Fesztivál keretében szerettük volna bemutatni a produkciót, de a rendezvény a járvány miatt sajnos meghiúsult. A vesztegzár feloldása után úgy döntöttünk, nem váratjuk tovább a közönséget, és még karácsony előtt megtartjuk a premiert.

– Miről szól a most bemutatott darab?

– Shakespeare az a fantasztikus szerző, akinek sikerült olyan módon írni, olyan költőien és tisztán feszegetni a világ nagy kérdéseit, hogy művei száz év múlva is izgalmasak, a mai napig örök érvényűek. A hétköznapok zűrzavarából való elvágyódási szándék, a természethez való visszafordulás, az egy kicsit igazabb és tisztább lét iránti vágy ott motoszkál a szerző egész életében és valahol mindnyájunkban. A mű néhány szereplője, kényszeredetten, mert száműzik, kikerül a várból, a városból az erdőbe. Az ottani élet kezd izgalmassá válni számukra, olyannyira, hogy a végén már nem is akarnak visszatérni. A darab egy kicsit a "kivonulás" lehetőségéről szól. A szerző az élet legszebb dolgairól beszél: a szerelemről, az öregedésről, az élet hét fázisáról, arról a viselkedési formáról, illetve modellről, amellyel a nagyon nem kedves és tiszta világban elfogadható módon lehet élni. A drámaíró mindezt játékosan, két tragédia megírása közé ékelte. Látszik, hogy Shakespeare lazított, és jól szerette volna érezni magát írás közben is. Egy olyan világot ábrázol, ahol mindent szabad, a férfiből nő lesz, a nőből férfi, hogy aztán újra rend legyen. A sok-sok játék egy kicsit a görög tisztaság felé vezet el.

– Milyen érzés színpadra vinni?

– A színház számunkra is valahol egyfajta kivonulás, kiszakadási lehetőség a világ zűrzavarából. Ilyen értelemben adomány, hogy itt lehetünk és bemutathatjuk ezt a produkciót. Egy kicsit magunkra formáltuk az előadást. A mi "Ahogy tetszik"-ünk maga a játék. Nekünk úgy tetszene, hogy a nézőkkel, akik megtisztelnek bennünket, játszanánk. Mindazok, akik eljönnek a mi kis erdőnkbe, szigetünkre, ahol mi is tartózkodunk, ahonnan igazából nem akarunk kimenni, jól éreznék magukat. A darabot új évig háromszor szeretnénk előadni, ezt követően bekerül a repertoárunkba, és nyárig még vagy 10–15-ször mutatnánk be.

– Mikor kerül megrendezésre az elmaradt fesztivál?

– Ez sok mindentől függ. Nekünk nincs anyagi lehetőségünk a társulatok kárpátaljai tartózkodásának, utazási költségeinek finanszírozására. Van egy szűk megpályázott keret, amiből el tudjuk szállásolni vendégeinket. A fesztivál keretében budapesti, debreceni, kijevi és németországi barátaink játszottak volna – ingyen. Olyan színházak és színházi dolgozók, akik kötődnek hozzánk, mert hasonlóképpen élnek és gondolkodnak, és nem a gázsi az elsődleges szempont. Mi a magunk részéről megpróbáltunk maximálisan alkalmazkodni hozzájuk, ezért lett volna a fesztivál a meghirdetett időpontban. Jelenleg egy nagyon bonyolult egyeztetés kellős közepén vagyunk. Úgy néz ki, április első vagy harmadik hetében tudnánk megtartani a fesztivált. Én is azt szeretném, ha április folyamán megrendezésre kerülne.

– Milyen darabot mutatnak be legközelebb?

– Gyakorlatilag még nem játszottunk ukrán klasszikus darabot. A "Za dvoma zajcjami" című vígjáték bemutatását tervezzük, aminek magyar címet még nem igazán sikerült adnunk. Talán az "Egy fenékkel két lovat", vagy a "Két szék közt" lenne a legtalálóbb. Jelenleg ezt a színpadi művet próbáljuk. A darab rendezője Alekszandr Belozub, a kijevi Nemzeti Színház rendezője, díszlet- és jelmeztervezője, színésze. Ő viszi színpadra, várhatóan február környékén.

– Van rá esély, hogy gyakrabban lépnek majd fel a beregszászi közönség előtt?

– Ez sok mindentől függ, legfőképpen attól, hogy a színielőadások iránt milyen igény mutatkozik. Úgy tapasztalom, hogy átlagosan heti másfél-két előadás a reális, körülbelül ez az a kapacitás, amit a város elbír, és megtelik a színház. Most egyfajta egészséges kíváncsiság észlelhető, érzi az ember, hogy látni akar bennünket a közönség. Azt is be kell látni, hogy a társulat rengeteget utazik, gyakorlatilag ebből él meg. A színészek bérletes előadások tömkelegét játsszák Debrecenben és másutt. Meghívásunk van Gdanskba és Németországba is, ahová várhatóan augusztusban megyünk. Természetesen jó volna, ha többet lépnénk fel itthon.

Molnár Bertalan

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó